Chanel felhívta Adam-et, megmondta neki hogy pár napig nem lesz itthon. Összepakolta a ruháit és minden fontosabb dolgot amire szüksége lehet egy hét alatt.. Igazából haza megy.. ott vannak a szülei, Em és Vic és a többi ismerőse.. Nincs szüksége sok dologra.. Talán még ruhái is vannak Amerikában. És ha nincsenek Em-el egyforma a méretük, vagy vásárolhatna is. Mire befejezte a a pakolást elment 2 óra, szóval leült és elkezdte összeírni a munkáit, amit Danielle kért.. Beleírt olyan meghallgatásokat is amikből végül nem lett semmi. A legnagyobb munkáját 2008-ban kapta, mikor 15-16 éves lányokat kerestek egy arckrém reklámhoz. 2010-ben egy fotósorozatban szerepelt. Voltak kisebb munkái idén is, de nem kapott jelentősebb összeget egyik miatt sem. Mindent leírt.. mire végzett vele, már csak egy órája maradt.. A papírt, amire írta, beletette a táskájába. Kiment a lépcsőházba a bőrönddel és a táskájával, majd bezárta az ajtót és lement a kocsijához. Még volt annyi ideje, hogy elvigye Danielle-nek.
Chanel bekopogott az ajtón.
-Ohh..szia. *mosolygott Danielle mikor kinyitotta az ajtót*
-Szia, volt egy kis időm és összeírtam mindent amit kértél.. *Chan*
-Oké, gyere be, bocs a rendetlenségért, de Lily játszani akart és még nem tudtam rendet rakni. *Danielle*
-Áhh semmi baj, nincs is kupi.. *Chan*
-Ülj le. *mondta Danielle és kihúzott egy széket az asztalnál*
-Köszönöm, itt van a papír. *Chanel elővette a papírt a táskájából és az asztalra tette amíg Danielle is leült egy székre*
-Húú..ez elég sok. Mennyi idő volt míg összeírtad? *Danielle*
-Kb egy óra.. Elég sokat kellett gondolkozni.. Nem jutott eszembe pár cég neve, de szerintem már jó mind. Ha valami rossz akkor szerintem hagyd ki mert amikhez csillagot tettem azokban nem voltam biztos.. *Chan*
-Igen, látom.. köszönöm, hogy rendszerezted, hogy melyik meghallgatás és melyik munka, ráadásul év szerint, ez így tökéletes. *Danielle láthatóan örült annak, hogy nem lesz sok munkája a keresgetéssel.*
-Nem tudtam utána nézni otthon, mert a laptop-om szervizben van, telefonról pedig nem nagyon szeretek keresgetni ilyen dolgokat..túl kicsi a képernyő és dupla annyi idő.. *Chan*
-Áhh semmi baj, ez így is tökéletes, soha nem kaptam még ilyen jó összegzést senkitől. Köszönöm, majd én leellenőrzöm. Akkor meddig nem érlek el? *Danielle*
-Szerdáig. Nick-hez megyek először, mert nála van a kutyám. *Chan*
-Nem kell feljönni hozzám ha fáradt leszel.. Elég ha küldesz egy sms-t, vagy átmehetek én is. *Danielle*
-Akkor majd meglátjuk. Szóljak előre ha jövök? *Chan*
-Nem szükséges, hacsak nem zavar ez a rendetlenség.. *Danielle*
-Látnod kellett az én lakásomat, amíg itt voltak a lányok és elengedtük magunkat..túlságosan is. *Chan*
Danielle csak nevetett..
-Hol van Lily? *Chan*
-Az apja elvitte magához.. *Danielle*
-Nagyon ragaszkodik hozzá? *Chan*
-Eléggé.. 4 éves, nem hiszem hogy felfogja mi történik köztünk. Mióta elváltunk..szóval, minden este megkérdezi, hogy miért nincs itt az apja. *Danielle*
-Nem szokott nála aludni? *Chan*
-Kikészülnék idegileg.. Majd talán 10 éves kora után. Remélem, hogy majd nem akar..*Danielle*
-Olyan szörnyű? *Chan*
-Ne tudd meg. Borzalmas volt vele.. Miután beadtam a válópert megütött. Csak sajnos nem tudtam rábizonyítani.. Így van láthatási joga. *Danielle*
-Úr isten. Ilyenkor nem félted a lányodat? *Chan*
-Nagyon.. de azzal nyugtatom magam, hogy igazából nem rossz ember és egy gyereket csak nem tudna bántani.. engem is csak azért ütött meg mert nagyon felidegesítettem, elég sokszor bocsánatot kért miatta, csakhogy a bocsánatkérés nem megoldás. Ezt neki is mondtam. *Danielle*
-Megértem.. És mikor jön haza Lily? *Chan*
-Másfél óra múlva, Nick elhozza. *Danielle*
Igen, persze, Nick..
-Értem. Lassan mennem kell, mert nem akarom lekésni a gépet. *Chan*
-Rendben van, akkor szerdán majd valahogy szólj ha hazaértél, addigra átnézem, és megmondom, hogy mikor vannak az interjúk, és a mostani állásról is mindent megbeszélünk. *Danielle*
-Oké, nagyon köszönöm. *Chan*
Danielle kikísérte Chanel-t.
-Nick mostanában kerüli az olyan témákat amik veled kapcsolatosak..*Danielle*
-Nem tudom mi van most köztünk, ha erre akarsz kilyukadni. *Chan*
-Hát jó.. És azt tudod, hogy miért csinálja ezt? *Danielle*
-Nem nagyon foglalkoztat.. *Chan*
-Mégiscsak az öcsém, Chanel. Nem tetszik, hogy ilyenek vagytok egymással. *Danielle*
-Nekem se..De most már tényleg indulok. Szia. *Chan*
-Szia..*Danielle*
Chanel nem akart beszélni Nick-ről, bár most nem volt mérges rá.. Csak egyszerűen nem akart ezzel foglalkozni. Beült a kocsijába, és a reptér felé vette az irányt. Már csak kevesebb mint fél órája maradt és Danielle háza messzebb van a repülőtértől mint az övé.. Elég gyorsan kell mennie, hogy odaérjen időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése