43. Idegesség..

-Miért rohant el Adam és Chan?! *Vic*
-Szerinted én tudom?! *mondta mérgesen Emily.*
Olyan pánikba esett Em..azt hitte baj van. Aztán a pánik dühbe ment át mikor Vic a hülye kérdéseivel fárasztotta.
-Jól van..bocsánatot kérek, hogy aggódok a pasim és a legjobb barátnőm miatt. *Vic*
-Ugye az még véletlenül sem fordult meg a fejedben, hogy..*Em*
-Hogy megcsal? Nem ez baromság..még szép, hogy nem. *Vic*
Emily nem válaszolt rá, mert..
'kopogtak'
-Hol a fenébe voltatok?! *Emily még mindig ideges volt.*
-Egy helyen! *Chanel ugyanolyan dühösen válaszolt.*
-A pasinál aki Vic-re rámászott. *Adam*
-Megverted?! *Em*
-Csak egyet kapott. *mondta Adam és Chan-re nézett*
-Aha..igen..ja. Bemehetnék a lakásomba?! *Chan*
-Chanel mi bajod van?! *Em*
-Nem engedtem, hogy verekedjen..hát nem aranyos?! *mosolygott Adam*
-De az..*mondta halkan és elgondolkodva Em*
Vic az előszoba végéből figyelte őket..
-Szia. *mondta mosolyogva Adam miközben közelebb ment Vic-hez és megcsókolta*
-Fáj még a kezed? *Vic*
-Inkább megint..*Adam*
-Annyira hülye vagy..*Vic*
-Miért?! Mert féltelek? *Adam*
-Ha megígérem, hogy soha nem hagyom ilyen állatoknak, hogy hozzám nyúljanak..befejezed ezt? *Vic*
-Azt még meglátom. *mondta Adam és megint megcsókolta Vicky-t*
-Hé nem vagytok éhesek?! *Chan*
-Öhmm..de én az vagyok. *Vic*
-Király..akkor együnk. *mondta Adam, de nem volt feldobva*
-És amúgy..Em mikor mentek haza?! *Adam*
-Holnap..*Em*
-Hogy mikor?! *Adam*
-Holnap..mi a probléma? *Vic*
-Azt hittem maradsz még..Úgy volt, hogy holnap után mentek haza és holnap este bulizunk..*Adam*
-Jajj szivem azt hittem mondtam..Csak holnap tudunk hazamenni mert utána nem tudnánk másnap suliba menni. *Vic*
-Azért mondhattad volna..mikor tudtad ezt meg?! *Adam*
-Mikor elrohantatok..Bocs, hogy nem szaladtam utánad..bocs Chan elment az étvágyam. *mondta Vic és bezárkózott a szobájába*

42. Adam és Chan hazafelé:)

-Talán jobb lesz ha én vezetek.. *Chan*
-Nem..hagyd csak. *Adam*
-Nem engedem! Add ide a kulcsot. *Chan*
-Arra várhatsz. *Adam*
-Adam add ide a kulcsokat, én nem ülök be melléd! *Chan*
-Akkor sétálsz hazáig..Chan ne szórakozz szállj már be! *mondta Adam és közben nevetett.*
-NEM! *Chan*
-Te sosem adod fel?! *Adam*
-Soha! na add ide és menjünk. *nevetett Chan*
-De csak, mert nem verekedtél..*Adam*
-És te pont azért adod ide, mert verekedtél. *Chan*
-Ez nem volt igazán verekedés..*Adam*
-Aha, aha..csak add ide. *Chan*
-Chan..kérdezhetek valamit Nick-ről? *Adam*
-Attól függ, hogy mit. *Chan*
-Direkt késted le? Mármint a reptéren..Direkt késtél? *Adam*
-Ezt te akarod tudni, vagy ő? *kérdezte Chan és egy pillanatra Adam-re nézett, majd vissza az útra*
-Én..csak érdekel, hogy mi van vele. *Adam*
-Hát..én menni akartam. De meggondoltam magam és elindultam haza. A kocsiban írtam egy üzenetet, amit Vic oda is adott neki. Aztán útközben megfordultam. Sajnáltam, hogy nem értem oda időben..De nem is baj már. *Chan*
-És ha azt mondom, hogy van barátnője?! *Adam*
-Mi?! Ezt honnan vetted? *Chan kicsit kétségbeesett..*
-Csak kíváncsi vagyok, mi lenne erről a véleményed..*Adam*
-De te miről beszélsz Adam?! Van barátnője? Amerikában vagy itt? *Chan*
-Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy hazament és az exével újra együtt van? *Adam*
-Nem hinném el. egyrészt én vagyok az exe, másrészt örülnék neki ha továbblépne és nem engem boldogítana..*Chan*
-Érdekes..*Adam*
-Adam mi bajod van?! Ez igaz? *Chan*
-Én megtudtam amit akartam..Vic-nek és Emily-nek el akarod mondani ezt az egészet? *Adam*
-Nem tudom..valamennyit biztos..és ne tereld a szót! *Chan*
-És a közös múltadat Alex-el el fogod mondani?! *Adam*
-Azt szeretném el felejteni..nem kell mindenkinek tudnia..hülye voltam. nem kellett volna megbízni benne. *Chan*
-Ja..*Adam*

41. Adam:o

-Hol van?! *Chan*
-Chanel nyugodj le! *Adam
-Nem..most már nem tudok..*Chan*
-Ne csináld esküszöm kirángatlak! *Adam*
-Nem fogok verekedni..Szóval hol van?! *Chan*
-Tudod..*mondta Adam és intett a kezével*
Chanel vékony volt és magas..mégis nagy fájdalmat okozott az ökleivel ha akart..
-Alex! *mondta Chanel és nagyon gyorsan ment felé. Adam kb. 5 méterrel ment utána..*
-Mi az haver hoztál még egyet?! *Alex-nek még nem tűnt fel, hogy Chanel az.*
-Én nem hívnám így..*nevetett Adam*
-Hogy képzeled azt, hogy rámászol minden lányra?! *Alex-nek kb. itt esett le, hogy Chanel az*
-Ööö..hát ez nem igaz. Ezt honnan vetted? *Alex*
-Ha még egyszer meghallom, hogy ezt csinálod visszajuttatlak a börtönbe! Esküszöm hiba volt bízni benned akkor. De az az idő elmúlt! Ezt jól jegyezd meg! *Chan*
-Ne aggódj..téged sose felejtelek el. *Alex*
Chanel elindult Adam felé, de ő folyamatosan figyelte Alex-et..Ezzel még nincs vége.
-Hány csajod van haver?! *Alex.*
Chanel megtorpant és lassan megfordult. Adam elindult Alex felé..
-Mit mondtál?! *Adam*
-Elég sok pénzed lehet ha ilyen csajokat tudsz fizetni egyszerre..*Alex*
Sikerült felhergelnie Adam-et..Ami nem ó húzás.
-Jól értettem? Minek nevezted a lányokat te rohadék?! *Adam akkorát behúzott neki, hogy a földre esett.*
Chanel nagyon meglepődött..még sose látta Adam-et verekedni. Ez általában fordítva szokott lenni. Chanel verekszik, Adam meg nyugtatja, Nick meg elintézi azt a nyomorultat.
-Adam mit csinálsz?! *sikított Chanel.*
-Chanel menj innen! *Adam*
-Nem! Teljesen elszállt az agyad..nem látod, hogy totál részeg?! Hagyd már! *Mondta Chan és megfogta Adam kezét*
-Jól van! *Adam*
-Menjünk haza..Te meg ezt még megbánod! *Chan*

40. Ilyen Chanel.

-Mindegy nem csináltunk semmi olyat. *mondta Vic és kitolta Emily-t az ajtón.*
-Oké oké..de azért sajnálom. *Em*
-Hát meg is értem. *Vic*
-Akkor mégis. *nevetett Em*
-Menj már! *mondta Vic és tovább lökdöste Emily-t a konyháig.*
-Na..mit akarsz tőlem?! *Em*
-Elmesélni, hogy mi volt ma! *Vic*
Chanel nem szólt csak nézte őket..Vicky úgyis elmondja még hatszor..Most inkább beszél Adam-mel.
-Szia. *Chan.*
-Szia..gondolom hallottad az előbb mi történt..*Adam*
-Hogy a szobában mi volt?! Nem azt nem és nem is akarom tudni. *Adam erre nevetett*
-Nem..arra céloztam, hogy az előbb..Áh mindegy már nem is tudom. *Most már Chan is nevetett*
-Hogy mit csináltak Vicky-vel?! *Chan*
-Igen..szóval hallottad. *Adam*
-Melyik volt az?! *Chan*
-Chan most komolyan..nem mindegy?! *Adam*
-Nem..na! A munkahelyedről vagy azok a parasztok a bulikból?! *Chan*
-Hülyeséget fogsz csinálni. *Adam*
-Nem csinálok semmi hülyeséget! *Chanel hangja magasabb lett és hangosabb..*
Adam megfogta Chan karját..
-Tudom, hogy nem hagyod neki szó nélkül! Megmondom, ha megígéred, hogy veled mehetek és leállíthatlak. *Adam*
-Jó rendben..szóval melyik volt?! *Chan*
-Alex. *Adam*
-Hol van a táskám?! Autóval jöttetek? *Chan*
-Igen..gyere elviszlek. *Adam*
Chanel a konyhába ment..És felkapta a táskáját.
-Elugrunk Adam-mel valahova. Majd jövünk. *Chan*
-Várj Chan! Hova?! *kérdezte Em, de Chan már kint volt a lépcsőházban.*
Lementek és beültek az autóba..
-Chanel én kirángatlak onnan, ha..*Adam*
-De nem csinálok semmit! *Chan*
-Csak ne bánjam meg. Már így is félnek tőled. *Adam*
-Ha ilyen nyomorultak félnek tőlem az nekem nem árt. *Chan*
-Hát az utolsó találkozásotokat biztos nem felejti el soha. *nevetett Adam*

39. Kínos?!

Vic lepakolta a cuccait, majd bement a szobájába..Nem tűnt túl boldognak.
-Baj van?! *kérdezte Chan Vic-től.*
-Ááh..semmi. *mondta Vic és intett a kezével.*
-Látom, hogy van vala..*kezdte Chan de Vic becsukta a szoba ajtaját.* ..mi.
-Szia Adam. *mondta Chanel, mire Adam megölelte*
-Ez zavar téged?! *Adam*
-Hát..nem, csak meglepődtem. Miért kaptam?! *Chan*
Adam amint elengedte Chanel-t kinyitotta Vic ajtaját.
-Bocs..*mondta Adam az ajtó túloldalán álló Chan-nek*
-Miért kérsz bocsánatot? *Vic*
-Az mindegy..Most veled akarok beszélni! *Adam*
-Igen?! Miért? Mit tettem? *Vic az ágyon feküdt és a plafont nézte..akkor sem kelt fel mikor Adam bejött*
-Te semmit..*mondta Adam és lefeküdt Vic mellé az ágyra*
Vic még mindig a plafont bámulta..Adam pedig felkönyökölt.
-Tudom, hogy mérges vagy. *Adam*
-Nem vagyok mérges csak még nem emésztettem meg amit csináltál. *Vic*
-Mire gondolsz? *Adam*
-Hát, hogy behúztál annak a baromnak. *mondta Vic és Adam felé fordult.*
-Mert rád mászott. *mondta Adam és elmosolyodott*
-Nem..mert zavar, hogy a csajodat megpuszilta. *Vic*
-Igen ez valószínű..*mondta Adam és letette a fejét az ágyra*
Vic nem szólt semmit csak nézte Adam-et.
-Olyan szép a hajad. *mondta Adam, mire Vic elkezdett nevetni*
-Tudom, hogy neked bejön, de csak a baj van vele..*Vic*
-Miért?! Neked eleve ilyen hullámos nem is csinálsz vele semmit. Akkor mi a bajod vele?! *Adam*
-5 napja vagyok itt, és amugy mindig vasalom..ráadásul mikor megmosom nem szárítom meg, mert Chan-nek nincs hajszárítója és vizes hajjal kell aludnom. Otthon meg 2 óra mire megszárítom. Utálom. *Vic*
-Akkor miért nem vágatod le?! *Adam*
-Haha..4 évembe telt mire ilyen lett. És amúgy is az bénán áll..És most a hosszú a divat. *mondta Vic és felállt az ágyról, de Adam megfogta a derekát és az ölébe húzta..*
-Az kár..pedig én szivesen levágtam volna. *mondta Adam és megcsókolta Vicky-t*
-Talán ki kéne mennünk..*mondta Vic, majd megcsókolta Adam-et.*
-Igen lehet..*Adam*
-Hé Vic! Használhatom a..*nyitott be Emily* Jajj istenem..bocsi. *mondta Em és elfordult majd letakarta a szemét.*
-Most már úgyis mindegy. *mondta Vic csak magában*
-Semmi baj..csak beszélgettünk. *Adam*
-Nem vagyok 5 éves Adam. Sajnálom. *megfordul Em és a kezét is letette..*

38. Első..

-Hol van Vic és Adam?! Már vagy két órája itt kéne lenniük..*Em*
Chanel nem válaszolt semmit, csak elmosolyodott..
-Most mi jutott eszedbe? *mondta Em és leült Chan mellé a kanapéra*
-Az ötödik vagy hatodik randim Nick-el. Emlékszem nem akartam megcsókolni. Ez nagyon idegesítette, de amikor én is akartam, sose jött össze..egyszer a mobilom csörrent meg. Egyszer a haverok jelentek meg..mindig volt valami. Aztán mikor úgy döntöttem, hogy megcsókolom, és nem érdekel, hogy mi lesz, meg sem próbálta..És ez elbizonytalanított. Aztán hazakísért és végig nevettetett..Össze-vissza beszélt baromságokat. De annyira aranyos volt. És aztán elkezdett szakadni az eső és futottunk...Minden percre emlékszem. *Chan*
-És?! Mindent tudni akarok! mondd el lééécci! *Em*
-Megbotlottam és a hátán hozott hazáig. *Chan*
-De aranyos.. Ééés?! *Em*
-Már elmeséltem neked te eszetlen *nevetett Chanel.*
-Nembaj..hallani akarom még egyszer! Olyan mint egy film..és a részleteket amugy sem tudom. *Em*
-És mikor letett..nevettünk mindketten. És még mindig mondta a hülyeségeit. És a lábam még mindig fájt és kibillentem az egyensúlyomból és hátraléptem és a falnak dőltem. Nick meg utánam nyúlt, mert azt hitte, hogy elesek..És már közel volt hozzám. És közelebb húztam, ő meg megtámaszkodott a falon és megcsókolt. Életem legjobb csókja. Sose felejtem el azt a napot. *Chan*
-Húú..Nick kincset ér. *Em*
-Az biztos. *Chanel ezt úgy mondta hogy Em ne hallja.*
'Csengettek.'
-Sziasztok! Azt hittem eltévedtetek..*Em*
-Nem..csak találkoztunk haverokkal és bemutattam nekik Vicky-t. *Adam*
-És egyből rám másztak..fujj. *mondta Vic és megrázkódott, majd elindult befelé.*
-Hé..mondtam, hogy sajnálom! *Adam*
-Mit sajnálsz?! *Em*
-Hát mikor találkoztunk..nem mondtam meg, hogy együtt vagyunk, és azt hitte, hogy szégyellem. Aztán nyomultak rá..és mivel meg volt sértve hagyta. És engem hibáztat amiért ezt kellett tennie..szóval emlegeti. *Adam*
-És miért vörös a kezed?! *Em*
-Mert amikor az egyik átölelte és megpuszilta, akkor behúztam neki. Mármint a srácnak, nem Vic.-nek. *Adam*
-És ennek ellenére haragszik rád?! *Em*
-Nem csak szereti felemlegetni..*Adam*

37. Emily és Chanel:3

-Chan..kérdezhetek valamit? *Em*
-Igen? *mondta Chan és kiszállt az autóból*
-Miért vágsz mindenhez ilyen pofát?! *Em*
-Milyen pofát? Miről beszélsz? *Chan*
-Mosolyogsz, mindenkihez kedves vagy..de én tudom, hogy fáj. Nem tudsz becsapni. Most is Nick-en gondolkodsz ugye?! *Em*
-Nem fáj..nem érzek iránta semmit. nem akarok visszamenni hozzá. *Chanel*
-Nem mondtam, hogy vissza akarsz menni hozzá..tudod mi a véleményem..*mondta Emily, de Chanel közbevágott*
-Igen..tudom, meg kellene beszélnem vele. Csakhogy ezt amúgy is lekéstem. *Chan*
-Nem ezt akartam mondani..Végighallgathatnál.. légyszives! *Em*
-Jó..mostantól kussolok mondd! *Chanel*
-Szóval..a véleményem. Az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Ha Nick nélkül is az leszel, akkor csináld. De ha nem..és úgy látom, hogy nem..Akkor ne játszd meg magad! *Chanel itt meg akart szólalni, de visszafogta magát* Úgy értem..Nem kell ezt csinálnod. Add ki magadból. Nekem tudod, hogy elmondhatod, tudod, hogy mindig van rád időm. Számíthatsz rám..MINDIG! *Em*
-Tudom..csak. Vissza akar kapni..de én őt nem..és..hát..annyira aranyos, hogy csak még jobban megszeretem. Ezért jó ez a hét. Legalább lenyugodok. És ezért nem akartam kimenni a reptérre, hogy ne adjak neki reményt..reményt a semmire. *Chan*
-De miért nem akarod visszakapni?! *Em*
-Mert nem tudnék benne bízni..*Chan*
-De Chanel az egy mocskos k*rva aki rámászott. *ordította el magát Em, mire Chanel-nek könnybe lábadt a szeme.* Sajnálom szivem..*Em*
-Talán ezt nem az utcán kellene megbeszélni..*mondta Chanel alig hallható, elcsukló hangon.*
Emily nem szólt semmit csak megölelte. Chan elmosolyodott, majd könnyes szemmel elkezdett megint beszélni..
-Csak az zavar, hogy én éreztem, hogy valami nem jó..És megfordult a fejemben, hogy van valami amit meg kéne beszélnünk, mert nem ugyanúgy fogunk fel pár dolgot. És ezt egy lehetőségnek fogtam fel a szakításra..Hogy lehetek ilyen szörnyű ember?! *Chan*
-Ezt komolyan mondod?! Szakítani akartál vele?! *Em*
-Nem ezt mondtam..*Chan*
-Csak azt, hogy ürügyet keresel. *Em*
-Mostmár tényleg menjünk fel mert mindenki minket néz..még az erkélyekről is. *Chan*
-Most mi bajod a hírnévvel?! Jobbak vagyunk mint egy film. *erre mindketten nevettek*
-Tudod ha itt bámulnak az nem jelent jót..*Chan*

36. Átmeneti..

Chanel hátul ment és, hogy lefoglalja magát a telefonjával szórakozott..Jött egy sms-e.
~Szia szépség. Tetszik a pólód. Egy hét múlva látlak. *Chanel azt a pólót vette fel amit Nick vett neki a névnapjára.*
Chanel hátranézett..nem látta Nick-et, de ő biztos látta őt. Mosolygott, majd megfordult és elindult a bejárathoz.
-Már csak három nap..*Em*
-Három csodálatos és fantasztikus nap. *Chan*
-Mit terveztél? *Vic*
-Holnap shoppingolunk. *Chan*
-Holnap este meg bulizunk! *Adam*
-Igen..kell egy kis szórakozás. *Chan*
-Oké..bár mind tudjuk, hogy végződött a legutóbbi buli.. *Vic*
-Ez nem történhet meg újra! *Chan*
-Hát ez már biztos..*Em*
-Muszáj erről beszélni?! *Chan*
-Nem..*Em*
Kiértek a parkolóba..Chanel kivitte Vicky-t és Emily-t, hogy elköszönjenek  Nick-től..Adam is külön kocsival jött.
-Jössz velem? Elviszlek kajálni..valami süti vagy gyors kaja?! Aztán felmegyünk Chanel-hez. *Adam*
-Ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani..Igen. Ha ez nem ütközik Chan terveivel *nevetett Vic*
-Nem..ingyen kaja?! még szép, hogy menned kell. *Chan*
-Oké..sziasztok! *Adam*
-Majd találkozunk..*Vic*
-Édesek együtt. *mondta Chan és Vic és Adam felé nézett*
-Mint te Nick-el..Akárhogy is, de be kell látnod, hogy jobbat nem találsz..*Em*
-Jobbat mindig talál az ember..de mind ez hiába, ha egy olyan embert szeretsz akinek a hibái is tetszenek. Nick nem a legjobb. De mást nem tudnék szeretni.. *Chan*
-Mit irtál neki?! *Em*
-Mikor? *Chan*
-Hát az üzenetre amit át kellett adnunk. *Em*
-Bocs, hogy nem jöttem, de jobb így..Valami ilyesmit.. *Chan*
-Nem volt túlzottan feldobva tőle. *Em*
-De látott..mármint látta, hogy bejöttem.*Chanel*
-Honnan veszed ezt?! *Em*
-Sms-t küldött. *Chan*
-Milyen sms-t? *Em*
-Nézd a telóm..semmi érdekes. *Chan*

35.A reptéren.

