-Hogy érted azt, hogy nem igazán.. *Vicky*
-Úgy, hogy nem szívesen megyek vissza. *Chan*
-De ugye visszamész? *Vicky*
-Kösz, hogy megint ilyen kedves vagy. Vissza fogok menni, ne aggódj. *Chanel*
-Tudod, hogy nem úgy értettem. Csak megijedtem, hogy olyan döntést hozol amit megbánsz.. *Vicky*
-Tudom, de olyan jól hangzik.. jól esik. *Chanel*
-Bocsánat.. Te mikor érkeztél? *mondta Vicky és lefeküdt a kanapéra*
-Még este. Olyan 10 óra körül. Utána nagyon fáradt voltam, de mikor Emily-vel beszéltem akkor a repülőtéren voltam. *Chan*
-Mondta, hogy recseg a vonal. És hogy utaztál? *Vicky*
-Viszonylag gyorsan eltelt az idő, bár megerősítettek abban a hitben, hogy utálok repülni. Olyan bunkó emberek vannak a reptéren, hogy az valami kibírhatatlan. Ráadásul egy kisgyerek ült előttem aki folyton nyavalygott. *Chan*
-Azt hittem bírod a gyerekeket. *csodálkozott Vicky*
-Bírom is. Csak az olyanok akiknek hiányos a nevelésük kicsit idegesítőek. Az anyja megmondta neki, hogy ha leszállnak ehet csokit és ihat a kólájából. Mondjuk azt se értem, hogy egy 4 éves gyerek miért iszik kólát.. *Chan*
-És? *Vicky*
-Ott nyavalygott és volt egy bátyja aki meg tőlem és a mellettem ülő sráctól kért pénzt, hogy vegyen kólát mikor leszálltak. Az apjának szólt a mellettem ülő fiú és őt nem is érdekelte, sőt még mi voltunk a hibásak, amiért nem adtunk pénzt.. Ez egy kicsit furcsa volt.. Nem szeretnék velük találkozni többet soha az életben. De minden rosszban van valami jó, a srác miattuk szólt hozzám először. És tök jó fej volt. *Chan*
-Húú, megadta a számát. Ő is Berlinben lakik? *Vicky*
-Nem, és nem. Scott a neve. A húgát látogatta meg, aki nem Berlinben lakik, de csak Berlinből indult repülőgép. *Chanel*
-És helyes? *Vicky*
-Nekem csak Nick helyes.. de nem néz ki rosszul, hozzád illene. *Chan*
-Kösz, nem kell. Most egy ideig felhagytam a fiúkkal. *Vicky*
-Persze.. Ameddig Adam nem hív. De nem fog. *Chan*
-Ez meg nekem esett jól. Miért? Nem vagyok elég jó neki? *Vicky*
-De.. Csak ő nem hozzád való.. Hány napig jártatok? 4-5?! Ez nem egy rendes kapcsolat és szerintem el volt sietve.. Jó, az sem normális, ha hónapokig csak hiteget és nem kérdezi meg, csak mikor már nagyon fél attól, hogy elveszít. *Chan*
-Nick mennyi idő után kérdezte meg? *Vicky*
-Az első csók után 2 héttel.. Az első randit a megismerkedésünk után 1-2 hónap után. *Chan*
-De én nem akarok ennyit várni.. *Vicky* Talán igazad van.. És nem kéne sajnáltatnom magam.
-Örülök, hogy felébredtél. Most szépen kelj fel, és keress rá a neten. Scott Morris. *Chanel*
-Lehozom a laptopot. Tényleg azt hiszed, hogy nem fog hívni? *mondta Vicky és a lépcső felé indult.*
-Majdnem biztos vagyok benne. Sajnálom. *Chanel*
Vicky visszafordult a lépcsőről és nagy levegőt vett.
-Nem számít.. *mondta és tovább ment*
Csengettek.
-Kinyitom. *kiabálta Chanel*
-Szia, Miss Murphy-nek hoztam csomagot. Te vagy az? *a férfi nem sokkal lehetett idősebb nála.. talán 3 évvel*
-Áhh, nem. A lánya barátnője vagyok. *Chanel*
-Csak családtag, vagy felhatalmazott veheti át. Te az vagy? *kérdezte a futár*
-Nem, de mindjárt lejön a lánya. *Chanel remélte, hogy Vicky siet.*
-Jó, nem sietek.
-Szia Aaron. Anya nincs itthon. *Vicky szinte szaladt a lépcsőn lefelé.*
-Te is átveheted. Miss Garcia. *Aaron elkezdett nevetni. Látszott, hogy nem régről ismeri Vicky-t*
-Kérlek ne. Utálom a vezeték nevem. Anya legalább a válás után Murphy lett. Én meg maradtam rohadt Garcia. *Vicky*
-Jó bocsánat. Amúgy anya puszil.. *Aaron*
-Én is őt. Hol írjam alá? *kérdezte Vicky és a papírra nézett.*
-Itt és itt. *Aaron rámutatott egy vonalra, majd felhajtotta a papírt és az alatta lévő füzetre mutatott*
-Oké. Köszönöm. Kell fizetni? *Vicky*
-Nem már ki van fizetve. *mosolygott Aaron. Egész jól nézett ki*
-Ohh, de hülye vagyok. Aaron ő Chanel a legjobb barátnőm, Chanel ő Aaron, anya legjobb barátnőjének az öccse.. *nevetett Vicky* Kicsit furcsa viszony.
-Egy kicsit.. Örülök, hogy megismerhettelek. *mosolygott Chanel*
-Szintén, hozzád ment Vicky múlt héten, nem!? *Aaron*
-De igen. *Chan*
-Úgy tudtam Berlinben vagy. *Aaron*
-Egy órával ezelőttig én is. *Vicky*
-Most komolyan, nem örülsz neki, hogy itt vagyok vagy mi van?! *Chan*
-De, de nagyon. *Vicky*
-Nekem mennem kell.. Sziasztok. *Aaron*
-Szia. *mondta a két lány egyszerre*
Vicky becsukta az ajtót..
-Szóval Aaron. Miért nem hallottam még róla? *Chan*
-Mert nem volt szükséges. Pár hete ismertem meg, és jó vele hülyülni, de engem nem különösebben izgat. *mondta Vicky és felnyitotta a laptopot*
-Pedig jól néz ki. *Chanel*
-Nem rossz.. Nem az esetem ezt te is tudod. *Vicky*
-Igen, igen persze. *Chanel*
-Biztos jó ötlet így ismerkedni? Vicky*
-Nem, de egy próbát megér. Keresd az én facebook-omban és jelöld be ha megvan. *Chan*
-Oké. De van egy csomó.. *Vicky*
-Nem baj. Akkor nem fogunk unatkozni. *mondta Chanel és leült Vicky mellé*
-Meddig akarod ezt csinálni? *Vicky*
-Nem sokáig. 2-kor találkozok Dani-vel. Te nem akarsz jönni? *Chan*
-Nem, zavarnék. Amúgy sincs sok kedvem.. De akkor előtte hazamész? *Vicky*
-Igen. Szerintem még 1 órát maradok aztán lassan indulok.. Hol van a cicád? *Chan*
-Szerintem vagy a szobámban alszik vagy a kertben valahol. *Vicky*
-Akkor felmegyek és megnézem. *Chan elindult felfelé*
-Várj, akkor hogy találjam meg?! *Vicky*
-Csak annyit tudok, hogy L.A.-ben lakik. Kék szeme van és barna haja. Ja és persze jól néz ki. *Chanel*
-Remek.. *mondta halkan Vic. és elkezdett keresgélni egyet a sok közül..*
-Tudod, hogy nem úgy értettem. Csak megijedtem, hogy olyan döntést hozol amit megbánsz.. *Vicky*
-Tudom, de olyan jól hangzik.. jól esik. *Chanel*
-Bocsánat.. Te mikor érkeztél? *mondta Vicky és lefeküdt a kanapéra*
-Még este. Olyan 10 óra körül. Utána nagyon fáradt voltam, de mikor Emily-vel beszéltem akkor a repülőtéren voltam. *Chan*
-Mondta, hogy recseg a vonal. És hogy utaztál? *Vicky*
-Viszonylag gyorsan eltelt az idő, bár megerősítettek abban a hitben, hogy utálok repülni. Olyan bunkó emberek vannak a reptéren, hogy az valami kibírhatatlan. Ráadásul egy kisgyerek ült előttem aki folyton nyavalygott. *Chan*
-Azt hittem bírod a gyerekeket. *csodálkozott Vicky*
-Bírom is. Csak az olyanok akiknek hiányos a nevelésük kicsit idegesítőek. Az anyja megmondta neki, hogy ha leszállnak ehet csokit és ihat a kólájából. Mondjuk azt se értem, hogy egy 4 éves gyerek miért iszik kólát.. *Chan*
-És? *Vicky*
-Ott nyavalygott és volt egy bátyja aki meg tőlem és a mellettem ülő sráctól kért pénzt, hogy vegyen kólát mikor leszálltak. Az apjának szólt a mellettem ülő fiú és őt nem is érdekelte, sőt még mi voltunk a hibásak, amiért nem adtunk pénzt.. Ez egy kicsit furcsa volt.. Nem szeretnék velük találkozni többet soha az életben. De minden rosszban van valami jó, a srác miattuk szólt hozzám először. És tök jó fej volt. *Chan*
-Húú, megadta a számát. Ő is Berlinben lakik? *Vicky*
-Nem, és nem. Scott a neve. A húgát látogatta meg, aki nem Berlinben lakik, de csak Berlinből indult repülőgép. *Chanel*
-És helyes? *Vicky*
-Nekem csak Nick helyes.. de nem néz ki rosszul, hozzád illene. *Chan*
-Kösz, nem kell. Most egy ideig felhagytam a fiúkkal. *Vicky*
-Persze.. Ameddig Adam nem hív. De nem fog. *Chan*
-Ez meg nekem esett jól. Miért? Nem vagyok elég jó neki? *Vicky*
-De.. Csak ő nem hozzád való.. Hány napig jártatok? 4-5?! Ez nem egy rendes kapcsolat és szerintem el volt sietve.. Jó, az sem normális, ha hónapokig csak hiteget és nem kérdezi meg, csak mikor már nagyon fél attól, hogy elveszít. *Chan*
-Nick mennyi idő után kérdezte meg? *Vicky*
-Az első csók után 2 héttel.. Az első randit a megismerkedésünk után 1-2 hónap után. *Chan*
-De én nem akarok ennyit várni.. *Vicky* Talán igazad van.. És nem kéne sajnáltatnom magam.
-Örülök, hogy felébredtél. Most szépen kelj fel, és keress rá a neten. Scott Morris. *Chanel*
-Lehozom a laptopot. Tényleg azt hiszed, hogy nem fog hívni? *mondta Vicky és a lépcső felé indult.*
-Majdnem biztos vagyok benne. Sajnálom. *Chanel*
Vicky visszafordult a lépcsőről és nagy levegőt vett.
-Nem számít.. *mondta és tovább ment*
Csengettek.
-Kinyitom. *kiabálta Chanel*
-Szia, Miss Murphy-nek hoztam csomagot. Te vagy az? *a férfi nem sokkal lehetett idősebb nála.. talán 3 évvel*
-Áhh, nem. A lánya barátnője vagyok. *Chanel*
-Csak családtag, vagy felhatalmazott veheti át. Te az vagy? *kérdezte a futár*
-Nem, de mindjárt lejön a lánya. *Chanel remélte, hogy Vicky siet.*
-Jó, nem sietek.
-Szia Aaron. Anya nincs itthon. *Vicky szinte szaladt a lépcsőn lefelé.*
-Te is átveheted. Miss Garcia. *Aaron elkezdett nevetni. Látszott, hogy nem régről ismeri Vicky-t*
-Kérlek ne. Utálom a vezeték nevem. Anya legalább a válás után Murphy lett. Én meg maradtam rohadt Garcia. *Vicky*
-Jó bocsánat. Amúgy anya puszil.. *Aaron*
-Én is őt. Hol írjam alá? *kérdezte Vicky és a papírra nézett.*
-Itt és itt. *Aaron rámutatott egy vonalra, majd felhajtotta a papírt és az alatta lévő füzetre mutatott*
-Oké. Köszönöm. Kell fizetni? *Vicky*
-Nem már ki van fizetve. *mosolygott Aaron. Egész jól nézett ki*
-Ohh, de hülye vagyok. Aaron ő Chanel a legjobb barátnőm, Chanel ő Aaron, anya legjobb barátnőjének az öccse.. *nevetett Vicky* Kicsit furcsa viszony.
-Egy kicsit.. Örülök, hogy megismerhettelek. *mosolygott Chanel*
-Szintén, hozzád ment Vicky múlt héten, nem!? *Aaron*
-De igen. *Chan*
-Úgy tudtam Berlinben vagy. *Aaron*
-Egy órával ezelőttig én is. *Vicky*
-Most komolyan, nem örülsz neki, hogy itt vagyok vagy mi van?! *Chan*
-De, de nagyon. *Vicky*
-Nekem mennem kell.. Sziasztok. *Aaron*
-Szia. *mondta a két lány egyszerre*
Vicky becsukta az ajtót..
-Szóval Aaron. Miért nem hallottam még róla? *Chan*
-Mert nem volt szükséges. Pár hete ismertem meg, és jó vele hülyülni, de engem nem különösebben izgat. *mondta Vicky és felnyitotta a laptopot*
-Pedig jól néz ki. *Chanel*
-Nem rossz.. Nem az esetem ezt te is tudod. *Vicky*
-Igen, igen persze. *Chanel*
-Biztos jó ötlet így ismerkedni? Vicky*
-Nem, de egy próbát megér. Keresd az én facebook-omban és jelöld be ha megvan. *Chan*
-Oké. De van egy csomó.. *Vicky*
-Nem baj. Akkor nem fogunk unatkozni. *mondta Chanel és leült Vicky mellé*
-Meddig akarod ezt csinálni? *Vicky*
-Nem sokáig. 2-kor találkozok Dani-vel. Te nem akarsz jönni? *Chan*
-Nem, zavarnék. Amúgy sincs sok kedvem.. De akkor előtte hazamész? *Vicky*
-Igen. Szerintem még 1 órát maradok aztán lassan indulok.. Hol van a cicád? *Chan*
-Szerintem vagy a szobámban alszik vagy a kertben valahol. *Vicky*
-Akkor felmegyek és megnézem. *Chan elindult felfelé*
-Várj, akkor hogy találjam meg?! *Vicky*
-Csak annyit tudok, hogy L.A.-ben lakik. Kék szeme van és barna haja. Ja és persze jól néz ki. *Chanel*
-Remek.. *mondta halkan Vic. és elkezdett keresgélni egyet a sok közül..*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése