100. Chanel munkát kap.

-Szia! Bocs, a késésért. *Chanel kapkodta a levegőt*
-Nem késtél, nem beszéltünk meg konkrét időpontot. *nevetett Danielle*
-Mindig lejáratom magam előtted. Tegnap nem jöttem át, ma elkések. A testvérednek lehetne felelősségteljesebb barátnője is. *Chan*
-Tökéletes vagy neki. Na gyere be. Tényleg, ő mit szól ehhez a modellkedés dologhoz? *Danielle*
-Hát igazából nem nagyon szeretné, de mindig azt mondja, hogyha ettől lennék boldog, akkor csináljam. Szóval semmi fehérnemű fotózás. Azzal baja lenne. *nevetett Chan*
-Akkor jó híreim vannak. *Danielle is nevetett*
-Tényleg? *Chan*
-Igen, egy divatmagazin modelleket keres a 2014-es kampányukhoz. Érdekel? *Danielle*
-Igen, igen, igen! Köszönöm. *Chanel örömében megölelte Danielle-t*
-Akkor mondom a részleteket.. *mosolygott Danielle majd mindketten leültek a kanapéra*

*1 órával később*

-Szia. *mondta Nick majd megcsókolta a barátnőjét*

-Haragszom rád. *mondta Chan komoly arccal, de végül elnevette magát*

-Igen? Nem úgy tűnik. *nevetett Nick és adott Chanel-nek egy puszit*

-Úgy volt, hogy Danielle-nél találkozunk, meg úgy, hogy írsz, ha Adam gépe leszállt. *Chan*

-Tudom kicsim, de elfelejtettem és időm sem volt rá, Adam annyit mesélt. Olyan helyeket látott amiket még soha, és nem volt kinek elmondania. *Nick*

-Semmi baj. Beszéltél a nővéreddel? *Chan*

-Hű, kellett volna? *kérdezte Nick*
-Nem feltétlenül. *Chan*
-Miért? *Nick*
-Kaptam munkát! *mondta Chanel boldogan*
-Tényleg? *Nick kicsit ledöbbent*
-Nem is örülsz? *Chan*
-De, de, persze.. Csak.. Milyen munkát? *Nick*
-Tudod vannak azok a katalógusok, amiket nézegetni szoktam.. *Chan*
-Amikre én azt mondtam, hogy hülyeség? *Nick*
-Igen.. Benne leszek egy olyanban! *Chanel nagyon boldog volt*
-Gratulálok, szívem! Nagyon büszke vagyok rád. *Nick felkapta Chanel-t*
-Ez még nem biztos, túl kell jutnom az interjút. *Chan*
-Az is sikerülni fog! Ezt meg kell ünnepelnünk este! *Nick*
-Vacsora? *mosolygott Chanel*
-Is. *nevetett Nick*

99. Telefonhívások

12:35

-Igen? *Emily kihangosította a telefont*
-Szia, Em. Kérhetek valamit? *Dani*
-Dani? Miért rejtett a számod? *Em*
-Nem tudom, biztos átállítottam. *Dani*
-Hát ezt én is gondoltam. *forgatta meg a szemét Emily miközben egy kakós sütit evett*
-Mit csinálsz most? Azt hittem, hogy ma volt az első napod tanárként. *Dani*
-Az is van. Épp ebédszünet van, úgy hogy kijöttem egy közeli kávézóba és vettem egy kávét meg egy süteményt. *Em*
-Ez az ebéded? *Dani*
-Nem, ettem valami tésztát a suliban. Nem volt túl jó.. *Em*
-Értem. Szóval kölcsönkérhetném az autódat holnap? *Dani*
-Mi van a tiéddel? *Em*
-Az most nem lényeg. Szóval? *Dani*
-Nem. Nekem is kell az autó, kérd el valamelyik haverodtól. Egyáltalán mire kell? Úgy tudtam, holnap nem dolgozol. *Em*
-Hagyjuk. Kösz, a segítséget. *mondta Dani dühösen majd letette a telefont*
Emily-nek egyáltalán nem tetszett, hogy bátyja titkolózik.

-Szia! Ma otthon leszel? *Chan*
-Szia, igen. Ma át tudsz jönni? *Danielle*
-Igen, azt terveztem. Bocsánat, hogy tegnap nem mentem, de elég későn értem vissza. *Chanel*
-Semmi baj, Lily úgy is rosszul volt, szóval orvoshoz vittem. Szóval mikor jössz? *Danielle*
-Épp hajat szárítok, vagyis majd folytatom miután letettük, aztán felöltözök és mehetek is, ha neked úgy jó. *Chan*
-Tökéletes. Körülbelül fél óra igaz? *Danielle*
-Igen, körülbelül. Na, akkor majd mindent megbeszélünk. Sietek, szia! *Chan*
-Várlak. Szia. *mondta Danielle és letette a telefont*
Chanel írt egy üzenetet Nick-nek, mert még nem szállt le Adam gépe, legalábbis Chanel-nek erről senki nem szólt.

-Szia anya! *Vicky*
-Szia, kicsim. Mi a baj? *Miss Murphy*
-Nincs baj, csak kérdezni szeretnék valamit. *Vicky*
-Mi lenne az? *Miss Murphy*
-Mikor jössz ma haza? *Vicky*
-Hatkor. Mit szeretnél? *Miss Murphy*
-Átmenni Emily-hez 4 körül. Chanel-nek megígértük, hogy felhívjuk. *Vicky*
-Az sokba fog kerülni, édesem. *Miss Murphy*
-Nem, anya. A neten hívjuk fel. *Vicky*
-Szóval videochat. Tudod, nem vagyok hülye. Mondhattad volna ezt is. *Miss Murpy*
-Anya! *nevetett Vicky* Akkor mehetek?
-Mikor jössz haza? *Miss Murphy*
-Nem tudom, majd felhívlak, oké? *Vicky*
-Oké, de zárd be rendesen a házat és vigyázz magadra! Most le kell tennem. Szeretlek. *Miss Murphy*
-Én is téged. Szia. *mondta Vicky majd letette a telefont*

98. Újra külön

*Emily szemszöge*
 "Jó reggelt! A jövő nagy táncosa felébredt.. Egy újabb nap amivel közelebb kerülök az álmomhoz. Nézzük csak mit kell ma csinálnom. 9-kor kezdődik az első órám. Akkor mindjárt kelni kell. Mennyi az idő? 7:30. Lezuhanyozok.. Az olyan 15 perc, aztán felöltözök és kisminkelem magam. Ez kb 20 perc, de lehet 25. Számoljunk 25-el. A reggelit megeszem 10 perc alatt, az odaút is megvan ennyi idő alatt. Mikor is végzek? Hat óra egy ebédszünettel.. Hát.. Szerintem fél 4-re itthon leszek. Aztán átmegyek Vicky-hez és utána videochat Chanel-el és Nick-el. Végül is ez lehet egy jó nap is.."

-Jó reggelt édesem! *Chanel*
-Neked is! Mit fogsz ma csinálni? *mondta Nick majd odaadta Chanel-nek a kávéját egy piros csészében és nyomott az arcára egy puszit*
-Át kell mennem a nővéredhez. *mondta Chanel álmosan*
-Miért? *Nick*
-Igazából tegnap kellett volna, de teljesen kiment a fejemből. Először is ezért bocsánatot kérek, utána pedig megbeszéljük a munkákat. Vagyis a lehetőségeket, hogy pontosítsak. *Chan*
-Értem. Más terv? *Nick*
-Miért érdekel ennyire? *Chan*
-Nem kellene? *Nick*
-Esetleg van valami terved? *mosolygott kócos hajjal Chanel*
Nick nevetett.
-Tudod, reggel vagy a leggyönyörűbb. *mondta*
-Szóval.. Mit terveztél? *Chanel nagyon izgatott lett*
-Ma nem dolgozok, viszont Adam ma jön haza és ki kell mennem érte. Gondoltam együtt tölthetnénk a napot. *Nick*
-Mikor mész Adam-ért? *Chan*
-Fél 11-kor. Vagyis akkor ér ide a gépe várhatóan. *Nick*
-Jesszusom, mikor indult a gépe? Fél 7-kor? *csodálkozott Chanel*
-Nem tudom, kicsim, akkor jön és kész. Szóval, hogy lesz a napod? *Nick*

-Gondolom 11-kor indulsz, szóval.. 11-kor elindulok én is Danielle-hez és, ha végeztél találkozunk nálam. Így megfelelő? *Chan*
-És utána mit csinálunk? *mosolygott Nick*
Chanel közelebb lépett hozzá.
-Amit csak szeretnél. *Chan közelebb hajolt*
-Mondjuk, elmehetnénk ebédelni. *Nick ezt olyan komoly hangon mondta, hogy Chanel hangosan elkezdett nevetni*
-Benne vagyok! *mondta nevetve Chan , majd adott egy puszit Nick szájára*
-Szívem, mennyi az idő? *Nick*
-8:47. *Chan*
-Akkor még van időm tv-t nézni átöltözés előtt. *Nick*
-Hihetetlenül lusta vagy. Úgy hiányoztál! *mondta Chan és megölelte a barátját*
-Ezt értsem úgy, hogy nem nézed velem? *mondta szomorúan Nick*
-DE! *Chan*