-Szia Nick. *Emily*
-Szia. *mondta Nick és megölelte*
-Hiányozni fogsz! *mondta Vic és megölelte Nick-et*
-Ti is nekem. *Nick*
-Jövőhéten is visszamész? *Em*
-Majd még meglátjuk...nem tervezem. *mosolygott szomorkásan Nick*
-Ha mégis akkor hívj, mert az unokatesóméknál leszek és összefuthatnánk. *Em*
-Király! Bár, ne is haragudj, de ez remélem, hogy nem fog megtörténni. *Nick*
-Hasonló véleményen vagyok..*Em*
-Chanel nem fog kijönni?! *Nick*
-Azt gondolta jobb így. ezt küldte. *mondta Vic és nick kezébe adott egy papírt*
Nick kinyitotta és gyorsan elolvasta, majd eltette.
-Kössz. *Nick*
-Hidd el még mindig szeret..*Em*
-Tudom..de nem rémlik, hogy ilyen furcsa lett volna valaha is.*Nick*
-Ööö..mikor voltál utoljára otthon..Mármint Amerikában? *Vic*
-Nem tudom. tavaly?! *Nick*
-Akkor legalább láthatod..Nyaralás?! *Vic*
-Nyaralás! *Nick*
-Bocs, hogy késtem. *Adam*
-Szia...*mondta Vic és Adam megcsókolta*
-Nem késtél sokat csak nekem mennem kell. *Nick*
-Oké.. jó utat! *Adam*
-Egy hét múlva találkozunk..veletek meg..majd kitalálunk valamit *Nick*
-Szia..*Vic és Em integetett *
-Menjünk. *mondta Adam és átkarolta Vic derekát.*
-Mit csinálsz ma? *kérdezte Vic Adam-től.*
-Sziasztok..hol van Nick?! *kérdezte Chanel, majd megtámaszkodott a térdén..egész idáig futott*
-Nick már.. elment. *Em*
Chanel felegyenesedett..
-El..elment?! *Chan*
-Igen, szivem. *Vic*
Chanel elfordult..Egy könnycsepp gördült le az arcán, de gyorsan letörölte és megfordult.
-Akkor mindegy.. odaadtad az üzenetemet?!
-Igen oda..*Vic*
-Mondott rá valamit? *Chan*
-Semmit csak eltette..jól vagy? *Em*
-Igen persze. *Chanel*
-Egy haverommal találkozok. *Adam*
-Mi?! *Vic*
-Ezt fogom ma csinálni. *Adam*
Vic és Em nevettek..Chanel pár méterrel utánuk sétált. Talán jobb is hogy túl későn jött.

34. Danielle.

-Te jó Isten..mit csináltam?! *Chan*
-Mit? *Vic*
-Megöleltem..és.. Mintha megint járnánk..de nem nem akarom újra végigcsinálni. *Chanel*
-De szereted..ez látszik. *Emily*
-De pont ezt nem akartam. Vissza fog jönni..*Chan*
-Vissza jön, és megkapod. *Vic*
-De nem akarom! Nem.. szeretem de soha többé nem tudok úgy nézni rá ahogy régen.  *Chan*
-Hát vettem észre..*Emily*
-Nem értheted..Ezek az érzések rohadtul fájdalmasak. Nem akarom, hogy küzdjön értem..Azt akarom, hogy lépjen tovább. Hogy legyen boldog, de nélkülem. *Chan*
-Tényleg hagyod, hogy elmenjen? *Emily*
-Igen..ez lesz a legjobb..Így talán tovább fog lépni. *Chanel*
-Esküszöm nem értelek..*Vic*
-Ez már jelent valamit..*Em*
-Belefáradtam. *mondta Chanel és bement a szobájába*
Megint csöngettek. Emily nyitott ajtót.
-Szia! Danielle vagyok. Nick nővére. Chanel-hez jöttem. Itthon van? *mondta Danielle és kinyújtotta a kezét Em felé*
-Szia. Emily vagyok, de mindenki Em.-nek hív. Igen itthon van. Gyere be, szólok neki. *mondta Em és kezet ráztak*
Danielle nagyon jól nézett ki. Világos barna haja épphogy a háta közepéig ért, egy ránc se volt az arcán, természetes szépség volt. Egy kevés alapozó lehetett rajta és szempillaspirál és valami natúr színű szemfesték. Magassarkút viselt és a nem túl feltűnő, de nagyon csinos és korához illő összeállításban elegánsan és fiatalosan mutatott.
-Te is jelentkezhettél volna. Még nincs elég modell és más álláslehetőségeink is vannak ha ez nem tetszik. *Danielle*
-Én nem modellkedek. Nem tudnék olyan életet élni mint a modellek. *Emily nem ítélte el a modelleket, de nem is rajongott értük, főleg nem az anorexiásokért. Chanel egyáltalán nem volt ilyen. Egészséges súlya volt.*
-Akkor mit csinálsz? *Danielle hangjában tényleg érdeklődés tűnt fel*
-Táncolok. Ez a hét is elég rázós nélkülem Amerikában. *Emily*
-Egyszer megnéznélek. Én is táncoltam régebben, bár biztos nem olyan szinten mint te. De imádtam.*mondta Danielle*
-Most mit csinálsz pontosan? *Em*
-Modell ügynökségen dolgozok. És szeretném elvállalni Chanel-t. Szivesen lennék az ügynöke. Látok benne fantáziát és szerintem minden stílus jól állna neki. *Danielle*
-Azt hittem, hogy te is modell vagy. *Em*
-Voltam..de az én koromban már nem keresik a modelleket. És a ránctalanító reklámokat nem vállalom el. *Danielle*
-Miért hány éves korig keresik a modelleket? Ha nem sértelek meg. *Em*
-Nem sértő..30 a maximum. Ém már 33 vagyok. És van egy lányom. Így már nem vagyok annyira vonzó az ügynökségeknek. *Danielle*
-Ez hülyeség. Maximum 25-nek néztelek a többit simán letagadhatnád. *Emily-nek ez csak véletlenül csúszott ki a száján.*
-Köszönöm..*Danielle.*
-Szia. Baj van? *Chan*
-Nem..az az igazság, hogy jó híreket hoztam neked. Tudom azt mondtuk hogy majd hívunk, de úgy gondoltam beugrok, úgyis erre jártam. *Danielle*
-Tényleg? *Chan*
-Igen..nincs több meghallgatás. Bent vagy! *Danielle*
-Ááááh..ez komoly?! Köszönöm köszönöm köszönöm!! Úúú..Úgy örülök. *Chan*
-Lenne még egy kérdésem..Lehetek az ügynököd? *Danielle*
-Ööö..igen persze, bízom benned. De csak a mostani munka után tudok majd fizetni..*Chan*
-Nem baj. Nem kérek sokat, szívesen segítek neked. *Danielle*
-Akkor köszönöm. De akkor is teljes árat fizetek. *Chan*

