71. Em családja.

Chanel kiszállt a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sétált. Bekopogott, Em anyukája nyitott ajtót.
-Chanel, te? itt? *mondta Emily anyukája*
-Igen, Mrs. Jones. Remekül néz ki. *Chan*
-Köszönöm drágám. Gyere be. *Em anyukája*
-Köszönöm, Emily itthon van? *Chan*
-Most ment el kb. 5 perce. *Mrs. Jones*
-Hova ment? *kérdezte Chanel meglepődve*
-Az egyik táncos, azt hiszem egy fiú motorbalesetet szenvedett és nem tud lábra állni pár hónapig, és Emily-nek intézkednie kell. Holnap lesz fellépésük és borulni fog az egész, ha nem keres egy másik táncost aki holnapra meg tudja tanulni.. De tudod én ehhez nem értek. *Mrs. Jones*
-Mikor jön haza? *Chan*
-Nem tudom,azt mondta, hogy ha ebédre nem ér haza, majd telefonál. *Mrs. Jones*
-Ja, már eszembe jutott, holnap országos bemutató és verseny, az év legnagyobb rendezvénye, mindenhonnan jönnek táncosok, és ha jó eredményt ér el, még többen keresik majd fel.. Ezen stresszel vagy fél hónapja. *Chanel*
-Igen.. valami olyasmi. Dani mindjárt felkel és reggelizik, eszel vele, vagy majd velem? *Mrs. Jones nem kérdezte, hogy kér-e enni, természetes volt, hogy eszik.*
-Eszek Dani-vel, köszönöm,  kicsit beszélünk utána pedig átmegyek Vicky-hez szerintem. Viszont azt kérem, hogy ne tessék megmondani Emily-nek, hogy itt voltam.. Ez titok, és látni szeretném az arcát. *nevetett Chan*
-Rendben szivem, nem szólok. *mosolygott Em anyukája*
-Csak nem az egyik kedvenc csajom van itt?! *Dani belépett a a konyhába és egyből Chanel-hez ment, majd hátulról megölelte*
-Miért, van rajtam kívül más kedvenc is? *kérdezte Chan*
-Bocsánat, a kedvenc csajom van itt. *nevetett Dani*
-Na igen, így már más. *Dani leült Chanel mellé az asztalhoz*
Chanel és Emily szülei születésük óta jóban voltak így már kiskorukban is sokat voltak együtt Dani-vel is.
-Úgy tudtam Berlinben vagy, vagy csak le akartál rázni? *Dani*
-Téged?! Soha. Hiányoztál, gondoltam megnézem mi van veled. *Chan*
-Reméltem is hogy miattam jöttél, szóval ma itt alszol? *Dani*
-Chanel én is örülnék neki, ha itt aludnál. *Mrs. Jones*
-Köszönöm, de még nem tudom, hogy mit fogok csinálni délután, nemhogy este.. Még Vicky-ékhez is kell mennem, de szerintem otthon alszok. *Chanel*
-Nick is veled jött? *Dani*
-Nem, miért jött volna? *csodálkozott Chanel*
-Hát csak hogy otthon alszol.. Azt hittem ott van ő is. Mármint nálatok. *Dani*
-Féltékeny vagy? *nevetett Chanel*
-Nem, mert most velem vagy. *mosolygott Dani*
Mrs. Jones eléjük tett egy kiadós reggelit. Muffint, szalonnát, tojást és zöldségeket. Chanel illemből nem mondta, hogy ez neki sok, vagy nem fogja megenni. Éhes volt, és mindet imádta. Az amerikai reggeli nem volt a kedvence, főleg most, hogy Berlinben elszokott tőle. Elkezdtek enni, Mrs. Jones kiment a kertbe.
-Azt még megeszed? *Dani*
-Nem, megeheted, de anyukádnak egy szót se. *Chanel*
-Megbeszéltük. *Dani*
-Szerinted Em haza fog érni ebéd előtt? *Chan*
-Nem valószínű. Nagyon jó táncos az a srác. Elég nehéz találni a helyére bárkit is, de az én kishúgom megoldja. *mosolygott Dani*
-Ez az a csoport amiben Emily is táncol? *Chan*
-Nem, ebben az évben sehol nem táncol. *Dani*
-Akkor miért nem áll be ő maga? *Chan*
-Hát kis szívem, ezt sosem fogom megérteni. *mondta Dani majd felállt az asztaltól és a mosogatóba tette a tányérokat.*
-Biztos nagyon izgatott, de az idegességtől nem látszik. *nevetett Chan*
-Hát igen.. És Nick miért nem kísért el? *Dani*
-Miért kellett volna?! *Chanel*
-Nem akarsz róla beszélni? *Dani*
-Nem igazán. *Chan*
-De nekem igazán elmondhatnád. *Dani*
-Igen tudom. De semmi kedvem, mert most pontosan azt sem tudom, hogy mi van köztünk.. *Chan*
-Aha, értem. Most mész Vicky-hez? *Dani*
-Lassan indulok. *Chan*
-Ja, egyvalamit elfelejtettem. Boldog szülinapot. *mondta Dani és megölelte Chanel-t*
-Emlékeztél. *mosolygott Chanel*
-Nem felejtem el, majd ha este itt alszol kapsz ajándékot. Most átmegyek felöltözni. Várj meg! *Dani*
-Értettem. *nevetett Chanel*
Emily anyukája lépett be a konyhába mikor Chanel a táskájában kotorászott. A gondolatai teljesen máshol jártak..
-Emily telefonált. *mondta Mrs. Jones*
-Szóval nem ér haza ebédre? *Chan*
-Attól tartok, szívem, hogy vacsorára se. *Mrs. Jones*
-Miért? *Chanel*
-Nem York-ba utazik, mert ezt tartják a legjobb megoldásnak. *Mrs. Jones láthatóan nem volt feldobva ettől a hírtől*
-De az 3 óra kocsival. *csodálkozott Chanel*
-Igen.. *Mrs. Jones*
-Ezt nem lehet telefonon elintézni? *Chanel*
-De lehetne, de a táncos akit fel akartak kérni nem válaszol az üzenetekre és nem veszi fel a telefonját, szóval a központba ment pár kollégájával. *Mrs. Jones*
-Nem York-ban van a központ? De gondolom onnan is jönnek a bemutatóra nem?! *Chanel*
-Szívecském a lehető legrosszabb embertől kérdezed. Dani hol van? *Mrs. Jones*
-Fel ment átöltözni. Én lassan indulok, csak kérte, hogy várjam meg. *Chanel*
-Értem. Jaj Chanel, amíg el nem felejtem, tudom hogy pár napja volt a szülinapod, de azért itthon is megünnepelhetnénk, nem?! *Mrs. Jones*
-Igen, ez nagyon jó hangzik, majd megbeszélem a szüleimmel. *mosolygott Chanel*
-Rendben van. *Mrs. Jones*
-Mehetünk. *Dani remekül nézett ki. kockás ingben és farmerban volt.*
Emily és Dani letagadhatták volna egymást, szinte semmiben nem hasonlítottak. Emily-nek szőke haja volt, Dani-nek barna, Dani elég magas volt, Emily körülbelül az átlag.. Csak a szemük hasonlított. Mindkettőjüknek gyönyörű kék szeme volt. Igaz, Emily-nek sötétkék, Dani-nek pedig világos.