92. Érdekesebb, mint a film.

-Fogalmam sincs mit csináljak. *Adam*
-Haver, Emily beszélni akar veled, nem? *Nick*
-Rossz előérzetem van, szerintem csak arra akar rávenni, hogy tűnjek el. *Adam*
-Ha annyira, elszánt vagy, mint mondtad, akkor úgy sem tud rávenni.. Várj.. Emily?! Ja, hát ő rá tud.. *Nick*
-Most nevetnék, ha valaki más lennék. Hogy érted, hogy Emily? *Adam*
-Ha mondjuk Chanel lenne, akkor meg se próbálna lebeszélni. Vicky nem is tudna, Em viszont.. Neki mindenhez képessége van. *Nick*
-Melyik is a te csajod? *Adam*
-Őt is fel kéne hívnom.. Egyébként jobban járnál, ha Chan akarna beszélni veled. Azért mondtam, hogy meg sem próbálná, mert Vicky nyilvánvalóan még mindig beléd van zuhanva. Mindig azt mondja, hogy: "Ő a barátnőm, ha ő boldog, akkor én is az vagyok, viszont, ha az a seggfej megbántja, akkor halott ember lesz." Szerintem nála próbálkozz. Hívd fel Emily-t és mondd neki, hogy jöjjön el Chanel is. *Nick*
-Jelentsem ki, hogy hozzad Chanel-t is? *Adam*
-Ez a te dolgod.. Én most felhívom Chanel-t, mert ma még nem beszéltem vele. Te meg hívd fel Emily-t és vagy mondd le, vagy kérd meg, hogy vigye Chan-t is. *Nick*
-Oké, hello. *Adam*
-Hello. *mondta Nick és kinyomta, majd tárcsázta Chanel-t*
Vicky tátott szájjal bámulta a filmet és annyira elmerült benne, hogy szinte megijedt mikor Chanel telefonja megcsörrent. Chanel, aki eddig a kanapé karfájának volt dőlve, felült az ágyon.
-Éljen! *nagyon megörült*
-Ki az? *Emily-t ez sokkal jobban érdekelte, mint a film*
-Csönd! *Vicky*
-Nick, ezt fel kell vennem. *Chanel felszaladt az emeletre majd megnyomott egy gombot és a füléhez tette a telefont*
-Szia szépségem! *Nick*
-Azt hittem már fel sem fogsz hívni. *mondta Chanel szomorúan*
-Nem voltam itthon, átmentem Danielle-hez elhozni Lily-t és itt volt kettőig, aztán Mexx nem érezte jól magát, ezért elvittem állatorvoshoz, de semmi komoly, csak nem eszik rendesen. Ez feltételezhetően azért van, mert hiányzol neki, de nekem jobban, csak ő elfelejtett emiatt enni szóval kicsi gyenge. Alig várjuk, hogy hazaérj. *Nick*
-Szeretlek mindkettőtöket! Még 3 napot bírjatok ki! Vagyis, kettő és felet. *Chan*
-Nehezen.. *Nick*
-A gépem 13:50-kor indul, 16:50 a várható érkezési idő. *Chan*
-Már fél 5-re ott leszek, hátha hamarabb száll le a géped! *Nick*
-Nagyon szeretlek. *Chanel*
-Én is. Megzavartam valamit? *Nick*
-Nem! A Fogadom-ot nézzük.. Igazából elég régen láttam és azt hiszem, nem is olyan rossz, mint volt. Viszont sokkal szívesebben beszélek veled, minthogy azt nézzem. *Chan*
-Most hol vagy? *Nick*
-Vicky-nél, az emeleten, a nappaliban megy a film. Ez a nap fénypontja igazából.. *Chan*
-Hogyhogy? *Nick*
-Mert téged mindennél jobban szeretlek és.. ez volt a legunalmasabb napom Los Angeles-ben. Inkább egész életemben.. *Chan*
-Sajnálom, viszont van egy rossz hírem.. Én elfáradtam a mai nap miatt és tudod mennyi itt az idő kicsim? *Nick*
-Nem tudom.. *Chan*
-11. El kell mennem aludni, holnap dolgozok.. *Nick*
-Értem.. *mondta szomorúan Chanel*
-Jó éjt kicsim. *Nick*
-Jó éjszakát szívem! *mondta Chanel majd letette a telefont és lement a lányokhoz*

91. Mind követünk el hibákat.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! *Vicky még mindig nagyon boldog volt*
-Nincs mit, megérdemled. *Chan*
-Nem kell végignéznetek, ha nem akarjátok. *Vicky*
-Oké, felmentem. *Emily megfordult és indulni készült, mikor Chan megfogta a kezét*
-Ne viccelj, szívesen végig nézzük veled. *mosolygott Chan*
-Persze. Csinálok kukoricát. Kezdjétek el nélkülem nézni, onnan is látom. *mondta Em és a konyha felé mutatott*
-Nyugodj meg, megvárunk. *Chan*
-Igaza van! *Vicky*
-Remek, akkor sietek. *Em*
Amíg Vicky betette a filmet a lejátszóba, Chanel odasétált Emily-hez.
-Miről akartál beszélni velem? *Chan*
Emily Vicky-re nézett, aki még mindig a lejátszóval szenvedett.
-Itt volt Adam. *mondta halkan Emily*
-Hol itt? *Chan csodálkozva nézett*
-Itt, Vicky-nél. *Em*
-Hogy mi? Vicky és Adam kettesben? *Chan*
-Nem. Az ajtó előtt várt és Vicky el akarta küldeni, már kiabált. *Em*
-Kész van már az a kukorica?! *Vicky hátra nézett*
-Egy pillanat. Inni kérsz? *Em*
-Igen, bármit csak haladjunk. *Vicky*
-Hogyhogy itt volt? Beszéltél vele? *Chanel*
-Mondtam neki, hogy hívjon fel holnap. *Em*
-Engem? *Chanel*
-Engem. *Em*
Chanel elővett egy tálat a szekrényből és a pultra tette. Kinyitotta a hűtőt és kivette a tejet.
-Minek? *Chan*
-Kíváncsi vagyok, hogy mit akar. *Em*
-Vissza kapni Vicky-t. Nem arról volt szó, hogy jobb neki nélküle? *Chan*
-Ezt nem mi döntjük el.. Ha csalódni akar, akkor tessék. Majd megtanulja. Addig is boldog lesz. *Em*
-Mikor lettél ilyen kegyetlen? *Chan*
-Nem óvhatjuk meg minden pasitól. Emlékszel mi volt mikor 15 éves voltál? Tudtad jól, hogy még szerelmes Vicky-be te viszont direkt elhitetted vele, hogy te is szereted. *Em*
-Em az egy bűnöző volt! *Chanel észrevette, hogy ezt kicsit hangosan mondta, közelebb hajolt Emily-hez és suttogva folytatta* Megbeszéltük, hogy ezt nem hozzuk fel soha! Mind követtünk el hibákat.
-Megtettem, nem vagyok kegyetlen, de jobb, ha tapasztalja. *Em*
-Ebben megegyezhetünk.. *Chan*
-Akkor?! Holnap akarsz vele találkozni? Vagyis beszélni? *Em*
-Nem. Hagyj ki engem ebből. *Chanel kiöntötte a tejet egy pohárba és tett bele kakaóport és egy kiskanállal kevergette*
-Értettem. Látom nem örülsz neki. *Em*
-Nem kellene beleavatkozni a kapcsolatukba. *Chan elindult a kanapé felé*
-Ugyan már.. minden kapcsolatnak kell egy kis segítség. *Em*
-A hármunk barátságához sem kellett.. *mondta Chanel halkan*

90. Ajándék

-Szia! *mondta Em nagy mosollyal az arcán, mikor ajtót nyitott*
Chanel nem szólt semmit, helyette szorosan megölelte. Így álltak kb. két percig, mikor Vicky szólalt meg a hátuk mögött.
-Engem kihagytok? Nekem is hiányoztál, nem csak neki! Nézd Chanel, én igazán sajnálom, amiket mondtam. *Vicky*
Chan elengedte Emily-t és Vicky-re nézett. A haja még mindig vizes volt, egy fehér pántos pólót viselt ami kicsit átlátszó volt és feszült is rajta, ezt betűrte a szürke pizsama nadrágjába. Összességében jól nézett ki és kényelmes is volt. Emily ruhája is hasonló volt csak más színekben.
-Adsz nekem is egy ilyen pizsamát ugye? Akkor kapsz ölelést. *Chan*
-Menj fel és válassz, de előbb ölelés! *Vicky*
-Persze, persze. *Chanel odasétált Vicky-hez és megölelte*
-Haragszol rám? *Vicky*
-Sosem haragudtam, viszont hoztam neked valamit. Ha átöltöztem, megkapod. Egy kis kárpótlás a veszekedés miatt. *Chan*
-Menj fel, de siess! *Vicky*
Chanel felment Vicky szobájába. Kinyitotta a szekrényét. Vicky-nek nem volt gardróbja csak egy hatalmas ruhásszekrény ami megfelelt egy gardróbnak. Chan kivett egy ugyanolyan fehér pólót egy narancssárga pizsama nadrágot. Lement az emeletről és egy dvd volt a kezében.
-Ezt kaptam? *Vicky*
-Nézd meg a címét, azután lelkesedj ennyire.. *Chan*
-Mit hoztál neki? *súgta Em Chanel-nek*
-A kedvenc filmjét. *Chan mosolygott*
-Fogadom! *Vicky ugrált örömében*
Régen sokat nézték ezt a filmet és hármójuk közül igazán csak Vicky szerette. Chanel-nek alapjában nem volt vele baja, de ez amolyan "egyszer nézhető" film volt neki. Emily viszont egyszer sem akarta végig nézni. Szerinte az összes ilyen romantikus film arra van, hogy csorgassák a szingli lányok a nyálukat a jó pasi miatt, a szerelmesek csókolózzanak közben és azok akiket most dobtak, sírjanak. Egyszóval utálta a romantikus filmeket.
-Jajj ne. *Em*
-Nyugi, én sem rajongok az ötletért, viszont remélhetőleg fáradt és bealszik rajta. *súgta Chanel*
-Nem gonoszság? *Em*
-Kedvesség.. *Chan*

89. Más dolog..

-Mit mondtál neki? *Vicky*
-Semmit..még. *Em*
Emily letette a táskáját a konyhaasztalra és a lépcső felé indult. Bármikor, amikor ebben a házban járt mindig  magassarkú volt rajta. A mai nap kivételével. Halkan lépdelt, mégis rá figyeltek a jelen lévők.
-Várj, ezt hogy értetted? *Vicky*
-Ez bonyolult. *Em már a lépcsőről fordult meg*
-Nem, nem az! Csak próbáld meg elmagyarázni, kérlek. *Vicky*
-Oké, Vic tudod, hogy sosem tennék olyat, ami rossz neked, vagy Chanel-nek. Nem is fogok. *Em*
Vicky csak bámulta Emily-t és nem szólalt meg. Emily megfordult és felfelé indult. Mikor felért, Vicky a hűtőhöz sétált, kinyitotta az ajtaját és kivette a narancslét.
-Miért mosolyogsz? Nem érdekel, hogy miről volt szó? Nem idegesít ez az egész? *Dani*
-Ohh, bocs. Te is kérsz? *kérdezte Vicky és Dani-re nézett*
-Hallottad mit mondtam?! *Dani*
-Nem szokot Vic-nek szólítani, de és nem. *Vicky*
-De és nem? *Dani*
-De igen, érdekel. Nem, nem idegesít. Bízom benne. Illetve, ez nem is a bizalomról szól. A te testvéred, nem ismered még?! Van egy terve, úgysem mondja el, ha nem akarja. Ha elcsesz valamit, akkor jóvá teszi. Miért aggódnék? Adam is ártalmatlan. Nem akarok vele foglalkozni. Én csak.. felejtek. Próbálom elfelejteni, hogy jártunk. Még, ha csak pár napra is. *Vicky*
-Jártatok?! Hol lakik? *Dani*
-Nick ismeri valahonnan, azt hiszem munka, de nem biztos. Jártunk, három napig. A legnagyobb probléma, hogy senkit nem szerettem annyira, mint őt. Nem rossz srác, viszont most úgy tűnik, mintha megölt volna valakit, nem?! Nem tudom, hogy szeretem-e. Nem gondolkodtam ezen, egészen ma estig. *Vicky*
-Ha annyira szeretted, akkor miért csak három napig tartott? *Dani*
-Dani, más kontinensen élünk. *Vicky*
-Ez nem ok. A repülőjegy se fáj neked annyira és még nyár van. Van egy kis időd, amíg elkezded a főiskolát. Menj vele vissza, vagy bánom is én, maradjatok itt. *Dani*
-Nincs felesleges pénzem repjegyekre, mellesleg ne játssz Cupido-t.  *Vicky*
-Gondold meg. Szerintem megérné. *Dani*
-Cupido.. *Vicky*
-Csak.. gondold át. Nagyon elszánt volt. Szerintem szeret. Bár nem tudok részleteket. *Dani*
-Te nem vagy véletlenül Emily rokona?! Ja, de.. *Vicky*
-Már itt sem vagyok. Szia, ne maradjatok fent sokáig. *Dani*
-Jól van, Dani. Szeretünk. *Vicky*
Emily átöltözött. Egy csíkos pizsama nadrágban, halványzöld pólóban és Vicky mamuszában sétált le a lépcsőn. A haja kontyba volt kötve.
-Dani hol van? *em*
-Épp most ment el. Mióta hordod így a hajad alváshoz? *Vicky*
-Nem fogom így hagyni csak nagyon melegem van. Eleve utálom, göndörödik emiatt és úgy fogok kinézni, mint.. mint te mikor felébresztenek hajnali háromkor. *Em*
-Kösz, ez jól esett, de tudod mit?! Hajnali háromkor sosem leszel olyan szép, mint én. *Vicky nevetett*
-Ohh, fogd be. *mondta Em és ő is el kezdett nevetni*
-Chanel-ről semmi hír? *Vicky*
-Tudom, szívem. Nekem is hiányzik. *Em kivette a telefonját a táskából.*
-Mit csinálsz? *Vicky*
-Írok neki. Nélküle nem lesz igazi pizsiparti. *Em*
SMS: 
'Mi van veled? Hiányzol mindkettőnknek!'*Em*
'Ti is hiányoztok. Egész nap nincs hangulatom semmihez, bocs, hogy nem hívtalak vissza. Hiba volt. Unatkozok mindenhol.' *Chan*
'Gyere át Vicky-hez, amilyen gyorsan csak tudsz. Beszélnünk kell!' *Em*
'10 perc és látlak.' *Chan*
-Minden rendben. Jön. *Em*
-Megzsaroltad? Fenyegetted? *Vicky*
-Olyan hülye vagy.. A 'beszélnünk kell' mindig beválik, mindenkinél. *nevetett Em*
-Mit kell beszélnetek? Ugye tudod, hogy így borul az egész holnapi program. *Vicky*
-Elmeséljük neki az Adam-es dolgot, megtudod, hogy mit mondtam neki és megtudtok mást is. Igen, tudom, de így jobb lesz. *Em*
-Más dolgot? *Vicky*

88. Miért jöttél?

-Tudod, néha befoghatnád a nagy szádat.. *mondta Dani mérgesen miközben a lépcsőn sétáltak a nappali felé*
-De én.. csak.. *Emily nagyon rosszul érezte magát*
-Emily felesleges magyarázkodnod.. ismerlek már. Bocs, hogy ezt mondtam. *Dani*
-De ne! Nem akartam ezt. Sose tudom befogni.. de hidd el, hogy jobb lenne, ha megmondanád Chanel-nek. Érted?! Tudnia kell. *Em*
-Nem nem kell tudnia. Jobb lesz, ha én is elfelejtem, talán holnap oda se kellene mennem. *Dani kilépett a bejárati ajtón, Em utána és bezárta maga mögött*
-Mi van?! *Em*
-Semmi nincs, beszállnál, kérlek? *Dani*
-De valamit elhallgatsz. Elmondtad már? *csodálkozott Emily*
-Dehogy mondtam. *mondta Dani és beindította a kocsit*
-Akkor miért mondod ezt? *Em*
-Csak mondtam egy mondatot, ez akkora baj?! *Dani*
-Oké, ha nem akarod elmondani akkor nem foglak faggatni. *Em becsatolta a biztonsági övet majd hátradőlt.*
-Jobb is. *Dani*
-Akkor még is csak van valami.. Befejeztem. Csak egy megjegyzés volt. *Em*
-Jól van.. *Dani*
Az út további részében nem szóltak egymáshoz. Igaz, ez csak 10 perc volt. Mikor odaértek, egy férfi alakot láttak és nem tudták, hogy ki az.
-Várj még! *Em Dani karja után nyúlt, mikor ki akarta nyitni az ajtót*
-Mire? *Dani értetlenkedve nézett a testvérére*
-Nem látod, hogy van ott valaki? *Em*
-De. És akkor mi van? *Dani*
-Várjuk meg, amíg elmegy. *Em*
-Miért? És mi lesz ha behívja magához? *Dani*
-Képtelenség. *Em*
-De ha csak véletlenül megtörténik akkor mi lesz? *Dani*
-Semmi, bemegyek. *Emily*
-Olyan logikád van.. Jó, mindegy. Várunk. *Dani*

-Mi az hogy hozzám jöttél? *Vicky*
-Jól hallottad! Hozzád. Nem túl szép múltunk van.
-Várok valakit. Menj el! *mondta Vicky kicsit hangosabban*
-Nem, amíg meg nem beszéltük.
-Ez az én házam. Menj el! *Vicky már kiabált.. a látogató miatt nagyon ideges lett*
-Mi a bajod? Nem rég még örültél volna, ha látsz. Vagyis én így tudtam.
-Rosszul tudtad. Menj. *Vicky még mindig ideges volt*

-Nem kellene segíteni neki? *Em*
-Azt mondtad, hogy ne menjek. *Dani*
-De már mérges. Menjünk már. *Em*
-Jó menjünk. *Dani kiszállt a kocsiból és Vicky felé indult*
Emily utána szaladt, majd mikor odaért Vicky vállára tette a kezét.
-Nyugodj meg.. Menjünk be. Dani elküldi. *Em*
Vicky nem szólt semmit csak bólogatott és megfordult.
-Segíthetek? *Dani*
-Nem kell megmentőt játszani.. nekem csak fontos lenne beszélnem vele. *mondta az "ismeretlen" srác*
-De amint látod ő nem akar veled beszélni. Miért zaklatod szegény lányt? *Dani nyugodt maradt*
-Nem zaklatom. Egyébként is.. Te ki vagy, talán a pasija?
-A nevem Dani. Viszont engem is érdekelne, hogy mi olyan fontos dolog és, hogy ki vagy te. *Dani*
Emily bekísérte Vicky-t a nappaliba és mondta neki, hogy igyon, addig ő kimegy megnézni, hogy mi tart ennyi ideig Dani-nek. Vicky beleegyezett.
-Adam?! *jelent meg Emily az ajtóban*
-Te nem fogsz kiabálni velem igaz? *Adam láthatóan rosszul érezte magát és ideges is volt*
-Nem. Meg van a számom? *Em*
-Emily mit csinálsz? *Dani féltette a húgát az ilyen bunkó fiúktól*
-Nyugodj meg. Menj be Vicky-hez kérlek. *Dani*
-Meg van a számod. Végre egy értelmes ember. Kösz, hogy elküldted. Figyelj, nekem nagyon fontos, hogy rendezzem a dolgokat Vicky-vel. *Adam*
-Azt hiszem ehhez kicsit késő. Viszont, hol laksz most? *Em*
-Egy hotelben. 2 utcával lejjebb. *Adam*
-Holnap hívj fel és mindent megbeszélünk. *Em*
-Miért vagy ilyen kedves velem a történtek után? *Adam*
-Nem kedves.. Csak szeretem Vicky-t. Szia Adam. *Em nem várta meg a választ, csak bement a házba*
Dani és Vicky az ablakból nézték a történteket. Látták, ahogy Adam elsétál.
-Jó a film? *Em*

87. Ki fog derülni.

Vicky Chanel üzenetét elnézve jobbnak látta, ha hagyja a lányt. Majd átjön, ha beszélgetni akar.
Felhívta Emily-t, mert társaságra vágyott. Megbeszélték, hogy ma Emily náluk alszik. Vicky-nek kb. másfél órája volt a barátnője érkezéséig. Úgy beszélték meg, hogy Dani elhozza a húgát, majd hazamegy, a két lány pedig reggel elmegy egy kávézóba, megreggeliznek aztán átmennek Chanel-hez, hogy jobb kedvre derítsék. Oda már menni akart Dani is. Szóval 11-re Chanel háza előtt kell lenniük.
Elment zuhanyozni és a haját is megmosta. Felvette a pizsamáját és fésülte a haját amikor csengettek. Meg volt róla győződve, hogy Emily és Dani az, szóval nagy lendülettel kinyitotta az ajtót.
-Még nincs 7 ó.. *itt megakadt pár másodpercre* óra. Te mit keresel itt?! *Vicky*
-Hozzád jöttem!

-Emily, összepakoltál már? *Dani*
-10 perc és indulhatunk. *Em éppen egy táskába pakolt a szobájában*
-Szívecském, már egy órája ezt mondogatod. *Dani*
-Ha-ha-ha-ha, egy órája tettem le a telefont. *Em*
-Most komolyan el akarsz indulni 10 perc múlva? *Dani*
-Halál komolyan. *mondta Em és az ajtó felé fordult, ahol a bátyja állt*
-Én nem aludhatok ott? *Dani*
-Chanel nem lesz ott, nem maradsz le semmiről. *mondta Em gúnyosan*
-Összevesztetek?! *Dani*
-Nem tűnt fel, hogy direkt nem hívott vissza? Amúgy miért kerested? Ezt még mindig nem mondtad el. *Em*
-Nem is fogom, ez nem a kishúgomra tartozik. *Dani kacsintott és kiment a szobából*
Em megforgatta a szemét majd a gardróbja felé ment. Az övé nem volt olyan nagy mint Chanel-é és nem is volt benne annyi ruha. Emily mégis meg volt vele elégedve és soha nem volt féltékeny amiért kisebb, mint barátnőjéé. Volt benne 4 szekrény a ruháinak amibe mindig gondosan fel volt akasztgatva az összes. Két szekrény volt a cipőinek, egyiken a magassarkúkat tartotta, a másikon pedig a lapos talpú cipőket. Egy hatalmas tükör is volt a gardróbban. Kb akkora, hogyha elé állt Chanel, Emily és Vicky, akkor mindhármuk tetőtől talpig belefért. Mikor nagyon unatkozott otthon egyedül felvette az összes ruháját egymás utána, aztán átrendezte a gardróbját. Nemrég kapott egy fiókos szekrényt amibe az ékszereit tette, a tetejére pedig a szemfestékeket. Az övében csak egy kis fotel volt, amin kényelmesen fel lehetett venni a cipőket.
Leakasztotta az egyik vállfát, amin egy bő póló és egy rövid nadrág volt. Leszedte a ruhákat a vállfáról és összehajtva a táskába tette. Visszament a gardróbba, levett egy lapos talpú szandált az egyik polcról majd felvette.
-Mehetünk! *kiabálta Dani-nek*
-Kislányom ne verd fel az egész utcát légyszíves. *mondta kicsit mérgesen Mrs. Jones*
-Sajnálom anyu, fáradt vagy? *Em*
-Igen, megnézem a holnapi teendőimet és elmegyek aludni. Ti pedig érezzétek jól magatokat, de pihenjetek eleget. Chanel akkor nem megy? *Mrs. Jones*
-Sajnos nem.. Azt se tudom mi van vele. Majd holnap átmegyünk hozzá mind a hárman. Hátha sikerül vele beszélnünk. *Em*
-Mi az, hogy hárman? Te, Vicky.. és? Nick is visszajött? *Mrs.Jones értetlenül nézett*
-Nem, dehogy is. Dani jön velünk. *Em*
-A testvéred Dani? *Mrs. Jones.*
-Igen anya. Ez annyira meglepő? Elég jóban vannak.. túlságosan is. *Em*
-Ezt hogy érted? *Mrs. Jones*
-Sehogy. Indulnunk kell. *Em*
-Emily Jones! Van olyan dolog amiről nem tudok? Fontos? *Mrs. Jones.*
-Van, szerintem Dani szerelmes Chanel-be. *Em*
-Nem vagyok belé szerelmes! *jelent meg az ajtóban Dani*
-Dani Jones! Te hallgatóztál? *Mrs. Jones*
-Anya, ne szólíts már minket a teljes nevünkön..*Em*
-Nem hallgatóztam, csak szólni akartam Emilí-nek, hogy elviszem, ha indulni akar és pont hallottam, de ti miért beszéltek rólam?! *Dani*
-És te miért nem mondtad el, hogy tetszik az a lány? Azt hittem, hogy ismerem a gyerekeim életét. Tudod, hogy mindent elmondhatsz. *Mrs. Jones*
-Nem tetszik, szóval nincs mit elmondani. Indulhatunk? *Dani*
-Igen. *mondta Em és felkapta a táskáját.*
-Ezt még holnap meg fogjuk beszélni! *Mrs. Jones*
-Persze anya.. *mondta Dani és remélte, hogy anyja elfelejti ezt a dolgot addigra, de legbelül tudta, hogy ki fog derülni.. és Chanel is meg fogja tudni. Ettől félt a legjobban*