102. A kérdés

Chanel kivette Mex-et Nick autójából, majd letette a földre. Becsukta maga mögött a kocsi ajtót és megvárta, míg a barátja autója eltűnik a sarkon. Beütötte a kapucsengőn a kódot, majd felsétált a harmadik emeletre és kinyitotta a bejárati ajtót. Belépett az előszobába, levette rózsaszín csíkos kardigánját és felakasztotta a fogasra. Ahogy ránézett otthonról hozott ruhájára, eszébe jutott, hogy annyira sietett, hogy a bőröndjeit Nick-nél hagyta. De nem bánta. Nem lett ideges, sem mérges, sem kétségbe esett. Boldog volt. Boldog, a tegnap este miatt, a délelőtt miatt, és a ma este miatt. Boldog, mert meglátogatta családját és most újra a barátjával lehet.
Levette a cipőjét is, kivételesen nem magassarkú volt. Egy lapos talpú, fekete balerina cipő. Nagyon szerette, de csak ritkán hordta. Kényelmes volt és a laza napokra tökéletes. Úgy érezte, hogy ez a nap nem is lehetne jobb. Bár zavarta kicsit, hogy csend van. Az elmúlt egy hétben szinte minden percben beszélt valakivel.. és most otthon van egyedül, és csak a kiskutyájához beszélhet. Persze, ez sem volt baj, mert imádta.
Felvette az otthoni papucsát és besétált a konyhába. A papucs fehér volt és szőrös. Rövid farmerjában és ujjatlan pólójában maga volt a tökéletesség, még a papucs sem volt nevetséges. Chanel egyszerűen gyönyörű volt. Hosszú barna haja a háta közepéig ért és most is göndör volt, mint mindig. Vékony volt és magas, mint egy modell. Tökéletes volt erre a szakmára.

Letette a táskáját a konyha asztalra. Kivette a mobilját és megnézte, hogy kereste-e valaki, megpróbálta felhívni Emily-t és Vicky-t, de nem vették fel. Kivette a hűtőből a tejet és a szekrényből a müzlit. Meglepődött mikor meglátta a hűtőt telepakolva ennivalóval. Úgy látszik Nick erre is gondolt. Chanel elmosolyodott. Kivett egy tálat és egybeöntötte a kettőt, majd a felesleges dolgokat elpakolta. Az egyik fiókból kivett egy kiskanalat. Csak ezzel szerette enni a müzlit. Leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Csak a szokásosak mentek, Sorozatok, sztár hírek, díj átadó és a többi.. Nézte egy kicsit, aztán az ideje hátralévő részében kiválasztotta a ruhát amit majd a vacsorán fog felvenni. Felpróbált párat és mind tetszett neki, de mivel nem igazán tudta, hogy Nick mit is szeretne kérdezni, ezért nem tudott dönteni. Ha azt mondta, hogy fontos, akkor az tényleg fontos. Nick soha nem mond olyat amiről tudja, hogy nem úgy van. 

Végül egy krém színű ruhát választott, ami kiemelte alakját, de mégis visszafogott volt és elegáns. Nem mutatott sokat, csak amennyit kellett. A ruhához tartozott egy blézer is. Erősebb színe volt, mint a ruhának, és hiába, hogy bordó, mégis nőies és egyáltalán nem kihívó. Volt egy a ruhához hasonló színű cipője is, kikészítette, hogy majd azt veszi fel. A ruhát és a blézert az ágyra tette, a cipőt pedig az ágy mellé. 

Elment és lezuhanyzott, nem mosott hajat, mert úgy gondolta, most szépek a hullámok. Nem mindig ugyanúgy göndörödött egy-egy haj mosás után, és most nagyon tetszett neki. 

Visszament a szobájába és felöltözött. A ruha csodásan állt rajta. A világos barna haja miatt nagyon jól álltak neki a natúr színek. Imádott világosabb ruhákat hordani, fekete ruhákat szinte alig hordott. A sötétebb ruhái felét Emily-nek adta, mivel szőke hajához nagyon jól illettek. Emily végül is az a fajta lány, aki bármit vesz fel istenien néz ki. 

Chanel egy ezüst nyakláncot választott a ruhához, amin egy apró, bordó színű kristály szív lógott. Még Nick-től kapta ezt a nyakláncot a születésnapjára. A nyaklánc mellé kapott, szív alakú kristály fülbevalót vette fel. Megjelenése most is kifogásolhatatlan volt. Elővette a világos bőr kézi táskáját és belepakolta a szükségesebb dolgokat. A telefonját, és a papírjait. Sosem hordott magánál rúzst, vagy egyéb smink cuccot. Otthon kifestette magát, nagyon vékonyan alapozóval, korrektorral és púderrel, majd kifestette a szempilláit. Nem volt szüksége sok sminkre, nem volt mit takargatnia, az arcát minden nap többször is megmosta arc tisztítókkal és adottsága volt, hogy csak nagyon ritkán voltak pattanásai vagy bőr hibái. Csak akkor használt sminket, mikor valami különleges alkalom volt. Nap közben csak nagyon ritkán volt kifestve, akkor is csak inkább szempilla spirált használt. 

Mire teljesen elkészült, majdnem 6 óra volt. Mivel a lányok még azóta sem vették fel a telefont, így írt nekik egy SMS-t, hogy a nap további részét Nick-el tölti, úgyhogy ne hívják. Adott enni és inni Mex-nek, majd leült a tv elé, teljesen készen. 5 perc sem telt el, és máris csöngettek. Chanel mosolyogva nyitotta ki az ajtót. Ránézett Nick-re aki a látványtól mintha meg sem tudott volna szólalni. 

-Mindig pontos vagy! *Chanel átölelte barátját*

-Te pedig gyönyörű. *mosolygott Nick, majd adott egy puszit Chanel arcára*

Tudta, hogy a lányt nem érdekli, hogy ki van-e sminkelve vagy nincs, ki van-e vasalva a haja, vagy nincs. Mindig szerette, ha puszit kap.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. *nevetett Chanel*

-Mindenhogy tetszel! Indulhatunk? 

-Persze, de a vacsora után alszol nálam? Nem akarom, hogy Mex egyedül legyen éjszaka. *mondta Chanel és a szemében látszott mennyire hiányzott neki a kutya*

Nick a kérdés hallatára majdnem elnevette magát, Chanel-nek meg sem fordult a fejében, hogy...

-Persze, hogy itt alszok! *mondta Nick, majd megint adott egy puszit barátnőjének, ezúttal a homlokára.* 

Chanel felvette cipőjét, aztán becsukta a bejárati ajtót. A kulcsát a táskájába tette, ami így már tele is volt. Lementek a lépcsőn, beszálltak Nick autójába. Az úton zenét hallgattak és Nick délutánjáról beszéltek. Abba az étterembe mentek, ahova akkor este vitte Nick a lányt, mikor először csókolóztak.

-Most már biztos vagyok benne, hogy fontos dolgot akarsz kérdezni. *mondta kicsit ijedten Chan*

-Eddig nem voltál? *kérdezte meglepetten Nick*

-De igen, csak életem legjobb estéje ebben az étteremben kezdődött. *Chanel olyan édesen mosolygott barátjára, hogy az összes pasi beleszeretett volna ebben a pillanatban*

Nick kiszállt az autóból és mondta a barátnőjének, hogy várjon egy kicsit. Megkerülte az autót és kinyitotta a lánynak az ajtót.

-Hölgyem. Most kiszállhat. *Nick próbált komoly maradni*

-Égek a kíváncsiságtól! *mondta Chanel miután kiszállt az autóból és a barátjához fordult*

Nick nagyon ideges volt. Miközben az asztaluk felé sétáltak úgy érezte, hogy mindenki őket nézi. Ez majdnem igaz volt, de nem amiatt, amire Nick gondolt. Chanel után szinte minden ember megfordult, és Nick sem nézett ki rosszul. Helyes volt és elegáns. Úgy néztek ki, mintha éppen a vörös szőnyegre készülnének. Tökéletesen illettek egymáshoz. Mintha ők lettek volna a filmvilág álompárja. Mindenki irigyelte őket, és nem csak ma este. 

Chanel levette a blézerét és a szék háttámlájára tette, nem akarta felakasztani egyik fogasra sem. Nick is levette zakóját és ő sem akasztotta fel. 

Mindketten ugyanazt rendelték amit az első itt töltött este ettek. Miután kihozták, Nick már nem akarta tovább váratni a lányt.

-Kicsim, azért hoztalak ma ide, mert egy fontos dolgot szeretnék kérdezni. *kezdte Nick*

-Igen? *kérdezte kíváncsian Chanel*

-Nem túl jó ez így, ahogy most van. Főleg miután van Mex így nem is akarod egyedül hagyni és jobban szeretnéd, ha többet lennénk nálad. Amivel nekem nincs bajom, ne értsd félre. Viszont én nagyon szeretlek, és tudom, hogy nekem te vagy az igazi, akit mindig szeretni fogok. Ha nem tévedek, akkor te is így érzel irántam. Szóval, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha összeköltöznénk? 

101. Mondd el mindenkinek!

-El kell mondanom Emily-nek és Vicky-nek. *Chan*
-Rendben szívem, hívd fel őket! *Nick*
-De mi van, ha épp nem érnek rá, vagy.. *Chan folytatta volna, de Nick közbe vágott*
-Akkor az van, hogy nem veszik fel, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha most felhívod őket.
-De nem akarom őket zavarni most még nem is olyan nagy dolog.. *Chan megint a kifogásokat kereste*
-Ti nők mindent túl bonyolítotok!
Nick az asztal végéhez sétált, ahol Chan táskája volt. Felkapta a bordó táskát, odasétált a barátnőjéhez és a kezébe adta.
-Hívd fel Vicky-t, most!
Chanel nevetett, majd keresni kezdte a tefont.
-Ne nevess! Igazam van. Nem kell mindig a kifogásokat keresni édesem! Fogod magad és felhívod, ha nem ér rá akkor meg nem veszi fel és majd vissza hív és egyébként is, mi az, hogy nem fontos? Igen is fontos dolog! Na mondd el nekik. *Nick mosolygott, majd egy puszit adott barátnője arcára, ezután bement a fürdőszobába, és becsukta maga mögött az ajtót*
Chanel ezalatt tárcsázta Vicky-t, mivel nem tudta, hogy Emily mikor végez a tánciskolában.
-Szia, nem is mondtad, hogy hívsz, történt valami? *Vicky hangjából aggodalom hallatszott ki*
-Ami azt illeti igen.. De nyugodj meg, nem rossz dolog! Épp ellenkezőleg, képzeld, munkát kaptam. *Chanel nagyon izgatott volt*
-Istenem, Chan, nagyon örülök neked! Részleteket, most!
Chanel felnevetett.
-Igazából még nem kaptam meg, csak egy ajánlat, de elég valószínű, hogy megkapom. Mindent elmondok, de mi lenne ha később Skype-on elmondanám egyszerre mindenkinek? *Chan*
-De én most szeretném tudni!
-Majd elmondom, szóval szólnál mindenkinek hogy mondjuk 4 órakor érjenek rá?
-Igen, persze, de Chan, hány óra van most nálatok? *Vicky felnevetett*
-Jajj, nem egy idő zóna.. El is felejtettem. Nálunk most fél 3 van. Másfél óra múlva jó lesz?
-Megteszem amit tudok, na tedd le, mert sokba fog kerülni!
-Köszönöm, hogy ennyire figyelsz rám.. *mondta Chan nevetve*
-Szia! *mondta Vicky, majd gyorsan letette*
Chanel fél percig arcára fagyott mosollyal állt egy helyben, majd visszatért a valóságba.
-Szívem mit csinálsz? Bemehetek? *kiabálta Nick-nek*
-Gyere nyugodtan.
Chanel kinyitotta az ajtót és belépett a fürdőszobába. Hirtelen meglátta maga előtt Nick-et, aki egy törölközőt tekert a derekára, egy másik törölközővel pedig a haját törölte.
-Tudod, ha Amerikában maradok, sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a látványt. *Chanel árcán hatalmas mosoly jelent meg*
Nick magához húzta és puszilgatni kezdte a lány arcát.
-Mondtam már, hogy te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon? *mondta Nick, majd tovább folytatta barátnője puszilgatását*
-Nem elégszer. *nevetett Chanel*
-Szívem, most haza kell menned. *mondta Nick miután távolabb hajolt*
-Tessék?! *kérdezte Chan meglepődve és kicsit dühösen*
-Haza kell menned, kipakolni és elkészülni. *Nick megpróbálta faarccal elmondani mindent*
-Elkészülni mire?
-Mondjuk 6-ra. *nevetett Nick* mondjuk, nekem tökéletes vagy így is, de gondolom nem így szeretnél jönni vacsorázni.
-Szóval 6-ra? *Chanel szemén látta Nick, hogy a lány tervez valamit *
-Képes vagy erre a nehéz feladatra?
-Azt hiszem igen. *nevetett Chanel*
-De tényleg legyél kész, valami nagyon fontos dolgot akarok kérdezni. *Nick*
-Rendben, 4-kor beszélek a többiekkel Skype-on, aztán rögtön öltözök, ígérem! Akkor már most induljak? *Chan*
-Hát, ha van még fél órád, akkor..
-Ehetnénk. *nevetett Chanel*
-De csak, ha csinálsz enni.
-Neked bármit! *mondta Chan majd megcsókolta a barátját*

100. Chanel munkát kap.

-Szia! Bocs, a késésért. *Chanel kapkodta a levegőt*
-Nem késtél, nem beszéltünk meg konkrét időpontot. *nevetett Danielle*
-Mindig lejáratom magam előtted. Tegnap nem jöttem át, ma elkések. A testvérednek lehetne felelősségteljesebb barátnője is. *Chan*
-Tökéletes vagy neki. Na gyere be. Tényleg, ő mit szól ehhez a modellkedés dologhoz? *Danielle*
-Hát igazából nem nagyon szeretné, de mindig azt mondja, hogyha ettől lennék boldog, akkor csináljam. Szóval semmi fehérnemű fotózás. Azzal baja lenne. *nevetett Chan*
-Akkor jó híreim vannak. *Danielle is nevetett*
-Tényleg? *Chan*
-Igen, egy divatmagazin modelleket keres a 2014-es kampányukhoz. Érdekel? *Danielle*
-Igen, igen, igen! Köszönöm. *Chanel örömében megölelte Danielle-t*
-Akkor mondom a részleteket.. *mosolygott Danielle majd mindketten leültek a kanapéra*

*1 órával később*

-Szia. *mondta Nick majd megcsókolta a barátnőjét*

-Haragszom rád. *mondta Chan komoly arccal, de végül elnevette magát*

-Igen? Nem úgy tűnik. *nevetett Nick és adott Chanel-nek egy puszit*

-Úgy volt, hogy Danielle-nél találkozunk, meg úgy, hogy írsz, ha Adam gépe leszállt. *Chan*

-Tudom kicsim, de elfelejtettem és időm sem volt rá, Adam annyit mesélt. Olyan helyeket látott amiket még soha, és nem volt kinek elmondania. *Nick*