33. Chanel-nél.

-Mi bajod van? *Chan*

-Nekem? *kérdezte meglepődve Emily*

-Igen neked..hozzám se szólsz mióta kijöttem az interjúról. Haragszol? Állandóan a telefonoddal babrálsz. *Chan*

-Nem, csak olvasom az üzeneteimet..*mondta Emily és még mindig olvasott.*

-Húú..neked is lesz barátod? *Chan*

-Valaki szerelmes. *Vic*

-Nem vagyok szerelmes..nem lesz pasim és nyisd ki az ajtót. *mondta Em és közben csengettek*

-Szia Nick. *mondta mosolyogva Chanel*

-Szia..jól vagy? *kérdezte Nick ez neki furcsa volt..*

-Csodásan..mit keresel itt? *Chan*

-A nővérem küldi. Ha segítség vagy tanács kellene..*mondta és egy telefonszámot nyomott Chanel kezébe.* És gondoltam elköszönök..tudod mielőtt elutazok.  *Nick*

-Bejössz? *Chan.*

-Ez komoly? *Nick* Biztos jól vagy? 

-Igen..na? *Chan*

-Nem..asszem' jobb lesz ha megyek..*megint "úgy" nézett Chanel-re..*

Chanel megölelte.. Nick elmosolyodott..ő tudta. Tudta, hogy szereti.. még mindig szereti. 

-Bocsánat..én csak. *Chan*

Te csak még mindig szeretsz..*gondolta magában Nick*

-Semmi gond..*Nick még mindig olyan édesen mosolygott, hogy Chanel majdnem megölelte..megint.*

-Remélem jól fogod érezni magad..*Chan*

-Majd beszélünk..a nővéremtől nem kaptál ajánlást csak hogy tudd. *nevetett Nick*

-Köszönöm. Legalább egyenlő eséllyel indulok a többi lánnyal. *Chan*

-Jobb ha megyek..Szia. *Nick*

-Hánykor indul a géped? *Chan*

-Négykor. *mondta mosolyogva Nick*

-Szia. *intett neki Chan*

-Áááá! Mi történt veled? *Vic*

-Jobban örülsz mint én. *nevetett Chanel.*

-Örülsz? *Em*

-Nagyon..megint azt éreztem mint délelőtt. *Chan*

-Mint egy szerelmes tini. *Em*

-Igen tudom. *mondta nyávogós hangon Chan*

-Uristen.*Em elkezdett nevetni*

Mind a hárman nevettek..Ez az interjú elég jó hatással volt Chane-re. De lehet hogy a délelőtt történtek miatt volt ilyen..vagy csak zavarja, hogy Nick elmegy..

32.Az állásinterjún.

Chanel 20 perce bement..Emily-nek megcsörrent a telefonja.
~Szia. *Nick*
~Szia..Ott hagytunk valamit? *Em*
~Nem..csak kíváncsi vagyok hogy megy az interjú..megint olyan sokan vannak? Ja meg Adam hívta Vicky-t de nem vette fel.
~Csak mi vagyunk itt..Chanel már vagy fél órája bement. Megmondom Vic.-nek köszi. *Emily*
~Oké..kérhetek valamit? *mondta Nick..és a hangja..boldog volt.*
~Öhm..biztos attól függ mi az. *Em rosszat sejtett*
~Megdobsz egy üzivel mikor Chanel kijön? Tudni akarom, hogy megkapta-e vagy lesz még meghallgatás vagy mi..szóval akkor számíthatok rád? *Nick*
~Ja..igen. *nevetett Emily*
~Köszönöm..most mennem kell szia. *Nick*
 -Ki volt az? *kérdezte Vic*
-Nick. Nézd meg a telódat. *Em*
-Oké..és mit akart? *Vic*
-Kíváncsi volt..*kezdte Emily*
Chanel lépett ki az ajtón egy 30-as nővel.
-Igen..persze ez remek. *Chan*
-Köszönöm. Akkor majd találkozunk. Sok sikert! *mondta a nő, majd visszament a terembe*
-Na hogy ment? *Vic lerohanta Chanel-t*
-Jól..mondjuk. Holnap fotózásra kell mennem ahol kiválasztják azt az 10 lányt aki szerepelhet a divatbemutatón és 5 olyat aki egy fotósorozatban fog szerepelni. Valaki mind a kettőben. *Chan*
-Miért voltál bent olyan sokáig? És ki volt az a nő? *kérdezte Emily, de közben nem nézett Chanel-re csak sms-t írt.*
-Hát az előző munkámról kérdeztek..mondtam, hogy egyszer volt egy komolyabb munkám, de azóta hiába is próbálkozok. Azt mondták, hogy ez jó, mert ők a friss modelleket keresik, de jó ha van egy kis tapasztalatunk..Ez a nő Nick nővére. Kedves csajszi..Én bírom.
-Nick-nek van nővére?! *Vic*
-Igen van..

31.Chanel őszintén.

Chanel kiment a konyhába, ahol mindenki nevetett..
-Össze is pakoltál? *Vic*
-Igen persze nem volt sok cuccom..csak épphogy egy kis tartalék. *mondta Chan..a hangja furcsa volt; összezavarodott, elcsukló és szomorú..*
-Baj van?! *Emily*
-Nem, csak...Teljesen elfelejtettem az interjút. Siessünk. *Chanel hirtelen elfelejtette az imént történteket, és kirohant az ajtón.*
-Igaza van mennünk kell..Szia. *mondta Vicky és megpuszilta Adam-et.*
-Szia Adam..szia Nick. *Emily*

-Sietnünk kell..10 percünk van odaérni. *Chan*
-De ugye nem csak ezért vagy olyan ideges..*Emily*
-Mire akarsz célozni? *kérdezte ijedten Chanel*
-Mi történt köztetek Nick-el? Úgy elrohant mikor meghallotta hogy pakolsz...*Emily*
-Semmi..azt hiszi, hogy visszakaphat. Hányok tőle. Utálom. Örülök, hogy most láttam utoljára. *Chan*
-Miért vagy ennyire..*kezdte el Vicky, de Chanel közbevágott.*
-Milyen vagyok?! Már nem azért de el nem tudnám képzelni hogy reagáljak arra a sok flörtölésre és a bókokra amit mindennap kapok. Szeretem..Szerettem. *javította ki magát* Annyira..fujj. Hogy lehet egy ilyen cafkával kavarni?! Nem értem..miért nem elég hogy vagyok én? Az ilyen embereket sosem értettem. *Chanel*
-Ezt ilyen oldalról még nem is néztem..*Vic*
-Mert te nem vagy elfogult, és kívülálló vagy.. *Chanel*
Vicky nem tudott megszólalni..Chanel-nek igaza van..vagy mégsem?! Emily sosem téved..eddig még nem tévedett..Most igen?!
-Chanel szerintem megkéne beszélnetek..De úgy, hogy végighallgatod. És megmondod neki, hogy semmi esélye nálad..Ezt jól elcseszte. *Emily*
-Nem hinne nekem..*Chanel*
-Miért? *Vic*
-Mert szeretem..vagyis. Nem tudom, hogy mit érzek..Hiányzik, de nem akarok visszamenni hozzá. Valamiért  amikor megfogta a kezem olyan érzésem volt mintha..mintha semmi sem történt volna és..Irtó nehéz volt visszafogni magam, hogy higgadt maradjak és ne öleljem meg. És tudja..túl jól ismer..*mondta Chanel és leparkolta a kocsit*
-Mondd meg ezt neki is. *Emily*
-Akkor azt hiszi, hogy van még esélye..hogy bármit megtehet én megbocsátok neki. Hát nem. Érezze csak hogy hibázott. És legalább annyira fájjon neki mint nekem fájt. *Egy könnycsepp gördült le Chanel arcán majd gyorsan letörölte* menjünk be. *mondta Chan*
Vicky és Emily egymásra néztek..mindketten ismerték ezt az érzést. Vicky-t könnyebb volt átverni így ő minden fajtáját tapasztalta ennek az érzésnek. Emily-vel csak egyszer történt ilyen és ő azóta "vérbeli szingli".

30.Chanel megtudja a 'hírt'..

-Hol állunk meg?!  *kérdezte lelkesen Vic*
-Annyira ne legyél lelkes..Nick írt. Azt kérte..*Chan*
-Kibékültél vele?! *Em*
-Nem. Azt mondta ha nem gondoltam meg magam, akkor vigyem el a ruháimat a lakásából. *Chan*
-Mi?! Nick ilyen bunkó? nem ilyennek ismertem..*mondta Vic, majd Em oldalba lökte*
-Nem volt bunkó..vagyis tudom hogy ír és sokkal inkább szomorú és sajnálta hogy ezt kell írnia..és mielőtt bármit mondtok nem a smiley-k miatt tudom. *Chanel*
-Nem mondtunk volna ilyet. *mondta Emily*
-Megérkeztünk. Feljöttök velem vagy itt maradtok?! *Chan*
-Én segítek pakolni. *mondta Emily*
-Nick itthon van? *kérdezte Vic*
-Nagyon remélem hogy nincs. *Chanel*
-Akkor van egy rossz hírem..az ott Adam kocsija. Az a fekete pedig Nick-é. *Emily*
-Miért is menne el mikor lehet hogy most lát engem utoljára?! *mondta Chan és egy szomorúan mosolygott*
-Na felmegyünk?! *Vic*
-Hát persze..*Chanel*
Kiszálltak a kocsiból és a lépcsőházhoz mentek..Chanel kérte a lányokat hogy ne csengessenek, majd elővette a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Mikor felértek szintén a kulccsal ment be és úgy tett mintha nem is lennének ott a fiúk. Vicky egyből elkezdett a fiúkkal beszélgetni, Emily az ajtóval ügyködött.
-Hagyd megcsinálom. Erre rá kell jönni. *mondta Nick és Emily-re mosolygott.*
-Köszi..*mondta Em bizonytalanul.*
-Baj van?! *Nick*
-Nincsen semmi..Chanel már pakolja a cuccait..*Emily*
-Ti is hiányozni fogtok..várj! Mit csinál Chanel?! *Nick*
-Pakol..*Emily*
-Elmondtad neki hogy elutazom?! *Nick*
-Akartam..de nem hallgatta meg. *mondta Emily*
-A francba. *mondta Nick és a szobájába sietett*
Chanel minden cuccát összepakolta és már kifelé jött..
-Kész vagy? *kérdezte Nick és annyira örült hogy Chanel itt van, hogy majdnem megölelte. Azóta nem volt itt mióta..összevesztek*
-Igen..*mondta jéghidegen Chanel*
-Ma lesz az állásinterjú..Remélem meg kapod. *Nick még mindig ragyogott a boldogságtól.*
-Innen oda megyünk..de ha annyira törődnél velem akkor nem mennél ki az országból. Igen megtaláltam a bőröndöket és az útlevelet. Ez volt az a hír ugye?!*mondta Chanel és elindult Adam és Vic felé, de Nick megfogta a kezét.*
-Igen..de én nem így terveztem. Amerikába megyek és úgy volt hogy egy évig maradok. De egy hét múlva visszajövök. *mondta Nick és remélte hogy Chanel rájön, csak miatta jön vissza.*
-Feleslegesen. *mondta halkan Chanel és továbbment*
Nick szomorúan felé nézett. Tudta, hogy Chanel csak haragból szakított vele, most pedig csak büszkeségből nem békül ki vele..Még mindig hűvös és flegma, de szereti..Ezt Nick biztosan érezte és tudta.

29.Indulás:3

-Miért sír Chanel?! Nick úgy tudtam azért jön hogy megbeszéljék a dolgokat és kibéküljenek..*Vic*
-Ja igen..nem tudom. szóval hánykor lesz az interjú?! *kérdezte Emily*
-Fél tizenegykor, a város másik végén. *mondta Vic*
-A francba..*mondta Emily és elindult Chan szobája felé.*
-Mi az?! *kérdezte Vic*
-Már kilenc óra van..*mondta Em*
-Akkor értem. *Vic*
-Chanel..bejöhetek?! *kérdezte Emily és kopogott majd be akart menni, de kulcsra volt zárva az ajtó..*
-Persze..*mondta vidáman Chan és kinyitotta az ajtót.*
-Jól vagy?! *Em*
-Tökéletesen..és te? *Chan*
-Én jól..de az előbb még sírtál. *Em*
-De most már nem..muszáj rólam beszélni?! *Chan*
-Igen..vagyis nem de én szeretnék..*Em*
-Én viszont nem akarok..Át gondoltam. és felesleges sírni, jobb nem lesz tőle. Nehéz ez az egész de most csak a karrier a fontos..nem érdekel Nick. becsapott, és nem kérek többet belőle. És most elmennék zuhanyozni ha nem bánod. *Chan*
Emily nagyon csodálkozott azon amit Chanel mondott neki..nem kér többet Nick-ből?! A karrier a legfontosabb?! Mi baja van?
-Oké menj..*mondta halkan Em*
-Szia. *mondta mosolyogva Vic*
-Szia..segítenél nekem? *kérdezte Chan*
-Persze..miben? *Vic*
-Kikészítenéd a ruhámat?! Cipő, kiegészítő meg ilyenek..köszi. *mondta Chan és becsukta a fürdőszoba ajtaját*

'9:20'

-Minden kész van..a hajad hogy lesz? *kérdezte Vic és még mindig mosolygott*
-Köszönöm..nem tudom. szerintem így is jó göndören..kiengedve hagyom szerintem. *mondta Chan egy szál törölközőben és mamuszban. A haja még kontyba volt hogy ne legyen vizes..*
-Remélem tetszik az összeállítás. Öltözz fel kíváncsi vagyok hogy áll. *Vic*
-Oké oké..*nevetett Vic. Emily nem szólt semmit, azt gondolta hogy Chanel mérges rá..*

 /Chanel ruhája/

-Nagyon jól áll..*Emily*
-Köszönöm..még sose vettem fel ilyen összeállításba a ruháimat. *nevetett Chan.*
-Akkor örülök. *Vic*
-Ti mit vesztek fel? *kérdezte Chan*
-Mindjárt megtudod. *mondta Vic és bevonszolta Emily-t a szobájába majd becsukta az ajtót*
25 perc múlva mindketten gyönyörűek voltak..

/Vic ruhája/















/Emily ruhája/











-Ti most el kísértek állásinterjúra vagy ti is az állásra pályáztok?! *Chan*
-Hát az én álmom még nem vált valóra..*nevetett Emily*
-Na mehetünk? *Vic*
-Igen persze..fél óra míg odaérünk, úgyhogy teszünk egy kis kitérőt. *Chan*