62. Beszélgessünk..

-Beszélhetünk. *Vic*
-Oké. kijössz?! *Adam*
-Nem, pakolnom kell, de közben mondhatod. *Vic*
-Oké. Szóval.. Én nem mehetek vissza még legalább 5..*kezdte Adam*
-Vic behoztam a cuccaidat a fürdőből, és Emily kérdezi, hogy vissza adtad-e a rúzsát, mert nem találja. Bocs, megzavartam valamit? *Chan*
-Nem. *Vic*
-Igen. *mondta Adam, Vicky-vel szinte egyszerre*
-Nem adtam neki vissza, majd átviszem ha megtalálom. Köszönöm, hogy behoztad. *mosolygott Vic*
-Nem zavarok tovább..*Chan*
-Kösz. Szóval. 5 hónapig..*Adam*
-Bocs, bocs, bocs. Vic tedd ezt el lécci, nekem nem fért el a bőröndben. Megyek is. Köszi. *Em*
-Öö..ja. *mondta Vic, de addigra Em kiment a szobából.*
-Istenem.. Elmondhatom már? *Adam*
-Igen. mondd! *Vic*
-Szóval. Mikor tervezted, hogy visszajössz? *Adam*
-A legelső szünetben, de lehet, hogy akkor Chanel jön, eljönnél vele? *Vic*
-Az attól függ, tudod, hogy dolgoznom kell. *Adam*
-Oké.. Ennyi?! *Vic*
-Mármint micsoda? *Adam*
-Ennyit akartál mondani? *Vic*
-Ja, nem. Nem tudok visszaköltözni, csak minimum 5 hónap múlva..gondolom a te fejedben meg sem fordult, hogy ideköltözz.. *Adam*
-Hát, nem mondhatnám. *Vic*
-Adam, tényleg sajnálom. Elmegyünk Emily-vel vásárolni, kettesben lesztek. Meg persze a kutya. Csak szólni akartam. Sziasztok. *Chan*
-Király. Legalább nem zavarhat senki..*Adam*
-A kutya marad. *Vic*
-Az nem számít, csukd be az ajtót, és meg van oldva. *Adam*
-Akkor..csak ketten vagyunk..egyedül. *Vic*
-Igen. Beszélhetünk. *Adam*
-Ohh..igen. *Vic*
-Szóval..te..*Adam*
Vic telefonja megcsörrent..
-Sajnálom szívem fel kell vennem, anyukám az. *Vic*
-De ezt nem lehet csak most megbeszélni. *Adam*
-Tényleg sajnálom..Szia anya. *szólt bele Vic a telefonba*
Adam kiment a konyhába vizet inni..Mikor visszament a szobába Vic még mindig telefonált, te többnyire csak hallgatta az anyját a telefonban, ő alig beszélt.
-Anya mennem kell, még be kell pakolnom. Igen, és is szeretlek. Szia. *Vic letette a telefont*
-Most már tényleg be kell fejeznem azt amit mondani akartam..Vic komolyan gondolod, hogy ez működni fog? *Adam*
-Micsoda? *Vic*
-Ez a kapcsolat..én nem nagyon hiszek a távkapcsolatban. *Adam*
-Beijedtél? *Vic*
-Én?! Nem. csak nem akarom, hogy csalódj. *Adam*
-Tudom, hogy könnyebb lenne elfutni..de nem szakítunk, végig csináljuk. Nem fogom feladni egy kis távolság miatt. *Vic*
-Vic, a világ másik felén leszel. *Adam*
-Szeretsz engem? *Vic*

61. Vic, beszélnünk kell.

-Adam, hallottad? *Em*
-A beszélgetést?! Nem. *Adam*
-Figyelj... Nem tudom, hogy mit mondott neked Nick. Ő csókolt meg engem, érted?! *Em*
-Nem tudom, hogy kinek higgyek. *Adam*
-Nekem! Nem hazudok, én nem vagyok ilyen. Jó tudom..Nick sem. De megváltozott. És épp kiosztottam mikor lesmárolt. *Em*
-Mindegy.. végül is nem az én dolgom. Amúgy mit csinálsz? *Adam*
-Vic megkért, hogy pakoljam össze a cuccait. *Em*
-Tudok segíteni?! *Adam*
-Nem tudom, hogy bepakoljak-e neki a bőröndbe..Mindegy. Leveszed a polcról a pirosat? *Em*
-Aha, persze. *Adam*
-Köszi. Mindjárt kijön..*Em*
-Oké..mást kell segíteni? *Adam*
-Nem, csak a ruháit mondta.. majd megoldom. *Em*
Emily kipakolta a ruhákat az ágyra, majd betette az összeset a bőröndbe..Adam csak nézte, majd egy sms-t írt.
-Szia szivem. *jelent meg Vic az ajtóban, egy szál törölközőben*
-Jól áll. *mosolygott Adam*
-Most ne..Mit keresel itt? *Vic*
-Emily-hez jöttem. *Adam*
-Miért? *Vic*
-Elmondhatod neki, már tudja..látott minket. *mondta Emily Adam-nek.*
-Nick elmondta és tisztázni akartam. *Adam*
-Ja..tisztázni. *mondta Emily halkan*
-Be is pakoltad a ruhákat? *Vic*
-Igen, nem kellett volna? *Em*
-De igen, nagyon köszönöm. *Vic*
-Beszélnünk kell. *Adam*
-Jó persze..Felöltözhetek? *Vic*
-Igen. *Adam*
-Úgy értem egyedül. Kimennétek? *Vic*
-Ja, igen. *Adam*
-Vic, mindent beletettem a táskába. Mindent! Érted?! *Em*
-Igen. Mit hova tettél? *Vic*
-Kiveszem inkább. *Em*
-Vic siess légyszíves, beszélnünk kell minél hamarabb. *Adam*

60. Nem akartad tudni.

-Kinyitod? *Em*
-Igen..*mondta Chanel és elindult az ajtó felé*
-Hello Chanel, Em itthon van? *Adam*
-Igen, a konyhában. Gyere be. *Chan*
-Te mit csináltál? *mondta dühösen Adam*
-Én?! *Em*
-Igen, te. Nick mindent elmondott. Szakítottatok?! *Adam Chanel felé fordult.*
-Bocs, de megtudhatnám mi történt?! Először is, nem tudom..mondjuk igen szakítottunk. És mit mondott Nick? *Chan*
-Azt, hogy miatta szakítottatok. *Adam Emily-re mutatott*
-Miattam!? *Em*
-Adam most állj le. Azért szakítottunk, mert bunkó paraszt volt. *Chan*
-De hát smároltak. *Adam*
-Hogy mi?! *Chan*
-Chan, ez nem úgy volt ahogy mondta..és ez..tegnap volt.. miután ti..és..*Emily alig bírt beszélni.*
-Adam, Vic zuhanyzik. Megvárnád a szobájában, vagy a nappaliban, vagy akárhol csak ne itt?! *Chan*
-Oké, a szobájában leszek. *Adam*
-Elmondod miről beszél? *Chan*
-Azt mondtad este, hogy nem érdekel. *Em*
-Szóval..el akartad mondani..Az az nem direkt volt, vagy megbántad.. Vagyis Nick-et hibáztatod.. Egy szóval utálod. *Chan*
-Tegnap este megcsókolt mikor leordítottam, amiért bunkó volt veled. Azt hitte jó ötlet.. De nem volt az. Utána még jobban ordítottam. *Em*
-Szóval nem akartad?! *Chan*
-Nem, nem akartam. És sírtam miatta. Hidd el soha nem tennék ilyet. *Em*
-Tudom. Nem éri meg, nem haragszom. *Chan*
-Biztos?! *Em*
-Igen. Imádlak. Köszönöm, hogy elmondtad. *Chan*
-Nem fáj? *Em*
-De igen.. nagyon.. miatta. Nem miattad. De nem mutathatom. Nincs szükségem a sajnálkozásra, sem a sírásra. *Chan*
Emily megölelte..
-Kicsim össze kéne pakolni Vic ruháit. *Chan*
-Úristen tényleg..*Em*
-Mex! *kiabált Chanel*
-Mi? *Em*
-Megtaláltam. Hát hol voltál kiskutyám?! Úgy hiányoztááál. Lemegyünk sétálni? Nem pisiltél be igaz?! *Chan*
-Szerintem nem fog válaszolni. *Em*
-Mintha nem tudnám. Remélem nem pisilt be..*Chan*
-Biztos nem..*Em*
-Leviszem sétálni. Majd jövök..Magyarázd meg Adam-nek. *Chan*
-Oké..*Em*

59. Az utolsó reggel..

Chanel ébredt fel először..Kiment a fürdőbe, lezuhanyzott és hajat mosott, majd kávét főzött.
-Hé, Em. Em. *lökte meg Vic Emily-t*
-EEEM! *kiabálta Vic.*
Emily annyira megijedt, hogy leesett az ágyról.
-Fent vagyok, fent vagyok. *Em*
-Mennyi az idő? *Vic*
-Öö..8..12. *Em*
-Mennyi?! *Vic felült az ágyon*
-8:12. ja bocs. már 13. *Em*
-Ne ne ne ne ne! *Vic kiszaladt a szobából.*
-Mi bajod van? *Em*
-Tegnap nem zuhanyzott és össze sem pakolt. *jelent meg Chanel egy bögrével a kezében*
-Ja. Mikor akarsz indulni? *Em*
-Nem akarok indulni..*Chan*
-Én sem..de muszáj. *Em*
-Háromnegyed 10. *mondta Chan és kiment*
-Em! Bepakoltál már? *kiabálta Vic a fürdőszobából.*
-Igen. *Em*
-Mi? *Vic még mindig kiabált*
-Gyere ki ha akarsz valamit! *kiabálta Em*
Vicky kinyitotta az ajtót.
-Elmegyek lezuhanyozni..Kiszeded addig a szekrényből a ruháimat? *Vic*
-Igen persze. Előtte iszok kávét és felöltözök. *Em*
-Köszönöm..*Vic becsukta az ajtót* Imádlaak! *kiabálta*
-Igen, igen, persze. *Em*
-Csak a ruháit?! *Chan*
-Ja, majd a többit elintézi ő..Van még kávé? *Em*
-Van, tessék. Nem láttad a kutyát? *Chan*
Emily körbenézett.
-Nem, Mex, kiskutyám, gyere. *Em*
-Nem jön elő..Még nem hallgat a nevére. *Chan*
-Nem olyan nagy ez a lakás, keresd meg. *Em*
-Ha az olyan egyszerű lenne. Bárhova elbújhatott. *Chan*
-Mikor adtál neki enni? *Em*
-Este, de el kéne vinni sétálni szerintem. Kicsi még, és mikor levittem akkor is csak pisilt. *Chan*
-Akkor segítek keresni..*Em*
-Köszönöm, de nem Vic ruháit kell pakolnod? *Chan*
-Még úgyis bent lesz negyed óráig. Ja meg még megcsinálja a haját, ami még plusz 10 perc. Szóval tegyél le neki enni. Nyitva hagytad az ajtókat? *Em*
-Háát..Az enyémet becsuktam.. a nappaliban a konyhában és az előszobában lehet.. vagy a.. fürdőben. *Chan*
Emily elkezdett nevetni..
-Vic halálra fog rémülni. *Em*
-Mitől? Imádja a kutyákat. *Chan*
-De nem akkor mikor nem számít rá..*Emily még mindig nevetett*
'Csengettek'

58. Emlékek.

-Szia Emily..Jobban vagy már? *Chan*
-Igen..de..*Em*
-Igen? *Chan*
-Beszélnünk kell, és nem fog tetszeni amit mondok..Nick-ről van szó. *Em*
-Nick nem érdekel. *Chan*
-De kérlek Chanel, ez most tényleg fontos! *Em*
-Nem, nem fontos. Lefeküdtetek? *Chan*
-Hülye vagy?! Dehogyis. *Em*
-Akkor nem fontos. *Chan*
-De igen, az! *Em*
-De akkor sem akarom hallani..érted?! *Chan*
-Chan hallgass meg! *Em*
-Drágám, szeretlek, de ez most tényleg nem érdekel. Nick szemét, és nem akarok többet róla hallani. *Chan*
-Oké..legyen. *mondta Em és letörölt egy könnycseppet.*
-Ne sírj miatta. *mondta Chan és lefeküdt az ágyra Emily mellé*
-Már tudom milyen rossz volt neked..*Em*
-Most is az. *Chan*
-Akkor miért nem sírsz?! *Em*
-Mert ha sírok, csak rosszabb, és utána is sírni fogok, mert visszajön az érzés..és nem kell senkinek sem látni, hogy fáj..elég ha én tudom. *Chan*
-Én mindig azt hittem, hogy erős vagyok, és mindig furcsán néztem a hülye kis szerelmes csajokra akik mindenért sírnak..Hogy lehet szeretni ennyire egy fiút?! ez olyan mintha veletek vesztem volna össze..*Em*
-Ez a veszély nem fenyeget. *Chan*
Vic aki eddig csak hallgatta őket a fürdőből, Em és Chan közé feküdt.
-Ez pont olyan, mint mikor Jason kidobott téged..emlékszel?! *Em*
-Igeeen..szörnyű volt. Komolyan azt hitte, hogy nem jövök rá, hogy téged is randizni hívott?! Legjobb barátok vagyunk, azt hitte nem beszéljük meg az ilyen dolgokat?! Tényleg szánalmas. *Vic*
-Épp ezért álltam bosszút rajta..*Chan*
-Igen. *nevetett Em*
-Egy hétig rajta nevetett az egész suli. Kicsit sajnáltam..*Vic*
-Én nem..*Chan*
-Nem hinném, hogy megviselte a dolog..Tény, hogy utána nem szivesen ment vele egy csaj sem sehova..*Em*
-Már akkor is jók voltunk együtt. *Vic*
-Igen. És amikor karaoke verseny volt..És Em megnyerte..*Chan*
-Az az este felejthetetlen volt. *Em*
-Az is mikor először aludtatok nálunk..*Vic*
-Most miért?! Tök finom lett az a torta..és a kávét még azóta is kakaóval iszom. *nevetett Chanel*
-És eltörted a kedvenc bögrémet..és minden kakaós meg kávés lett. *Vic*
-Aztán meg kiakartunk menni, de Emily félt a kutyától. *Chan*
-Igen, minden kutyától félek ami a térdemnél magasabb. *Em*
-Ez borzasztó..*Chan*
-Igenis az! *Em*
-Emily, te utálod a kutyákat. *Vic*
-Nem, csak félek tőlük. *Em*
-Oké, oké, értettem. *Vic*
-Álmos vagyok..*Chan*
-Akkor aludj, drágám. *Em*
-Nem aludhatnék ma este itt? *Chan*
-De igen..és te is Vic. *Em*
-Igen..én is álmos vagyok.*Vic*
-Aludjunk..*ásított Em*
-Jó éjt. *Vic*
-Nektek is. *Em*
-Chan, holnap se mondjam el? Rossz lesz ha mástól hallod..*Em*
-Chanel elaludt. *nevetett Vic*

57. Tudom!

-Na? *Chan*
-Nem válaszol. Tuti fent van. *Vic*
-Leviszem sétálni a kutyát.. negyed óra és jövök. Szia Emily. *Chan*
-Szia..Emily, drágám engedj be kérlek. *Vic*
-Úgy sem fog.. *Chan*
-Te csak menj én megoldom! *Vic*
-Értettem hölgyem, elnézést. *Chan*
-Em nyisd ki, beszélni szeretnék veled. tudom, hogy nem alszol. *Vic*
Emily eltekerte a kulcsot a zárban..
-Na végre! *kezdte Vic mérgesen..* Te sírtál?
-Viccelsz? Nem dehogyis. *Em*
-De látom. Mi történt? Mi a baj? *Vic*
-Könnyebb lesz ha nem mondom el..*Em*
-Mi? *mondta Vic és leült Emily mellé az ágyra*
-Nem mondhatom el. *Em*
-Chanel-nek sem?! *Vic*
-Valamikor muszáj lesz..Mennyire utálja Nick-et? *Em*
-Hát eléggé rosszul esett neki..de tényleg olyan mintha Nick egy ribancnak tartaná..*Vic*
-Igen..talán..*Emily*
-Talán mi? *Vic*
-Áhh nem mondhatom el..*mondta Em és a párnájába nyomta a fejét*
-Hát oké..Chanel-nek elmondod?
-Muszáj lesz. Amint feljön. *Em*
-Nick tényleg hazament? *Vic*
-Tényleg. Mit gondolsz?! *Em*
-Semmi, semmi. *Vic*
-Ez azért kicsit szarul esett..*Em*
-Megjöttem. *Chanel*
-Tudom, hogy smároltatok. *Vic*
-Honnan? Ne mondd el neki! kérlek, én akarom. *Em*
-Nyugi, majd te meg teszed. *Vic*

56. Chanel és Vicky*

-Feljössz hozzánk?! *Chan*
-Nem.. Menjetek nyugodtan Emily-hez, ha rosszul van. Nem zavarok, és amúgy is azt mondtad ma a lányokkal akarsz lenni..nem kellek én oda. *mosolygott Adam*
-Nem zavarsz..Ha szeretnél, gyere..majd én beszélgetek Emily-vel. *Chan*
-És Vicky is beszélgetni fog vele, ha nem megyek. *Adam*
-Figyelj, ha nem akarsz velem lenni, nyugodtan megmondhatod. *Vic*
-Oké..Vic, nem akarok veled lenni ma este. Én mindig veled akarok lenni. De most mennem kell. *Adam*
-Ne! Kísérj el a sarokig légyszíves! Kérlek, kérlek, kérlek. *Vicky*
-Nem lehet. Fel akarok menni Nick-hez. És lehet, hogy felmegyek egy haveromhoz, mert ott lesz pár másik is. *Adam*
-Tudtaaam! Nem akarsz velem lenni. *Vicky*
Chanel oldalba lökte a sértődött Vicky-t.
-Oké, oké.. csak vicceltem, szivem. Menj nyugodtan. *mondta Vic és megölelte Adam-et.*
-Mikor indulsz holnap? *Adam*
-Fél tizenegykor. *Vic*
-Olyan hamar? *Adam*
-Igen. Muszáj. *Vic*
-Már összepakoltál? *Chan*
-Nem, majd reggel. De menjünk, nagyon kíváncsi vagyok Em bajára.. Ez nem rosszul lét. Érzem. *Vic*
-Micsoda? *Adam*
-Igen..tudom. Mondott neki valamit Nick. Elég furcsa, hogy ketten mentek el.. *Chan*
-Lányok, ti miről beszéltek?! Nem értem ezt a lány logikát.. *Adam*
-Mindegy, majd mi tudjuk. *nevetett Chanel*
-Na menyünk? *Vic*
-Most te akarsz itt hagyni. *Adam*
-Oké, oké. szeretlek, de beszélnünk kell Emily-vel. Szia drágám. *mondta Vicky és megpuszilta Adam-et*
-Ha felmész Nick-hez, megtennéd, hogy nem beszélsz rólam vele? *Chan*
-Igen, de kikérdezzem, hogy mit tett Emily-vel? *Adam*
-Azt rád bízom.. félek megtudni.. *Chan*
-Oké, értem. Vagyis nem, ez lány logika?! *nevetett Adam*
-Öö..valami olyasmi. *Chan*
-Oké, sziasztok, jó éjt! *Adam*
-Olyan édesek vagytok együtt. *Chanel*
-Miért? Mert egy fejjel nagyobb?! Vagy mert édeseket mond? *mosolygott Vic*
-Mert azok vagytok és kész. Nem szabad ezt mondanom? *Chan*
-De szabad, csak tudod..*Vic*
-Igen?! Hallgatlak. *Chan*
-Ott van Nick..és ha te meg ő..tudod. meg azt mondtad áthívott ma..és akkor lehetett volna.. *Vic*
-Na jó ezt most fejezd be! Nem akarok beszélni Nick-ről, se arról, hogy mi lett volna ha ma átmegyek. Ha belegondolok elkap a hányinger. *Chan*
-De most ne csináld már ezt. Ti is édesek vagytok.. *Vic*
-Akarod mondani, voltunk együtt. *Chanel*
-Oké..akkor ne beszéljünk erről, de Emily is róla fog beszélni.. *Vic*
-Ma már biztos nem. Azt mondta, hogy alszik. Én pedig nem fogom felébreszteni, biztos kivan..egy ilyen bunkóval való beszélgetés után én is ki lennék. *Chan*
-Ismered már, ha valami bántja, akkor nem alszik, hanem ül és bámul maga elé..
Chanel kinyitotta az atót.
-Ébren vagy drágám? *kopogott Vic Emily ajtaján*
Emily igenis ébren volt.. ült az ágyán és a könnyeit törölgette egy zsepivel, de nem válaszolt..

55. Csók..

-Ne kezd te is! *Nick*
-Te nem vagy komplett..*mondta Emily és Chanel felé indult*
-Ne menj el. *Nick*
Emily megfordul, és dühösen Nick-hez ment..túl közel..
-Vagy viselkedj úgy ahogy szoktál, vagy takarodj vissza New York-ba és mindenkit hagyj békén..*Emily már kiabált*
Vic, Adam és Chanel nem hallhatta mert túl messze voltak..
-Ne legyél ilyen bunkó seggfej! Chanel szeret és bármit megadna érted. Te meg semmibe veszed. Nem hinném, hogy csak találkoztál pár csajjal, van valami más a háttérben..igaz?! És nehogy azt hidd, hogy..*Em nem tudta folytatni, mert Nick megcsókolta.*
-Ne ordíts, oké?! *Nick mosolygott*
-Te fogyatékos vagy? Hülye, bunkó..Soha többé nem akarlak látni. Hagyd békén Chanel-t! Most menj haza, és soha többé ne keress se engem se a lányokat. A számunkat is töröld ki! *Emily már ütötte Nick-et*
-Szóval elmondod Chanel-nek?! *Nick*
-Menj már! menj.. *Em*
A lány elfordult és könnyes lett az arca..Nick elsétált, majd befordult a sarkon. Emily fel sem fogta mi történt..Csak állt egy helyben és úgy érezte ez a legrosszabb napja..Megalázták. A legjobb barátnője pasijával smárolt az előbb. Kezdte fel fogni..
-Istenem, remélem senki nem látta.. *mondta magában Em*
Elővette a mobilját és egy sms-t kezdett írni..Chanel-nek. "Sajnálom, szivem, de nem vagyok valami jó hangulatban, visszamegyek hozzád. Nick hazament.. Nem kell sietned, érezzétek jól magatokat. Lezuhanyzok és megyek aludni..Majd kelts fel, ha hazaértetek. puszi: Em"

-Ki írt?! *Vic*
-Emily..*Chan*
-De hát..az előbb..itt volt nem?! *Vic*
-Már fél órája nem..*nevetett Adam*
-Mi írt? *Vic*
-Öö..nem jön, és Nick hazament. *Chanel*
-Miről beszélgettetek?! *Vic*
-Semmi fontos..
-Össze vesztetek? *Adam*
-Nem mondanám..Vagyis..mindegy, ne beszéljünk erről. inkább együnk. *Chan*
-Ja..imádom a pizzát! *Vic*
-Azt hittem, most nem eszel hízlaló kajákat, mert vigyáznod kell az alakodra.. Nem mintha aggódnod kellene, tökéletes vagy kicsim. *mondta Adam és megpuszilta Vicky-t*
-Köszönöm drágám. De a pizza az kivétel, érted?! *Vic*
-Igen értem. *nevetett Adam*

54. Emily és Nick..legjobb barátok:)

-Mi tartott eddig?! *Em*
-Nem találtam a kulcsom. *Chan*
-Nem vagyok éhes, menjetek nélkülem. *Nick*
-Velünk jössz! *Em*
-Nem vagyok éhes. *Nick*
-De a kedvemért, kérlek, gyere el. *Emily*
-Muszáj? *Nick*
-Chanel mondd meg neki! *Em*
-Azt csinálsz amit akarsz. De ha ennyire kéri, miért esik nehezedre?! *Chan*
-Oké..elmegyek. *Nick*
-Mi bajotok van egymással? *Em*
-Miért nem jön át?! *Nick*
-Te hülye vagy? *Emily*
-Miért? *Nick*
-Hazajössz, és az első dolog amit kérdezel, az az, hogy átmegy-e?! *Em*
-Nem az első dolog az volt, hogy hogy van. *Nick*
-Miért vagy ilyen? Én nem ilyennek ismertelek meg..*Em*
-Milyen? *Nick*
-Egy bunkó..nem beszélek csúnyán. *Em*
-Miért?! *Nick*
-Mert nem nőies. Le kell szoknom róla. *Em*
-Oké..mindegy. Miért vagyok az? *Nick*
-Mert az vagy. *Em*
-És most bocsánatot kellene kérnem?! Csak mert nem fogok, jobb ha tudod. *Nick*
-Mi történt veled New York-ban?! *Em*
-Semmi.. találkoztam az ex csajommal. Meg haverokkal. Meg másik ex-emmel. *Nick*
-És ezért kell köcsög lenni Chanel-el?! *Em*
-Azt hittem leszoksz erről..*Nick*
-Válaszolj!! *kiabálta Emily*
Vicky és Chan hátranéztek, de Emily intett a kezével, hogy menjenek tovább.
-Tudod..ők sokkal lazábbak. Ezen nem akadnának ki. *Nick*
-Basszus..Te szereted Chan-t?! *Em*
-Azt hittem..vagyis igen. Csak elegem van a drámáiból. *Nick*
-Te teljesen megőrültél?! *Em*

53. Nem lett jobb..

-Fiú vagy lány? *kérdezte Chanel*
-Fiú. Nem látod?! *Em*
-Bocs, hogy kérdeztem. *Chan*
-Szóval? *Adam*
-Akkor Mex. *Chan*
-Mex? *Vic*
-Az milyen név? *Adam*
-Nekem tetszik. *mondta Nick és átölelte Chanel-t hátulról*
-Nekem is. *Em*
-Hát akkor mi megtartjuk a véleményünket drágám. *mondta Vic Adam-nek*
-Úgy néz ki..*Adam*
-Éhes vagyok..*Emily*
-Lemegyünk pizzázni?! *Nick*
-Én benne vagyok. *Vic*
-Mehetünk. *mondta Adam és Emily egyszerre*
-Mostantól vigyázz, hogy ne hagyd nyitva az ajtót.. *Nick*
-Eddig se hagytam nyitva. *mondta Chanel kicsit megsértődve*
-Csak azt mondom, hogy ha nem figyelsz egy kicsit, akkor simán kimehet az ajtón és lehet, hogy soha többé nem látod azt a kutyát. *Nick*
-Tudom..Na megyünk? *Chan*
-Átöltözhetek?! *Vic*
-NEM! *mondta Em és Chanel*
-Jól nézel ki kicsim, felesleges. *mondta Adam, hogy megnyugtassa kicsit a barátnőjét*
-Oh, köszönöm. *mondta Vic és megpuszilta*
-Indulás! *Chan*
-Megyünk már..*Em*
-Chan szivem..beszélhetünk? *Nick*
-Persze menjetek előre én becsukom az ajtót és lent találkozunk. Te várj meg . *Chan*
-Átjössz este? *Nick*
-Attól tartok, nem fog menni. *mondta Chan miközben a kulcsát kereste.*
-Miért? *mondta Nick és a falnak dőlt hogy lássa Chanel arcát*
-Több okból sem.. *Chanel Nick felé fordult.*
-De mik azok az okok? *Nick*
Chanel újra a táskájában keresgetett..
-Végre..megvan. *Chanel*
-Válaszolj kérlek. *Nick*
-Hát..itt a kutya. *Chan*
-Áthozhatod. Engem nem zavar. *Nick*
-A lányok..*Chan*
-Ők már zavarnának. *nevetett Nick*
-De hülye vagy. *lökte meg Chanel Nick-et*
-Na de komolyan..Máskor is itt vannak. Miért nem akarsz átjönni? *Nick*
-Nem tudom.. nem menne. még nem. *Chanel*
-De megbeszéltük, hogy nem volt semmi..*Nick*
-Igen, én is tudom. De ez most.. Csak értsd meg, hogy ma nem. *Chan*
-Akkor holnap? *Nick*
-Nem. *mondta Chanel és elindult a lépcsőn lefelé*
-De csak miattad jöttem vissza. *Nick*
-Azért, hogy átmenjek? *Chanel kezdett mérges lenni*
Nick megfogta a karját.
-Ezt komolyan gondoltad?! *Nick*
Chanel pár másodpercig csak Nick arcát nézte..
-Várnak ránk. *Chan*

52. Chanel kutyája:)

Mikor Em kinyitotta az ajtót Chanel épp őt kereste..
-Hova tűntél? *Chan*
-Lementem a kocsihoz, vagyis..*Em*
-Hoztál még valakit?! *Chan*
-Igen..mondhatjuk így is. *Em*
-Kit? *Chan*
-Vicky gyere be. *szólt Em*
-Hozta Adam-et is?! Nem baj, lemegyünk pizzázni megbeszéltük Nick-el..mármint ha van kedvetek. *Chan*
-Nem drágám. Kapsz tőlünk valamit. *mosolygott Emily*
-Szia Chanel. Nick?! *lépett be Adam az ajtón*
Chanel a kezével a nappali felé mutatott de nem szólt semmit és nem is nézett oda, Emily jobban lekötötte a figyelmét. Adam bement a szobába és egy perc múlva már Chanel mögött álltak Nick-el.
-Mi olyan érdekes? *fordult meg Chanel mosolyogva*
-Ez! *Em*
Vic belépett az előszobába..
-Mi van nálad?! *Chan*
-A kutyád. *Vic*
-Oké..szóval azt akarjátok mondani, hogy visszakapom Nick-et és kapok mellé egy kutyát is. Ez a délután lehet jobb?! Na add ide azt az édes kutyust. *Chan*
-Chanel nem viccelek. Az a kutya tényleg a tiéd. *Em*
-De miért kaptam?! *Chan*
-Azt mondtad, hogy egyedül leszel..*Vic*
-És úgy gondoltátok, hogy egy kutyával majd nem leszek az?! *kérdezte Chanel, de nem várt választ.*
Emily a kutyára nézett, majd Nick-re. Nick mosolygott..de miért? Chanel letette a kutyát a földre.
-Szóval ezt hittétek?! Mert ha igen akkor imádlak titeket. *mondta Chan és megölelte a két lányt*
-Öö..igen? *kérdezte Em nevetve*
-Köszönöm. Csak ez most olyan furcsa.. Itt van Nick és ti meg Adam és kaptam egy kutyát.
-És mi lesz a neve? *Adam*

Chanel kutyája:)

51.Nick másmilyen..