-Semmi baj. Beszéltél a nővéreddel? *Chan*

-Hű, kellett volna? *kérdezte Nick*
-Nem feltétlenül. *Chan*
-Miért? *Nick*
-Kaptam munkát! *mondta Chanel boldogan*
-Tényleg? *Nick kicsit ledöbbent*
-Nem is örülsz? *Chan*
-De, de, persze.. Csak.. Milyen munkát? *Nick*
-Tudod vannak azok a katalógusok, amiket nézegetni szoktam.. *Chan*
-Amikre én azt mondtam, hogy hülyeség? *Nick*
-Igen.. Benne leszek egy olyanban! *Chanel nagyon boldog volt*
-Gratulálok, szívem! Nagyon büszke vagyok rád. *Nick felkapta Chanel-t*
-Ez még nem biztos, túl kell jutnom az interjút. *Chan*
-Az is sikerülni fog! Ezt meg kell ünnepelnünk este! *Nick*
-Vacsora? *mosolygott Chanel*
-Is. *nevetett Nick*

99. Telefonhívások

12:35

-Igen? *Emily kihangosította a telefont*
-Szia, Em. Kérhetek valamit? *Dani*
-Dani? Miért rejtett a számod? *Em*
-Nem tudom, biztos átállítottam. *Dani*
-Hát ezt én is gondoltam. *forgatta meg a szemét Emily miközben egy kakós sütit evett*
-Mit csinálsz most? Azt hittem, hogy ma volt az első napod tanárként. *Dani*
-Az is van. Épp ebédszünet van, úgy hogy kijöttem egy közeli kávézóba és vettem egy kávét meg egy süteményt. *Em*
-Ez az ebéded? *Dani*
-Nem, ettem valami tésztát a suliban. Nem volt túl jó.. *Em*
-Értem. Szóval kölcsönkérhetném az autódat holnap? *Dani*
-Mi van a tiéddel? *Em*
-Az most nem lényeg. Szóval? *Dani*
-Nem. Nekem is kell az autó, kérd el valamelyik haverodtól. Egyáltalán mire kell? Úgy tudtam, holnap nem dolgozol. *Em*
-Hagyjuk. Kösz, a segítséget. *mondta Dani dühösen majd letette a telefont*
Emily-nek egyáltalán nem tetszett, hogy bátyja titkolózik.

-Szia! Ma otthon leszel? *Chan*
-Szia, igen. Ma át tudsz jönni? *Danielle*
-Igen, azt terveztem. Bocsánat, hogy tegnap nem mentem, de elég későn értem vissza. *Chanel*
-Semmi baj, Lily úgy is rosszul volt, szóval orvoshoz vittem. Szóval mikor jössz? *Danielle*
-Épp hajat szárítok, vagyis majd folytatom miután letettük, aztán felöltözök és mehetek is, ha neked úgy jó. *Chan*
-Tökéletes. Körülbelül fél óra igaz? *Danielle*
-Igen, körülbelül. Na, akkor majd mindent megbeszélünk. Sietek, szia! *Chan*
-Várlak. Szia. *mondta Danielle és letette a telefont*
Chanel írt egy üzenetet Nick-nek, mert még nem szállt le Adam gépe, legalábbis Chanel-nek erről senki nem szólt.

-Szia anya! *Vicky*
-Szia, kicsim. Mi a baj? *Miss Murphy*
-Nincs baj, csak kérdezni szeretnék valamit. *Vicky*
-Mi lenne az? *Miss Murphy*
-Mikor jössz ma haza? *Vicky*
-Hatkor. Mit szeretnél? *Miss Murphy*
-Átmenni Emily-hez 4 körül. Chanel-nek megígértük, hogy felhívjuk. *Vicky*
-Az sokba fog kerülni, édesem. *Miss Murphy*
-Nem, anya. A neten hívjuk fel. *Vicky*
-Szóval videochat. Tudod, nem vagyok hülye. Mondhattad volna ezt is. *Miss Murpy*
-Anya! *nevetett Vicky* Akkor mehetek?
-Mikor jössz haza? *Miss Murphy*
-Nem tudom, majd felhívlak, oké? *Vicky*
-Oké, de zárd be rendesen a házat és vigyázz magadra! Most le kell tennem. Szeretlek. *Miss Murphy*
-Én is téged. Szia. *mondta Vicky majd letette a telefont*

98. Újra külön

*Emily szemszöge*
 "Jó reggelt! A jövő nagy táncosa felébredt.. Egy újabb nap amivel közelebb kerülök az álmomhoz. Nézzük csak mit kell ma csinálnom. 9-kor kezdődik az első órám. Akkor mindjárt kelni kell. Mennyi az idő? 7:30. Lezuhanyozok.. Az olyan 15 perc, aztán felöltözök és kisminkelem magam. Ez kb 20 perc, de lehet 25. Számoljunk 25-el. A reggelit megeszem 10 perc alatt, az odaút is megvan ennyi idő alatt. Mikor is végzek? Hat óra egy ebédszünettel.. Hát.. Szerintem fél 4-re itthon leszek. Aztán átmegyek Vicky-hez és utána videochat Chanel-el és Nick-el. Végül is ez lehet egy jó nap is.."

-Jó reggelt édesem! *Chanel*
-Neked is! Mit fogsz ma csinálni? *mondta Nick majd odaadta Chanel-nek a kávéját egy piros csészében és nyomott az arcára egy puszit*
-Át kell mennem a nővéredhez. *mondta Chanel álmosan*
-Miért? *Nick*
-Igazából tegnap kellett volna, de teljesen kiment a fejemből. Először is ezért bocsánatot kérek, utána pedig megbeszéljük a munkákat. Vagyis a lehetőségeket, hogy pontosítsak. *Chan*
-Értem. Más terv? *Nick*
-Miért érdekel ennyire? *Chan*
-Nem kellene? *Nick*
-Esetleg van valami terved? *mosolygott kócos hajjal Chanel*
Nick nevetett.
-Tudod, reggel vagy a leggyönyörűbb. *mondta*
-Szóval.. Mit terveztél? *Chanel nagyon izgatott lett*
-Ma nem dolgozok, viszont Adam ma jön haza és ki kell mennem érte. Gondoltam együtt tölthetnénk a napot. *Nick*
-Mikor mész Adam-ért? *Chan*
-Fél 11-kor. Vagyis akkor ér ide a gépe várhatóan. *Nick*
-Jesszusom, mikor indult a gépe? Fél 7-kor? *csodálkozott Chanel*
-Nem tudom, kicsim, akkor jön és kész. Szóval, hogy lesz a napod? *Nick*

-Gondolom 11-kor indulsz, szóval.. 11-kor elindulok én is Danielle-hez és, ha végeztél találkozunk nálam. Így megfelelő? *Chan*
-És utána mit csinálunk? *mosolygott Nick*
Chanel közelebb lépett hozzá.
-Amit csak szeretnél. *Chan közelebb hajolt*
-Mondjuk, elmehetnénk ebédelni. *Nick ezt olyan komoly hangon mondta, hogy Chanel hangosan elkezdett nevetni*
-Benne vagyok! *mondta nevetve Chan , majd adott egy puszit Nick szájára*
-Szívem, mennyi az idő? *Nick*
-8:47. *Chan*
-Akkor még van időm tv-t nézni átöltözés előtt. *Nick*
-Hihetetlenül lusta vagy. Úgy hiányoztál! *mondta Chan és megölelte a barátját*
-Ezt értsem úgy, hogy nem nézed velem? *mondta szomorúan Nick*
-DE! *Chan*

97. Az első közös este

-Szeretem a meglepetéseket. *Chan*
-Tudom. *mondta Nick majd adott egy puszit a barátnője homlokára*
-Fel kell hívnom anyát és a lányokat, aztán.. *kezdte el Chanel*
-Szívem. Lassíts. Először is gyere ide és ölelj meg. *Nick közbe vágott*
-Jó.. *Chanel Nick felé indult*
-Talán baj? *Nick*
-Igen.. *Chanel kiskutya szemekkel nézett*
-Miért?
-Mert én nem csak ölelni akarlak. *Chanel szeme csillogott*

-Szia, ilyen későn ért oda a géped? Már nagyon aggódtam! Vagyis aggódtunk.. Valami baj van? *Em*
-Dehogy van baj. Épp Nick-nél vagyok. Már egy pár órája itt vagyok, csak.. *Chan*
-Ne folytasd! Értem én. *nevetett Em*
-De én.. *Chanel*
-Chan! Milyen volt a repülőút? *Em*
-Fárasztó.. Most hol vagy? *Chan elviselhetetlen hiányt érzett*
-Vicky-éknél. Dani elment a haverjaihoz, anya meg csajos estét akart szóval átjöttünk.. Anyukád kb. egy óra múlva itt lesz. Apukád meg éjszakás. *Em*
-Szóval csajos este nélkülem.. *Chanel nagyon elszomorodott*
-Sajnos.. de holnap te jobb helyzetben leszel. Holnap lesz a szemeszter első napja és 6 táncórám lesz. Ebből kettőn még csak nem is én fogok tanítani, hanem engem tanítanak. *Em*
-Téged?! Minek? *Chan*
-Na ezt kérdeztem én is..Vagyis akartam, de visszafogtam magam. Azt hinné az ember hogyha tánctanár, és igazgatóhelyettes egy tánciskolában, akkor tisztelik.. Nagy tévedés.
Chanel nevetni kezdett..
-Én nem hittem. *mondta még mindig nevetve*
-Hát ez nagyon vicces.. *Em*
-De komolyan.. Mit tanítanak neked? *Chan*
-Valamit, amiből két hónap múlva vizsgát kell tennem. *Em*
-Hogy mi van? *Chan*
-Ma volt az eligazítás. Még a tanítás nem is lepett meg annyira, mert továbbképzés meg ötletújítás mindig van. Szóval gondoltam megkeresem a tanáromat és beszélgetek vele. *Em*
-Igen? *Chanel*
-Kedves csaj, nem hiszem, hogy öregebb nálam. Gondoltam, hogy sokkal inkább a barátnőm lesz mint a tanárom. Na és egyszer csak tesz egy olyan megjegyzést, hogy "Szerintem jól kijövünk majd egymással és mindenki élvezni fogja a táncórákat, de azért remélem, hogy emiatt senki nem bukik meg a vizsgán." *Em*
-Milyen aranyos. *Chan*
-Chanel az? Beszélhetek vele, vagy fontos dologról van szó? *Vicky*
-Csak meséltem neki a napomról..*Em*
-Szia Vicky! *Chan*
-Szia, nem fogod kitalálni mi történt velem délután! *mondta Vicky boldogan*
-Hát.. Mivel Em elment eligazításra, anyukád meg dolgozott és én pedig a repülőn ültem.. Felvetted az egyik pólót amit tőlem kaptál egy bolyhos zoknival és megnéztél valami nyálas filmet a cicáddal? *Chan*
-Normális esetben ezt tettem volna, de ma nem. *Vicky nevetett*
-Akkor? *mikor Chanel ezt kimondta Nick megölelte hátulról és a nyakát kezdte puszilgatni, amitől Chanel-t kirázta a hideg*
-Találkoztam Adammal. *Vicky*
-Mi? Hogyhogy? *Chanel annyira meglepődött, hogy elhúzta a fejét*
-Unatkoztam.. Elkezdtem gondolkozni és felhívtam. Átjött és megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk. Most már mindent megértettem és elmondtam neki, hogy milyen érzés volt.. *Vicky*
-De akkor ez jó? *Nick megint elkezdte puszilgatni*
-Igen, jó. Holnap hazamegy, mi pedig Emily-vel az őszi szünetben megyünk hozzátok. *Vicky még mindig boldog volt*
-Megyek fürödni, szeretnél velem jönni? *súgta Nick Chanel fülébe*
-Nagyon örülök Vicky. Történt még ma valami fontos? *Chan*
-Hamarosan jön anyukád. *Vic*
-Tudom, Emily említette, de ha nincs más fontos, akkor elmegyek fürödni. *Chan*
-Persze, menj csak. Megmondom anyukádnak, hogy minden rendben van. *Vicky*
-Nem fontos, már beszéltem vele mielőtt titeket hívtalak. Majd holnap meséljétek el a napotokat! Chanel*
-Majd felhívunk. Jó éjszakát! *Vicky*
-Nektek is, és jó szórakozást édeseim! *Chanel letette a telefont*
-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál amíg nem voltál itt. *Nick megcsókolta a barátnőjét*
-De eltudom. Azt hiszem én is át éltem. *mondta Chan szomorúan*
-Akkor gyere és pótoljuk be ami kimaradt. *Nick kitárta karjait, mintha ölelésre várna, de amint Chanel közelebb lépett felemelte és becipelte a fürdőszobába és becsukta az ajtót maguk mögött*

96. Legjobban.

-Na na siess már! *Chanel izgatottan pattant ki az autóból*
-Hova siessek szívem? *Nick*
-Látni akarom Mex-et. Most! *Chan a bejárathoz szaladt*
-Ez kicsit sem esik rosszul. *mondta Nick miközben a kulcsát kereste*
-Jól van na. Tudod, hogy téged szeretlek a legjobban. *Chanel megölelte barátját és adott neki egy puszit*
-Igen, persze. Előre szólok, ha összepisilt valamit, akkor te takarítod fel. *Nick*
-Haragszol? *Chan*
-Nem. Na siess felfelé. *Nick*
-Megyek. *mosolygott Chan*
Nick becsukta az ajtót és a lány után indult. Chanel szinte futott a lépcsőn. Mikor felért Nick lakásához, az ajtó előtt toporgott.
-Nyitom, nyugodj le. *Nick bal kezét barátnője dereka köré tette*
Chanel közelebb lépett hozzá és Nick arcát nézte.
-Mit szeretnél? *Nick Chanel felé fordult és a szemébe nézett*
-Ezt. *Chanel megcsókolta barátját*
Hosszasan folytatták, de Nick elhúzta a fejét.
-Na és a kutya? *Nick*
-Megmondtam. Téged szeretlek a legjobban. *Chan*
Nick kinyitotta az ajtót majd közelebb húzta Chanel-t és folytatták a csókolózást. Lassan elindultak a hálószoba felé, de a lány megbotlott valamiben. Az a valami hangosan kezdett el nyüszíteni. Chan elesett majd aggódva nézett körül. A kutyának nem volt semmi baja, csak megijedt.
-Ohh, istenem. *Chanel nevetni kezdett*
-Ez vicces? *Nick*
-Hát nem csak izé.. Az. *Chan még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést*
-Hát nekem nem. Nem pont így terveztem. *Nick felemelte barátnőjét a földről*
-Én sem.. de majd kapsz kárpótlást. *Chan*
Nick elmosolyodott.
-Éhes vagy? *kérdezte*
-Áhh, éhen halok. *Chan*
-Akkor melegítek valamit, de nézd el nekem, ha rossz. Én főztem. *Nick*
-Te főzted? *mosolygott Chan*
-Igen, én. Nincs arra pénzem, hogy minden nap rendeljek. *Nick*
-Azt hittem, hogy eddig volt. Történt valami? *Chan*
-Nem, eddig sem volt. *Nick*
-De hülye vagyok.. Megkeresem Mex-et. *Chan*
-Nem vagy hülye kicsim. Akkor eszünk? *Nick*
-Melegítesz? *Chan*
-Igen, de ne egyél sokat, mert estére kapsz egy meglepetést. *Nick*