Chanel nagyon jól aludt. Bár több, mint egy éve Berlinben lakik, az csak a második otthona. Itthon jobban érezte magát.. Elkezdte keresni a mobilját amit este az éjjeli szekrényére tett. Megnézte az időd majd visszatette a telefont és arcát a párnájába temette. 9 óra van. Általában 6-7 körül kel fel. Igaz, nem mindig van munkája, de sosem telnek egyhangúan a napjai. Mindig van valami változatosság minden napjában. Elég sűrű hete volt a lányokkal és az összeveszés miatt sem volt nagyon kipihent.. Éjszaka csak forgolódott, vagy óránként felkelt. Nem akart, és nem is bírt tovább az ágyban maradni.. Felkelt és végig sétált a szobán elhaladt a hatalmas ablak előtt, a szekrények mellett és egy fehér ajtónál állt meg. Kinyitotta és bement. Bordó kis szőnyeg volt a földön arra ledobta a ruháit majd beállt a zuhany alá. Megmosta a haját is.
Kilépett a szőnyegre, magára vette a fürdő köntösét az övet pedig megkötötte a derekán. A haját törölközőbe csavarta. A mamusza az ajtó mellett volt még mindig.. Beledugta a lábát és az ablakhoz ment. Elhúzta a sötétítő függönyt és kinyitotta. A bőröndje ott volt ahol este hagyta, benne a ruháival és minden fontosabb dologgal. Chanel a gardrób ajtajához sétált. Az összes ruha ott volt, csak néhányat vitt el. Főleg farmerokat vitt Berlinbe és pólókat. Chanel mindig egyszerűen öltözködött. Voltak estélyi ruhái is, de azokat Berlinben vette és csak különleges alkalmakkor hordta őket.
Azt a sok ruha összeállítást kezdte nézegetni amik jobb oldalon voltak vállfára akasztgatva. Kivett egy fehér-kék ujjatlan ruhát. A fehér rész a derekáig ért, alatta egy fekete vékony övvel volt elválasztva a kék szoknya részétől, ami a térde fölött ért véget.A ruhát a gardróbban lévő heverőre terítette. Kiengedte a haját a törölközőből és amíg száradt kifestette a szemét. Elkezdte kipakolni a bőröndjét, kivette a telefon töltőt és bedugta a telefonját. Írt egy jó-reggelt-sms-t Emily-nek és egyet Vicky-nek. Nagyon meleg volt a szobában is, szóval gyorsan megszáradt a haja. Visszament a gardróbba és felöltözött. Kivett egy fekete magassarkút, de nem vette fel. Mamuszban sétált le a lépcsőn, a konyhába ment, ahol a szülei épp kávéztak.
-Jó reggelt! *Chan*
-Neked is szívem. Kérsz kávét? *Claire*
-Chanel gyönyörű vagy. Nagyon hiányoztál. *Paul*
-Köszönöm apa, nekem is hiányoztál. Igen anya, kérek kávét.*mondta Chanel és átölelte az apja vállát majd leült az asztalhoz*
-Jól aludtál? *kérdezte Claire és letette Chanel elé a kávés bögrét*
-Igen, itthon mindig jobban alszok. *Chan*
-Ennek örülök, gyakrabban is aludhatnál itt. *Paul*
-Igen tudom, de most kaptam egy komolyabb munkát, ami után több felkérést is kaphatok. Mielőtt eljöttem Danielle-nél voltam. *Chan*
Chanel apja sosem szerette igazán Nick-et. A nővérével nem találkozott még, de nem tetszett neki a tény, hogy Chanel velük tölti az idejét..
-Miért mentél ahhoz a nőhöz? *kérdezte Paul egy kis megvetéssel*
-Mert segít nekem, hogy több munkát kapjak. És nem olyan rossz család. *mondta Chan kicsit mérgesen*
-Igen, ezt Nick alá is támasztotta az elmúlt napokban. *Paul*
-Apa ezt most fejezd be! Danielle nagyon rendes lány és még csak nem is találkoztál vele, így ne mondj véleményt róla, tudom, hogy se Nick se a szülei nem nyerték el a tetszésedet, de ez engem nem érdekel. Az én véleményem róluk teljesen más és mondhatsz akármit, az én bírom az ő családjukat is. Most pedig ne haragudjatok, de felmegyek a szobámba. *mondta Chan és felállt az asztaltól*
-Chanel mi lesz a reggelivel? *Claire*
-Majd eszek Emily-éknél, az anyukája úgyis mindig megsértődik ha nem fogadom el amit kínál. *mondta Chan miközben a lépcsőn ment felfelé.*
-Biztos vagy benne? *mondta hangosabban Claire*
-Teljesen. *kiabálta Chanel az emeletről*
-Miért vagy vele ilyen? *Claire*
-Milyen?! Már a véleményemet se mondhatom el a saját házamban? *Paul*
-De igen, ha ezzel nem sérted meg a lányodat. Ráadásul normális szülei vannak, az már nem ide tartozik, hogy nincs egyetemi végzettsége az embernek, vagy nem palotában lakik. A pénz nem minden, ezt te is tudod, nem kell megvetni az olyan embereket akiknek kevés van. Ráadásul még csak nem is szegények, nagyon jól élnek, és hasonló helyzetben vannak, mint mi. *Claire*
-Ezt hogy érted? *Paul*
-Az épphogy 20 éves gyerekük egy másik kontinensen él..*Claire*
-Az nem jelent semmit. *Paul*
-Neked talán nem. *Claire*
-Nem vetem meg az olyan embereket akiknek nincs pénzük. *Paul*
-Csak nem kedveled őket, mert nem olyanok, mint te. *Claire*
-Talán így van. Ma itthon leszel? *Paul*
-Nem, ma elmegyek a belvárosba, egy tervet kell megmutatnom a tulajdonosoknak. *Claire*
-Chanel is elmegy? *Paul*
-Elég valószínű. Ma nem jött be a házvezető nő. *Claire*
-Azért, mert beteg lett. Egy órája telefonált. Ezért érdekelt, hogy Chanel meddig lesz itt, addig ki van használva a felső tér. *Paul*
-Áh, értem. Nekem mennem kell öltözni, aztán indulok. Ha lesz rá alkalmad beszéld meg Chanel-el a dolgokat.. *mondta Claire és egy puszit nyomott Paul arcára*
-A véleményemen nem tud változtatni, de a kedvetekért bármit. *Paul*
Chanel felvette a fekete magassarkút és egy dzsekit. Megkereste a kedvenc táskáját a gardróbban és belepakolt néhány dolgot. A telefonját nyomkodva sétált lefelé a lépcsőn.
-Kinek írsz? *kérdezte Paul*
-Emily-nek éppen most. Nem akarom, hogy az legyen, hogy átmegyek és nincs otthon. De Nick-nek is fogok válaszolni, mert ő is írt. *Chan*
-Nem tetszik nekem, hogy azzal a fiúval foglalkozol minden percben. *Paul*
-Nem fog becsapni apa, nem kell féltened. *Chanel*
-Értettem. De ha megtörténik mondhatom, hogy 'én megmondtam'?! *Paul*
-Igen, mondhatod. Viszont én most indulok. *mondta Chan és egy puszit nyomott az apja arcára, ugyanoda ahova az anyja.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése