94. Dani másmilyen.

A lányok nem sokáig beszélgettek, mert már elég késő volt és fáradtak is voltak. Bemásztak az ágyba és hamar elaludtak.
Másnap mindhárman Chanel-nél töltötték a napot. A hatalmas ház mellé hatalmas telek tartozott. A kertben teniszeztek és úsztak a medencében. Este "éjszakai leárazás" volt szinte a fél városban. Elmentek vásárolni és közben egy nemrég nyílt büfébe is betértek. Miután mindent megvettek amit akartak, úgy döntöttek, hogy Emily-éknél éjszakáznak. Persze.. Dani legnagyobb örömére. Folyton ment a lányok után, majd mikor az anyukája rászólt, bejelentette, hogy beszélnie kell Chanel-el. A lány tudta, hogy a csókról..illetve majdnem csókról akar beszélni vele, ezért csak annyit mondott, hogy nagyon fáradt, szóval szeretne aludni. Dani kicsit megkönnyebbült, de csalódott is volt, amiért Chanel nem akar vele beszélni, aggódott, hogy tönkre fog menni a barátságuk. Emily bátyja az estét a szobájában töltötte. Chanel kimerült volt, de egyáltalán nem volt fáradt. Lefeküdt Emily ágyára és sms-t írt Nick-nek és az anyukájának, hogy ne aggódjanak, minden rendben van, szereti mindkettőjüket és holnap beszélnek. Ezután megtervezték Chanel utolsó napját L-A.-ben.
Meg akarták látogatni, azokat a barátait Chanel-nek akik nem tudtak elmenni a bulijába, de meg voltak hívva. Emily másnap reggel 3 találkozót szervezett meg.
-Oké, szóval ez az utolsó napod, tegyük különlegessé! Mikor is indul a géped? *Em*
-13:50. *Chanel kicsit fáradt volt, az éjjel nem aludt túl sokat*
-Hmm.. *Emily egy papírra írkált*
-Mi az? *Vicky*
-8:30: Reggeli Zoé-val, Khloe-val és Cheril-el, 10:00: fagyizás Sarah-val, és Adam-el.. *Vicky szeme kikerekedett ennél a résznél* Mármint az évfolyamtársunk Adam-el. *nyugtatta meg Emily* Ja és átjön Lara és Carlos, mert hoznak neked valamit. Ez lesz 11:00-kor. Ezután hazamész a bőröndjeidért és anyukádék kivisznek téged a reptérre, mi ide már nem megyünk, még nálatok elbúcsúzunk. *Em*
-De én ki akartam menni a reptérre! *Vicky*
-Hát nem fogsz. *mondta Emily mérgesen*
-Kérlek, kérlek, kérlek Chanel! *Vicky*
-Vicky, azt mondtam, hogy nem. A szüleivel is töltsön egy kis időt nélkülünk. *Em*
-Hát oké. *mondta durcásan Vicky és felsétált az emeletre*
-Ne rombold szét a szobámat! *kiabált utána Emily*
-Hívott tegnap Adam? *mondta Chanel miközben egy rózsaszín bögrét emelt fel a pultról, tele kávéval.*
-Hogyhogy itthon kávézol? Azt hittem, hogy csak azokat iszod meg amit kávézóban vettél. *Em*
-Tehetek kivételt és ne tereld a témát. *Chan*
-Jut eszembe, kéred azt a bögrét? Utálom a rózsaszínt. Dani egyik idióta barátnője hagyta itt egyszer.. *Em*
-Emily! Most tudunk nyugodtan beszélgetni, kérlek mondd el. Hívott Adam? *Chan*
Amint ezt kimondta, Dani jelent meg a lépcső tetején egy szál törölközőben. Nem zavarta a lányok jelenléte, nyugodtan töltött magának kávét és el kezdte inni. Emily és Chanel tátott szájjal bámulták, de mindketten más okból. Dani éppen a pult másik végéhez sétált, mikor észrevette ezt. Megállt és szemügyre vette a két álmos lányt.
-Mi van? *kérdezte mosolyogva*
-Nem tűnik fel?! *Emily magára és Chanel-re mutatott*
-De..ohh sajnálom. Jó reggelt! *Dani még szélesebbre húzta azt a mosolyt*
-Öltözz fel! *Emily-t kicsit sokkolta bátyja viselkedése*
Chanel még mindig tátott szájjal nézte.
-Chan, együtt ebédelünk ma? *Dani*
-Mi? Öö.. izé.. szóval.. *Chanel zavarban volt, azt sem tudta hol van*
-Nem tud veled ebédelni, mert le késné a gépet. *Em*
-Bocs, azt hittem, hogy csak holnap indulsz.. Ha ezt tudom, tegnap meghívtalak volna vacsorázni, hogy legyen egy jó estéd. *Dani belekortyolt a kávéba*
-Az isten szerelmére menj már innen! *kiáltott Emily*
-Üdvözlöm Nick-et. *kacsintott Dani és elindult felfelé*
-Ez meg mi volt?! *Chan*
-Hát ezt én is kérdezhetném.. Miért bámultad? *Em*
-Én.. én nem is. *Chan*
-Aha.. és azért dadogtál össze-vissza. Ugye? *Emily*
-Úristen úristen úristen! Dani-nek mióta van ilyen teste?! Ez ez.. *Vicky épp lefelé szaladt a lépcsőn*
Chanel elkezdett nevetni.
-Szóval te is láttad.. *Chanel*
-Milyen teste van? *Emily*
-Em, neked nincs szemed? Majdnem kockás. *Vicky*
-Nem csak majdnem.. *Chanel még mindig nevetett*
-Fujj, ezt fejezzétek be! *Emily*
-Megyek átöltözni. *Chanel*
-Istenem.. *Em*
-Mi az?! Tényleg átöltözni megyek. Azt hiszed érdekel a bátyád teste?! Kicsit sem. Nick-nek jobb. Te nem jössz? *Chan*
-De megyek. Örülök, hogy így gondolod. *Em*
-Siessetek, mert elkésünk. *Vicky*
-Fel kellene hívnom Nick-et, vagy ne?! Nem tudom.. Azt ígérte, hogy kijön elém a reptérre, de nem mondta, hogy mit fog ma csinálni.. Nem akarom zavarni. Ez olyan idegesítő.. *Chan*
-Mi? *Em*
-Hát az, hogy nem tudom hol van vagy mit csinál.. *Chan*
-Fejezd ezt be, és hívd fel.. Annyira bonyolult vagy. *Emily megforgatta a szemeit*
-Mikor akarsz indulni? *Chan*
-Öö.. kb 20 perc múlva. Siess! *Em*
-Akkor majd később.. *Chan*

93. Csak egy csajos este..

Vicky még mindig tátott szájjal nézte a filmet, Emily viszont már aludt. Chanel megállt a lépcső utolsó fokán és jobbra nézett. A film már a majdnem felénél járt. Majd balra fordította a fejét, a konyha pultján volt Emily táskája. Chanel odasétált, mert látta, hogy rezeg benne a telefonja. Nagyon meglepődött attól amit látott.
-Baj van? *Emily szólalt meg Chanel háta mögött*
Chanel szinte felugrott, annyira megijedt.
-Öö..nincs. *Chanel megfordult, de a telefont közben a táskába tette*
-Miért ijedtél meg ennyire? *Emily*
-Csak azt hittem alszol. *Chanel felemelte a jobb kezét és a hajába túrt vele*
-Elég furcsán viselkedsz, biztos minden rendben van? *Emily kérdőn nézett Chanel-re*
-Természetesen. *Chanel felkapta a poharadt a pultról és elindult a kanapé felé*
-Chanel! *Emily*
Chanel ijedten fordult meg, miközben az üdítőt szürcsölte.
-Hmm? *Chan*
-Semmi, csak.. az az én poharam volt. *Emily*
-Ohh, sajnálom. *Chanel*
-Nincs semmi gond. *Emily*
-Megihatom, igaz? *Chan már épp el akart fordulni a TV felé*
-Várj! Nem csörgött a telefonom? *Em*
-De.. Azt hiszem. Rezgett. *Chan*
Ohh, oké. *Emily furcsán nézett Chanel-re majd megfordult és a telefonját kezdte el keresni*
Chanel a kanapéhoz ment és leült Vicky mellé.
-Miről maradtam le? *kérdezte Chan, bár pontosan tudta és kicsit sem érdekelte.*
-Csssh! *Vicky még mindig úgy nézte, mintha nem tudná, hogy mi fog történni.*
Chanel hátrafordult és látta, hogy Emily kétségbeesetten telefonál valakivel. Ez kezdett gyanús lenni. Felállt és odasétált Emilyhez.
-Mi a gond? *Chan*
-Semmi, menj vissza kérlek, és nézd nyugodtan a filmet. *Emily*
-Nem, nem megyek! *Chanel*
-Menj! kérlek.. *Em*
Chanel odament a kanapéhoz és leült a háttámlára. Emily-t nézte. Csak sejtette, hogy kivel beszél, de remélte, hogy téved.
Emily idegesen letette a telefont és felment az emeletre. Chanel-nek ez nagyon nem tetszett, szóval utána ment.
Emily Vicky szobájában ült az ágy mellett.
-Ki volt az? *Chanel*
-Senki fontos. *Emily lehajtotta a fejét*
-Em, mikor kezdtünk el titkolózni egymás előtt?! *Chanel leült Emily mellé*
Emily Chanel-re nézett, majd pár perc után megszólalt.
-Neked nincsenek titkaid? *Emily*
-Éppenséggel egy sem jut eszembe.. Szóval ki vele! *Chan*
-De ez egy lényegtelen hülyeség. *Em*
-Újabb ok, amiért nyugodtan elmondhatod. De szerintem nem semmiség, ha ennyire felzaklatott téged. *Chanel*
-Mikor Berlinben voltunk volt az a srác az étteremben emlékszel? *Em*
-Azt hiszem. *Chan értetlenül nézett Emily-re*
-Adam barátja, ő buzdította arra, hogy idejöjjön és keresse meg Vicky-t. Fogalmam sincs, hogy miért tette ezt. Pedig én általában jól kiismerem az embereket. *Em*
-Ezért akarsz Adam-mel találkozni? *Chanel*
-Mondjuk, de tényleg meg akarom védeni Vicky-t. Én próbálom! Esküszöm! De.. nem megy.. *Em megint kétségbe volt esve.*
-Nyugodj meg! Vicky csak 19, de tud vigyázni magára. Lehet, hogy nem látszik, de tud. Mindig úgy viselkedtél mintha a húgod lenne.. Mindig kicsit másképp kezeltél mindkettőnket. Én vagy az ikertestvéred voltam, vagy a legjobb barátnőd. Ez sosem zavart és nem is fog soha, csak lásd be, hogy így van. Tudod, hogy bármi bajunk van, veled beszéljük meg. Tudom, hogy nem akarod, hogy Vicky-vel az történjen meg, ami veled is mikor Mike-al jártál. Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége.. Sosem volt szimpatikus nekem.. *Chanel*
-Tudom.. hülyeség volt miatta veszekedni. Emlékszel, hogy mit mondtál neki? *Emily-nek már könnyes volt a szeme*
-Persze. Azt hiszem emiatt költözött el a város másik oldalára. *nevetett Chanel*
Emily is felnevetett.
-Ne aggódj Vicky miatt. Mi lesz vele nélküled? *Chan*
-Majd az öregotthonban felelős ápolónő vigyáz rá. *Emily ezt komolyan gondolta, de Chanel elnevette magát*
-És velem? *nézett szomorúan Chan*
-Nick majd vigyáz rád. *emi*
-Azt hiszed.. Te komolyan úgy gondolod, hogy Nick akkor még mellettem lesz? *Chanel*
-Nézd.. Egyértelmű, hogy nem tudtok egymás nélkül létezni, és nem is akartok.  Tökéletes pár vagytok. Mindent tudsz róla, nem? *Em*
-Azt hiszem, amit meg nem, már ha egyáltalán van ilyen.. Azt biztos nem is akarnám tudni. *Chan*
-Na látod. Ez más szájából naívság lenne, viszont tőled hallani csak igaz szerelem.. Fujj. Ez csöpögős volt. *nevetett Emily*
-Én tényleg nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled. *Chanel megölelte Emily-t*
-Vége van! *jelent meg Vicky az ajtóban szomorúan*
-Akkor ülj ide mellém és meséld el! *Chanel*
-Szóval..*Vicky*