-Emily te is látod Nick-et, vagy csak annyira hiányzik, hogy már képzelődök?! *Chan*
-Hidd el szivem! *Nick*
-Emily! Már félek..*mondta Chan és felállt a kanapéról*
-Chanel ne szórakozz. *Emily*
-Szerintem mindjárt elájulok. *Chan*
-Tudom, hogy jól nézek ki, de azért nem kell elájulni. Tudod ez csak egy mondás. *Nick*
-Neked mióta van ilyen nagy arcod?! *Em*
-Bocs New York megváltoztatja az embert..*Nick*
-Semmi gond édes. *mondta Chan majd közelebb ment Nick-hez*
Nick átölelte Chanel derekát.
-Miért jöttél vissza? Csak 4 napja mentél el. *Chan*
-Hiányoztál. *mondta Nick és megcsókolta Chanel-t*
-Óh..*Em*
-Már nem haragszol?! *Nick*
-Rád nem tudnék soha. *Chanel*
Emily pont jónak érezte az alkalmat, hogy megnézze hol van Vic. Lement a ház elé és keresni kezdte Adam kocsiját.
-Bocsi, de volt egy kis gond..*mondta Vic és gyorsan lépkedett Emily felé a kutyával a kezében*
-Milyen gond?! És hol van Adam? *Em*
-Bepisilt *mondta és a kutyára nézett* Nem tudom. Egyszerre indultunk el, de lassan sétál. *nevetett Vic*
-Oké, Nick és Chan fent vannak és szerintem el vannak egymással, szóval megvárhatjuk. *Em*
-Vagy nem is kell várni..ott jön. *Vic*
-Szia Em. *Adam*
-Hello. *Em*
-Felmegyünk?! *kérdezte Vicky*
-Persze..

50. Nick:)

-Igen, te pedig Emily vagy..megbeszéltük?! *nevetett Nick*
-Öö..izé. Bocsi, de hogy-hogy visszajöttél most? *Em*
-Hello Nick. Szia Emily. Várjunk..Nick? *mondta Vic a lépcső tetején*
-Te..hogy kerülsz ide? *kérdezte Em Vicky-től*
-Gyorsak voltunk..csak nem mertem felhozni, szóval Adam vigyáz rá a kocsiban. *Vic.*
-Jól tetted. *Em*
-Lányok.. ti miről beszéltek?! *Nick*
Emily előrelépett és behúzta az ajtót.
-Chanel állandóan panaszkodott, hogy egyedül marad. Szóval hoztunk egy kutyát. *Vic*
-Halkabban! *Em*
-De miért jöttél vissza?! *Vic*
-Mert nem bírtam ki Chan nélkül tovább. De mit csináltatok?! *Nick.*
-Bocs, de olyan furcsa, hogy megint itt vagy..*Vic*
-Nekem nem, inkább az furcsa, hogy nem voltam itt. *Nick*
-Hiányoztál. *mondta Em és megölelte Nick-et.*
Emily és Nick legjobb barátok voltak, Nick Vicky-vel is jóban volt, de Emily sokkal közelebb állt hozzá. Szinte minden nap beszéltek.. Chanel-t ez sosem zavarta, inkább örült neki. Vic kicsit féltékeny volt Emily-re de nem hozta fel egyszer sem.
-Akkor felhozod a kutyát?! *Nick*
-Emily baj van?! *mondta Chanel és ki akarta nyitni az ajtót, de Em visszahúzta.*
-Semmi, mindjárt megyek. *Em*
-Lemegyek.. Addig menjetek be! *Vic*
-Oké..Nick várj egy kicsit. *Em*
-Miért? *Nick*
-Csak maradj csendben. *Em*
Emily kinyitotta az ajtót.
-Chanel hol vagy? *Em*
-Tv-t nézek, elkezdődött a sorozat. *Chan*
Emily megfogta Nick kezét és behúzta az előszobába, majd becsukta az ajtót.
-Maradj itt. *mondta Em és bement a szobába*
-Hol van Vic? *kérdezte Chanel*
-Nem ő volt az.*Em*
-Akkor? *Chan*
-Szia kicsim. *Nick*