-Fogalmam sincs mit csináljak. *Adam*
-Haver, Emily beszélni akar veled, nem? *Nick*
-Rossz előérzetem van, szerintem csak arra akar rávenni, hogy tűnjek el. *Adam*
-Ha annyira, elszánt vagy, mint mondtad, akkor úgy sem tud rávenni.. Várj.. Emily?! Ja, hát ő rá tud.. *Nick*
-Most nevetnék, ha valaki más lennék. Hogy érted, hogy Emily? *Adam*
-Ha mondjuk Chanel lenne, akkor meg se próbálna lebeszélni. Vicky nem is tudna, Em viszont.. Neki mindenhez képessége van. *Nick*
-Melyik is a te csajod? *Adam*
-Őt is fel kéne hívnom.. Egyébként jobban járnál, ha Chan akarna beszélni veled. Azért mondtam, hogy meg sem próbálná, mert Vicky nyilvánvalóan még mindig beléd van zuhanva. Mindig azt mondja, hogy: "Ő a barátnőm, ha ő boldog, akkor én is az vagyok, viszont, ha az a seggfej megbántja, akkor halott ember lesz." Szerintem nála próbálkozz. Hívd fel Emily-t és mondd neki, hogy jöjjön el Chanel is. *Nick*
-Jelentsem ki, hogy hozzad Chanel-t is? *Adam*
-Ez a te dolgod.. Én most felhívom Chanel-t, mert ma még nem beszéltem vele. Te meg hívd fel Emily-t és vagy mondd le, vagy kérd meg, hogy vigye Chan-t is. *Nick*
-Oké, hello. *Adam*
-Hello. *mondta Nick és kinyomta, majd tárcsázta Chanel-t*
Vicky tátott szájjal bámulta a filmet és annyira elmerült benne, hogy szinte megijedt mikor Chanel telefonja megcsörrent. Chanel, aki eddig a kanapé karfájának volt dőlve, felült az ágyon.
-Éljen! *nagyon megörült*
-Ki az? *Emily-t ez sokkal jobban érdekelte, mint a film*
-Csönd! *Vicky*
-Nick, ezt fel kell vennem. *Chanel felszaladt az emeletre majd megnyomott egy gombot és a füléhez tette a telefont*
-Szia szépségem! *Nick*
-Azt hittem már fel sem fogsz hívni. *mondta Chanel szomorúan*
-Nem voltam itthon, átmentem Danielle-hez elhozni Lily-t és itt volt kettőig, aztán Mexx nem érezte jól magát, ezért elvittem állatorvoshoz, de semmi komoly, csak nem eszik rendesen. Ez feltételezhetően azért van, mert hiányzol neki, de nekem jobban, csak ő elfelejtett emiatt enni szóval kicsi gyenge. Alig várjuk, hogy hazaérj. *Nick*
-Szeretlek mindkettőtöket! Még 3 napot bírjatok ki! Vagyis, kettő és felet. *Chan*
-Nehezen.. *Nick*
-A gépem 13:50-kor indul, 16:50 a várható érkezési idő. *Chan*
-Már fél 5-re ott leszek, hátha hamarabb száll le a géped! *Nick*
-Nagyon szeretlek. *Chanel*
-Én is. Megzavartam valamit? *Nick*
-Nem! A Fogadom-ot nézzük.. Igazából elég régen láttam és azt hiszem, nem is olyan rossz, mint volt. Viszont sokkal szívesebben beszélek veled, minthogy azt nézzem. *Chan*
-Most hol vagy? *Nick*
-Vicky-nél, az emeleten, a nappaliban megy a film. Ez a nap fénypontja igazából.. *Chan*
-Hogyhogy? *Nick*
-Mert téged mindennél jobban szeretlek és.. ez volt a legunalmasabb napom Los Angeles-ben. Inkább egész életemben.. *Chan*
-Sajnálom, viszont van egy rossz hírem.. Én elfáradtam a mai nap miatt és tudod mennyi itt az idő kicsim? *Nick*
-Nem tudom.. *Chan*
-11. El kell mennem aludni, holnap dolgozok.. *Nick*
-Értem.. *mondta szomorúan Chanel*
-Jó éjt kicsim. *Nick*
-Jó éjszakát szívem! *mondta Chanel majd letette a telefont és lement a lányokhoz*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése