Emily New York-ban töltötte a délutánját.
-Szia anya. *mondta emily miközben becsukta maga mögött a bejárati ajtót*
-Szia kicsim. *kiabálta Mrs. Jones a nappaliból*
-Hol vagy? *Em*
-A nappaliban, olvasok. *Mrs. Jones*
-Van vacsora? *kérdezte Em és a konyha felé indult*
-Igen, várj egy kicsit, mindjárt megyek. *Mrs. Jones*
Emily kivette a vacsorát a hűtőből, és letette az asztalra.
-Milyen volt a délutánod? Nem akartalak zavarni a hívogatással. *Mrs. Jones*
-Köszönöm.. Fárasztó. Nem találtam alkalmas embert.. Nem tudom, hogy mihez kezdjek. Ezt az előadást törölni fogják, ha találnak mást a helyére, és hidd el, találni fognak. Már nem tehetek semmit. *mondta Em és elkezdte turkálni a salátáját. *Em*
-Hallottam Cha.. vagyis eszembe jutott valami, miért nem állsz be te? *Mrs. Jones majdnem elszólta magát*
-Én szervező vagyok.. jobban mondva segítő. *Em*
-Egy hete meg vagy bolondulva, telefonálgatsz egy hónapja mindenkinek, a bemutatón 2 szót nem lehet majd veled beszélni, és te csak segítő vagy?! *Mrs. Jones*
-Na pont ezért nem állhatok be én.. *Emily*
-Nincs olyan ismerősöd aki most épp nem táncol, de amúgy jó táncos? *Mrs. Jones*
Emily gondolkozni kezdett.
-Aki nem táncol.. vagy aki nem táncos.. Anya, imádlak. Most mennem kell. *Emily kiszaladt az előszobába*
-Mi jutott eszedbe? *Mrs. Jones semmit nem értett a lánya gondolatmenetéből*
-Majd elmondom. Szia. *Em*
-Vigyázz magadra! *Mrs. Jones*
Chanel Dani-vel töltötte a délutánt. Mindenről beszélgettek.. Ebédeltek egy étteremben, ahol olyan mennyiségű volt a kaja, hogy kénytelenek voltak elmenni utána egy pizzériába, mert nagyon éhesek voltak. Ennek ellenére elkértek érte egy vagyont. Chanel kicsit felháborodott ezen, mert Berlinben nem ehhez szokott. Ott az emberek kedvesebbek, pedig az sem kicsi város..
-Jó, jó most már tényleg haza megyek. *mondta Chanel elég nehézkesen, mert nagyon nevetett*
-Értettem. Ugye jól érezted magad?! *Dani*
-Úgy nézek ki, mint aki nem? *Chan*
-Nagyon hiányoztak az ilyen napok veled. *mondta Dani és megölelte Chanel-t és közben felemelte*
-Igen, nekem is. Nagyon rég nem volt ilyen jó kedvem. *mosolygott Chanel*
-Örülök neki, hazavigyelek? *Dani*
-Nem kell, köszönöm. Olyan jó idő van, inkább sétálok. Majd látlak. És Emily-nek egy szót se! *Chanel*
-Értettem. Szia. *Dani*
Chanel 20 perc gyaloglás után már otthon volt.. Nagyon szép idő volt, Los Angeles-ben mindig nagyon jó idő volt.
Chanel kinyitotta az ajtót, és besétált, de nem talált senkit. Felment a szobájába, levette a magassarkút és ráugrott az ágyára. Nagyon jól esett neki, ez csak otthon élvezetes. Semmi kedve nem volt haza menni, mármint vissza a 2. otthonába, Berlinbe.
-Chanel, szívem hazajöttél? *Claire*
Chanel felemelkedett és leszaladt a lépcsőn majd az anyja nyakába ugrott.
-Minek örülsz ennyire? *nevetett Claire*
-Csak nagyon jó újra itt lenni. Boldog vagyok. *nevetett Chanel*
-Örülök kicsim. Hol jártatok Dani-vel? *Claire*
-Ohh, hát ettünk aztán megint ettünk.. *nevetett Chanel*
-Nagyon hiányzott neked, igaz?! *Claire felhúzta a szemöldökét*
-Annyira nem, de most nagyon jó volt vele lenni. Jó, mert nem kell aggódnom amiatt, hogy olyan dolgokat csinálok, amit nem illik vagy nem szabad.. Most már hiányozni fog. *Chanel*
-Értem, szívem. *Claire*
Vicky éppen zuhanyozni készült.. Miután Chanel elment feküdt a kanapén és filmeket nézett. Scott Morris-t nem találták meg.. Vicky annyira nem sajnálta. Már akkor is fáradt volt, de nem aludhatott amíg egyedül volt. Nem szeretett úgy aludni, hogy egyedül van otthon. Az anyukája tovább maradt bent, mert helyettesíteni kellett az egyik munkatársukat. Épphogy csak egy órája ért haza.
-Anya, holnap dolgozol? *Vicky*
-Normális vagy? Holnap csajos napot tartunk. Csak mi ketten. Vagy van valami más programod? *Miss Murphy*
-Nem, nem. Örülök.. Anya.. Chanel itthon van. *Vicky*
-És ezt nekem most kell megtudnom? *Miss Murphy*
-Mikor máskor? *nevetett Vic*
-Miért nincs itt? *Miss Murphy*
-Az anyukájának biztos hiányzott..Volt itt délután. *Vicky*
Csengettek.
-Anyu kinyitod? Törölközőben nem szívesen tenném. *Vicky*
-Persze, menj zuhanyozz, de siess. *Miss Murphy*
-Értettem. *mosolygott Vicky és felszaladt az emeletre*
-Csókolom, Vicky itthon van? beszélnem kell vele. *Em*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése