87. Ki fog derülni.

Vicky Chanel üzenetét elnézve jobbnak látta, ha hagyja a lányt. Majd átjön, ha beszélgetni akar.
Felhívta Emily-t, mert társaságra vágyott. Megbeszélték, hogy ma Emily náluk alszik. Vicky-nek kb. másfél órája volt a barátnője érkezéséig. Úgy beszélték meg, hogy Dani elhozza a húgát, majd hazamegy, a két lány pedig reggel elmegy egy kávézóba, megreggeliznek aztán átmennek Chanel-hez, hogy jobb kedvre derítsék. Oda már menni akart Dani is. Szóval 11-re Chanel háza előtt kell lenniük.
Elment zuhanyozni és a haját is megmosta. Felvette a pizsamáját és fésülte a haját amikor csengettek. Meg volt róla győződve, hogy Emily és Dani az, szóval nagy lendülettel kinyitotta az ajtót.
-Még nincs 7 ó.. *itt megakadt pár másodpercre* óra. Te mit keresel itt?! *Vicky*
-Hozzád jöttem!

-Emily, összepakoltál már? *Dani*
-10 perc és indulhatunk. *Em éppen egy táskába pakolt a szobájában*
-Szívecském, már egy órája ezt mondogatod. *Dani*
-Ha-ha-ha-ha, egy órája tettem le a telefont. *Em*
-Most komolyan el akarsz indulni 10 perc múlva? *Dani*
-Halál komolyan. *mondta Em és az ajtó felé fordult, ahol a bátyja állt*
-Én nem aludhatok ott? *Dani*
-Chanel nem lesz ott, nem maradsz le semmiről. *mondta Em gúnyosan*
-Összevesztetek?! *Dani*
-Nem tűnt fel, hogy direkt nem hívott vissza? Amúgy miért kerested? Ezt még mindig nem mondtad el. *Em*
-Nem is fogom, ez nem a kishúgomra tartozik. *Dani kacsintott és kiment a szobából*
Em megforgatta a szemét majd a gardróbja felé ment. Az övé nem volt olyan nagy mint Chanel-é és nem is volt benne annyi ruha. Emily mégis meg volt vele elégedve és soha nem volt féltékeny amiért kisebb, mint barátnőjéé. Volt benne 4 szekrény a ruháinak amibe mindig gondosan fel volt akasztgatva az összes. Két szekrény volt a cipőinek, egyiken a magassarkúkat tartotta, a másikon pedig a lapos talpú cipőket. Egy hatalmas tükör is volt a gardróbban. Kb akkora, hogyha elé állt Chanel, Emily és Vicky, akkor mindhármuk tetőtől talpig belefért. Mikor nagyon unatkozott otthon egyedül felvette az összes ruháját egymás utána, aztán átrendezte a gardróbját. Nemrég kapott egy fiókos szekrényt amibe az ékszereit tette, a tetejére pedig a szemfestékeket. Az övében csak egy kis fotel volt, amin kényelmesen fel lehetett venni a cipőket.
Leakasztotta az egyik vállfát, amin egy bő póló és egy rövid nadrág volt. Leszedte a ruhákat a vállfáról és összehajtva a táskába tette. Visszament a gardróbba, levett egy lapos talpú szandált az egyik polcról majd felvette.
-Mehetünk! *kiabálta Dani-nek*
-Kislányom ne verd fel az egész utcát légyszíves. *mondta kicsit mérgesen Mrs. Jones*
-Sajnálom anyu, fáradt vagy? *Em*
-Igen, megnézem a holnapi teendőimet és elmegyek aludni. Ti pedig érezzétek jól magatokat, de pihenjetek eleget. Chanel akkor nem megy? *Mrs. Jones*
-Sajnos nem.. Azt se tudom mi van vele. Majd holnap átmegyünk hozzá mind a hárman. Hátha sikerül vele beszélnünk. *Em*
-Mi az, hogy hárman? Te, Vicky.. és? Nick is visszajött? *Mrs.Jones értetlenül nézett*
-Nem, dehogy is. Dani jön velünk. *Em*
-A testvéred Dani? *Mrs. Jones.*
-Igen anya. Ez annyira meglepő? Elég jóban vannak.. túlságosan is. *Em*
-Ezt hogy érted? *Mrs. Jones*
-Sehogy. Indulnunk kell. *Em*
-Emily Jones! Van olyan dolog amiről nem tudok? Fontos? *Mrs. Jones.*
-Van, szerintem Dani szerelmes Chanel-be. *Em*
-Nem vagyok belé szerelmes! *jelent meg az ajtóban Dani*
-Dani Jones! Te hallgatóztál? *Mrs. Jones*
-Anya, ne szólíts már minket a teljes nevünkön..*Em*
-Nem hallgatóztam, csak szólni akartam Emilí-nek, hogy elviszem, ha indulni akar és pont hallottam, de ti miért beszéltek rólam?! *Dani*
-És te miért nem mondtad el, hogy tetszik az a lány? Azt hittem, hogy ismerem a gyerekeim életét. Tudod, hogy mindent elmondhatsz. *Mrs. Jones*
-Nem tetszik, szóval nincs mit elmondani. Indulhatunk? *Dani*
-Igen. *mondta Em és felkapta a táskáját.*
-Ezt még holnap meg fogjuk beszélni! *Mrs. Jones*
-Persze anya.. *mondta Dani és remélte, hogy anyja elfelejti ezt a dolgot addigra, de legbelül tudta, hogy ki fog derülni.. és Chanel is meg fogja tudni. Ettől félt a legjobban*