77. Mint régen.

Chanel felnyitotta a laptopját és megnyitotta a skype-ot. Nick fent volt..
-Szia kicsim. *Nick*
A hangja mindig megnyugtatta Chanel-t. Főleg mikor "kicsimnek" hívta.
-Sziaaa. *Chanel*
Szinte kiabált, boldog volt.
-Jó kedved van? *nevetett Nick*
-Igen. *mosolygott Chanel*
Nick ebbe a mosolyba szeretett bele majdnem 8 hónapja.
-És miért? Mi történt? *Nick*
Pont úgy beszéltek, mint.. régen.
-Nagyon hiányoztál. *Chanel*
Ez volt az a mondat amit félt őszintén, szívből mondani.. Nick mikor meghallotta ledöbbent. Chanel ezt mondta?! És őszintén? Ezt biztos csak álmodja.. Akkor.. akkor most mi van?
-Hogy mondod? *Nick hangjában nem önteltség hangzott. Inkább meglepettség*
-Igen.. nagyon hiányoztál. És ezt most komolyan mondtam. Mikor ma felhívtál.. azóta, elviselhetetlenül.. egyre jobban. *Chanel*
-Nekem is hiányzol. Most kapnál tőlem egy hatalmas ölelést.. Mikor jössz haza? *Nick*
-Szerdán. *mondta Chanel és lesütötte a szemét*
Borzalmas érzés mikor az hiányzik akit a világon mindennél jobban szeretsz.. A szülei is hiányoztak neki, de Nick persze máshogy..
-Csak szerdán? *Nick kicsit ideges lett*
-Igen.. *Chan*
-És én addig mit csináljak? Szörnyen hiányzol.. Veled akarok lenni. Mindig. Nem fogom kibírni. *Nick*
-De ki fogod bírni szívem. És te is hiányzol nekem. Mex hogy van? Chan*
Nick nem szólt semmit csak felállt és elsétált. Pár perc múlva visszaült a székbe és már az ölében volt Mex.
-Szerinted? Túl van pörögve.. *Nick*
-Megverted? *Chanel*
-Hülye vagy?! Nem. *Nick*
-Bocsánat.. Nem idegesített fel? *kérdezte Chan meglepedten*
-De igen.. De tudom hogy fontos neked. Szóval nem fogom bántani.. Még ordítani sem fogok vele. *mosolygott Nick majd letette a kutyát*
-Köszönöm. *mosolygott Chan*
-A szüleid jól vannak? *Nick*
-Persze.. mint mindig. Voltam ma Vicky-éknél meg Emily-éknél.. Ja mondtam. *nevetett Chanel*
-Nem számít, mesélj. *Nick*
-Oké.. Szóval Emily most találkozott velem.. Őszintén szólva kicsit jobban esett volna, ha nem hozzák a formájukat..*Chan*
-Ezt hogy érted? *Nick*
-Hát ők alapból.. Ezt nem lehet elmagyarázni.. Kedvesebbek is lehettek volna.. *Chan*
-Azt hittem ezért szereted őket.. Egyébként is csak meglepődtek. Te mit szólnál ahhoz ha holnap reggel a szobád ajtaján kopogtatnék? *Nick*
-Semmit, a nyakadba ugranék. *nevetett Chanel*
-Igen, igen persze.. Előtte meg egy olyan beszólás, hogy 'Te miért nem vagy Berlinben?' *Nick*
-Igen, ez lehetséges. *nevetett Chanel*
-Akkor meg ne panaszkodj.. Talán menni kéne aludni.. Holnap korán kelek. Végre munka. Már rossz volt itthon.. Ilyet se lehetett hallani a számból.. Megbolondultam. *Nick*
-Legalább elfoglalod magad.. *Chan*
-Na jó tényleg mennem kéne. *Nick*
-Ohh.. *mondta Chanel szomorúan*
-Jó éjt kicsim. Holnap látlak.. vagyis beszélünk. *Nick
-Jó éjszakát. Aludj jól. *mondta Chanel majd kilépett és kikapcsolta a laptopját*