Emily elindult Chanel szobája felé.. A lába még mindig remegett Nick miatt. Akárhányszor rá gondolt, meglátta vagy meghallotta a nevét elöntötte egy kellemetlen érzés; düh, szomorúság és félelem. Nem tudta, hogy mitől fél.. Csak erre tudott gondolni. Fogalma sem volt arról, hogy mit mondott Chanel-nek Nick, de őt nem izgatta túlságosan, hogy kibékülnek-e vagy sem. Rosszul érezte magát emiatt, talán egy barát nem viselkedhet így.. Talán jogosan csinálja ezt.. Igazából kicsit szerette volna ha Nick single marad. Azt nem akarta, hogy Chanel az legyen, mert úgy nem lenne boldog. Csak Nick mellett az. Viszont ő megérdemelné, hogy szenvedjen..ennél jobban.
-Chan, szívem indulnunk kellene..*Em kinyitotta az ajtót, és bement Chanel szobájába*
Chanel láthatóan szomorú volt, de elmosolyodott.
-Mondtam valami vicceset? *Em*
-Nem, nem csak..szeretem a stílusod..*Chan*
-Milyen stílusom? *Em értetlenül mosolygott*
-Ahogy beszélsz. *Chan*
-Hogy beszélek? *Em*
-Szívem, drágám, kicsim..*Chan*
-Komoly?! Nekem már nem tűnik fel.*Em*
-A bátyád miatt csinálod.. Mindig így beszélt veled..Egy idő után már velem is és Vicky-vel is. Gondolom az elején nem akarta, hogy félreértsük. *Chan*
-Nem hinném, hogy miatta van, de lehet. Mindegy. Megyünk? *Em*
-Igen, persze. Vic készen van? *Chan*
-Szerintem igen. Remélem elég kényelmes cuccot vett magára, nem akarom a panaszkodását hallgatni..Mármint imádom, de 4 és fél órán át hallgatni hogy kényelmetlen az ülés, fáj a lába, mert nem tudja kényelmes helyzetbe tenni..*Em*
-Miért 4 és fél óra? Nem csak 4? *Chan*
-A város másik végén szállunk le, a miénket felújítják, ráadásul autó kölcsönző sincs a közelben. Gyalogolnunk kell. *Em/
-Már értem a sportcipőt..*nevetett Chanel*
-Na milyen vagyok? *Vic*
-Vegyél másik gatyát, és kényelmesebb cipőt. *Em*
-Mi a baj a nadrágommal? *Vic*
-Túl szűk. *Chan*
-De olyan jól áll.. ez a kedvencem.. *Vic*
-Vicky! *Em*
-Jó, átveszem. *Vic*
Chanel szakadt a nevetéstől..
-Ez fog a legjobban hiányozni. *Chan*
-Biztos, hogy nem jössz velünk, drágám? *Em*
-Egészen biztos. *Chan*
-Oké, Vic kész vagy? *Em*
-Mehetünk. *Vic*
-Legyél jó kiskutya, majd jövök. *mondta Chanel Mex-nek, majd becsukta az ajtót.*
'A reptéren'
-Hiányozni fogtok. *mondta Chanel és megölelte mindkét lányt egyszerre*
-Van megoldás..*Vic*
-Nem, nincs. *Chan*
-Vic, lefogjuk késni a gépet. *Em*
-Menjetek..*mosolygott Chan, de könnyes lett a szeme.*
-Még egy ölelést. *mondta Vic és megölelte Chanel-t*
-Sziasztok..*Chan*
-Hívlak amint leszállt a gép. *Em*
-Oké. *mondta Chan és elindult a kijárat felé.*
Emily végignézte ahogy Chanel kisétál az ajtón.
-Emily gyere légyszíves. *Vic*
Chanel nem nézett vissza az ajtóból sem, gondolkozott és szinte mindenről megfeledkezett. Elővette a kocsikulcsát és megpróbálta kinyitni a kocsit..
-Ennyire szerencsétlen nem lehetek..*mondta Chan magának*
-Hello. Mit csinálsz az autómmal? *Chanel egy srác hangot hallot*
-Ez az én autóm. *Chan*
-Rendszám. *nevetett a fiú*
Chanel a kocsi elejéhez ment..
-Istenem. Bocsánat, teljesen kivagyok.. *Chan*
-Semmi gond. Haza vigyelek? Talán nem kéne így vezetni.. Jason vagyok. *mondta az ismeretlen fiú*
-Hé, én ismerlek téged.. Csak nem tudom honnan. *Chan*
-Én nem ismerlek. De ismerős vagy.. *Jason*
-Te voltál az a srác..Az étteremben pár napja. *Chan*
-Igen, te meg egy szőke és egy barna csajjal voltál..és Adam meg Nick is ott volt. *Jason*
-Szóval te Adam munkatársa vagy? *mosolygott Chanel*
-Igen, fogjuk rá.. Akkor.. hazavigyelek? *Jason*
-Nem. köszi, de talán még ez a 10 kilométer menni fog autóval is.. *Chan*
-Biztos jól vagy? *Jason*
-Igen, teljesen. Na majd találkozunk. Szia. *Chan*
Mikor Chanel hazaért levette a farmerjét és felvett egy cicanadrágot, majd leült a Tv elé Mex-el az ölében. A telefonja megcsörrent.. Danielle hívta.
-Szia. *Chan*
-Szia, összetudnád írni az összes munkádat és a meghallgatásokat is ahova elmentél? *Danielle*
-Igen, azt hiszem.. Mikorra kell? *Chanel*
-Jövőhét, kedd, szerda..mindegy jövőhéten beugrok valamelyik nap.. Mondjuk pénteken, akkor van egy heted. *Danielle*
-Öhm..Ha már beszélünk, pár napra nem baj ha nem tudsz elérni? mondjuk szerdáig. *Chan*
-Nem baj, de majd meg kéne beszélnünk egy-két dolgot. *Danielle*
-Igen, persze, ha visszajövök mindent megbeszélünk. *Chanel*
-Rendben van. Most mennem kell, akkor hívj vagy üzenj ha hazaértél. *mondta Danielle és letette a telefont.*
Chanel a névjegyzékből kikereste Nick számát és felhívta..
-Igen?! *Nick*
-Nick, szükségem lenne rád.. *Chan*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése