-Szeretem a meglepetéseket. *Chan*
-Tudom. *mondta Nick majd adott egy puszit a barátnője homlokára*
-Fel kell hívnom anyát és a lányokat, aztán.. *kezdte el Chanel*
-Szívem. Lassíts. Először is gyere ide és ölelj meg. *Nick közbe vágott*
-Jó.. *Chanel Nick felé indult*
-Talán baj? *Nick*
-Igen.. *Chanel kiskutya szemekkel nézett*
-Miért?
-Mert én nem csak ölelni akarlak. *Chanel szeme csillogott*
-Szia, ilyen későn ért oda a géped? Már nagyon aggódtam! Vagyis aggódtunk.. Valami baj van? *Em*
-Dehogy van baj. Épp Nick-nél vagyok. Már egy pár órája itt vagyok, csak.. *Chan*
-Ne folytasd! Értem én. *nevetett Em*
-De én.. *Chanel*
-Chan! Milyen volt a repülőút? *Em*
-Fárasztó.. Most hol vagy? *Chan elviselhetetlen hiányt érzett*
-Vicky-éknél. Dani elment a haverjaihoz, anya meg csajos estét akart szóval átjöttünk.. Anyukád kb. egy óra múlva itt lesz. Apukád meg éjszakás. *Em*
-Szóval csajos este nélkülem.. *Chanel nagyon elszomorodott*
-Sajnos.. de holnap te jobb helyzetben leszel. Holnap lesz a szemeszter első napja és 6 táncórám lesz. Ebből kettőn még csak nem is én fogok tanítani, hanem engem tanítanak. *Em*
-Téged?! Minek? *Chan*
-Na ezt kérdeztem én is..Vagyis akartam, de visszafogtam magam. Azt hinné az ember hogyha tánctanár, és igazgatóhelyettes egy tánciskolában, akkor tisztelik.. Nagy tévedés.
Chanel nevetni kezdett..
-Én nem hittem. *mondta még mindig nevetve*
-Hát ez nagyon vicces.. *Em*
-De komolyan.. Mit tanítanak neked? *Chan*
-Valamit, amiből két hónap múlva vizsgát kell tennem. *Em*
-Hogy mi van? *Chan*
-Ma volt az eligazítás. Még a tanítás nem is lepett meg annyira, mert továbbképzés meg ötletújítás mindig van. Szóval gondoltam megkeresem a tanáromat és beszélgetek vele. *Em*
-Igen? *Chanel*
-Kedves csaj, nem hiszem, hogy öregebb nálam. Gondoltam, hogy sokkal inkább a barátnőm lesz mint a tanárom. Na és egyszer csak tesz egy olyan megjegyzést, hogy "Szerintem jól kijövünk majd egymással és mindenki élvezni fogja a táncórákat, de azért remélem, hogy emiatt senki nem bukik meg a vizsgán." *Em*
-Milyen aranyos. *Chan*
-Chanel az? Beszélhetek vele, vagy fontos dologról van szó? *Vicky*
-Csak meséltem neki a napomról..*Em*
-Szia Vicky! *Chan*
-Szia, nem fogod kitalálni mi történt velem délután! *mondta Vicky boldogan*
-Hát.. Mivel Em elment eligazításra, anyukád meg dolgozott és én pedig a repülőn ültem.. Felvetted az egyik pólót amit tőlem kaptál egy bolyhos zoknival és megnéztél valami nyálas filmet a cicáddal? *Chan*
-Normális esetben ezt tettem volna, de ma nem. *Vicky nevetett*
-Akkor? *mikor Chanel ezt kimondta Nick megölelte hátulról és a nyakát kezdte puszilgatni, amitől Chanel-t kirázta a hideg*
-Találkoztam Adammal. *Vicky*
-Mi? Hogyhogy? *Chanel annyira meglepődött, hogy elhúzta a fejét*
-Unatkoztam.. Elkezdtem gondolkozni és felhívtam. Átjött és megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk. Most már mindent megértettem és elmondtam neki, hogy milyen érzés volt.. *Vicky*
-De akkor ez jó? *Nick megint elkezdte puszilgatni*
-Igen, jó. Holnap hazamegy, mi pedig Emily-vel az őszi szünetben megyünk hozzátok. *Vicky még mindig boldog volt*
-Megyek fürödni, szeretnél velem jönni? *súgta Nick Chanel fülébe*
-Nagyon örülök Vicky. Történt még ma valami fontos? *Chan*
-Hamarosan jön anyukád. *Vic*
-Tudom, Emily említette, de ha nincs más fontos, akkor elmegyek fürödni. *Chan*
-Persze, menj csak. Megmondom anyukádnak, hogy minden rendben van. *Vicky*
-Nem fontos, már beszéltem vele mielőtt titeket hívtalak. Majd holnap meséljétek el a napotokat! Chanel*
-Majd felhívunk. Jó éjszakát! *Vicky*
-Nektek is, és jó szórakozást édeseim! *Chanel letette a telefont*
-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál amíg nem voltál itt. *Nick megcsókolta a barátnőjét*
-De eltudom. Azt hiszem én is át éltem. *mondta Chan szomorúan*
-Akkor gyere és pótoljuk be ami kimaradt. *Nick kitárta karjait, mintha ölelésre várna, de amint Chanel közelebb lépett felemelte és becipelte a fürdőszobába és becsukta az ajtót maguk mögött*
