-Tudod, néha befoghatnád a nagy szádat.. *mondta Dani mérgesen miközben a lépcsőn sétáltak a nappali felé*
-De én.. csak.. *Emily nagyon rosszul érezte magát*
-Emily felesleges magyarázkodnod.. ismerlek már. Bocs, hogy ezt mondtam. *Dani*
-De ne! Nem akartam ezt. Sose tudom befogni.. de hidd el, hogy jobb lenne, ha megmondanád Chanel-nek. Érted?! Tudnia kell. *Em*
-Nem nem kell tudnia. Jobb lesz, ha én is elfelejtem, talán holnap oda se kellene mennem. *Dani kilépett a bejárati ajtón, Em utána és bezárta maga mögött*
-Mi van?! *Em*
-Semmi nincs, beszállnál, kérlek? *Dani*
-De valamit elhallgatsz. Elmondtad már? *csodálkozott Emily*
-Dehogy mondtam. *mondta Dani és beindította a kocsit*
-Akkor miért mondod ezt? *Em*
-Csak mondtam egy mondatot, ez akkora baj?! *Dani*
-Oké, ha nem akarod elmondani akkor nem foglak faggatni. *Em becsatolta a biztonsági övet majd hátradőlt.*
-Jobb is. *Dani*
-Akkor még is csak van valami.. Befejeztem. Csak egy megjegyzés volt. *Em*
-Jól van.. *Dani*
Az út további részében nem szóltak egymáshoz. Igaz, ez csak 10 perc volt. Mikor odaértek, egy férfi alakot láttak és nem tudták, hogy ki az.
-Várj még! *Em Dani karja után nyúlt, mikor ki akarta nyitni az ajtót*
-Mire? *Dani értetlenkedve nézett a testvérére*
-Nem látod, hogy van ott valaki? *Em*
-De. És akkor mi van? *Dani*
-Várjuk meg, amíg elmegy. *Em*
-Miért? És mi lesz ha behívja magához? *Dani*
-Képtelenség. *Em*
-De ha csak véletlenül megtörténik akkor mi lesz? *Dani*
-Semmi, bemegyek. *Emily*
-Olyan logikád van.. Jó, mindegy. Várunk. *Dani*
-Mi az hogy hozzám jöttél? *Vicky*
-Jól hallottad! Hozzád. Nem túl szép múltunk van.
-Várok valakit. Menj el! *mondta Vicky kicsit hangosabban*
-Nem, amíg meg nem beszéltük.
-Ez az én házam. Menj el! *Vicky már kiabált.. a látogató miatt nagyon ideges lett*
-Mi a bajod? Nem rég még örültél volna, ha látsz. Vagyis én így tudtam.
-Rosszul tudtad. Menj. *Vicky még mindig ideges volt*
-Nem kellene segíteni neki? *Em*
-Azt mondtad, hogy ne menjek. *Dani*
-De már mérges. Menjünk már. *Em*
-Jó menjünk. *Dani kiszállt a kocsiból és Vicky felé indult*
Emily utána szaladt, majd mikor odaért Vicky vállára tette a kezét.
-Nyugodj meg.. Menjünk be. Dani elküldi. *Em*
Vicky nem szólt semmit csak bólogatott és megfordult.
-Segíthetek? *Dani*
-Nem kell megmentőt játszani.. nekem csak fontos lenne beszélnem vele. *mondta az "ismeretlen" srác*
-De amint látod ő nem akar veled beszélni. Miért zaklatod szegény lányt? *Dani nyugodt maradt*
-Nem zaklatom. Egyébként is.. Te ki vagy, talán a pasija?
-A nevem Dani. Viszont engem is érdekelne, hogy mi olyan fontos dolog és, hogy ki vagy te. *Dani*
Emily bekísérte Vicky-t a nappaliba és mondta neki, hogy igyon, addig ő kimegy megnézni, hogy mi tart ennyi ideig Dani-nek. Vicky beleegyezett.
-Adam?! *jelent meg Emily az ajtóban*
-Te nem fogsz kiabálni velem igaz? *Adam láthatóan rosszul érezte magát és ideges is volt*
-Nem. Meg van a számom? *Em*
-Emily mit csinálsz? *Dani féltette a húgát az ilyen bunkó fiúktól*
-Nyugodj meg. Menj be Vicky-hez kérlek. *Dani*
-Meg van a számod. Végre egy értelmes ember. Kösz, hogy elküldted. Figyelj, nekem nagyon fontos, hogy rendezzem a dolgokat Vicky-vel. *Adam*
-Azt hiszem ehhez kicsit késő. Viszont, hol laksz most? *Em*
-Egy hotelben. 2 utcával lejjebb. *Adam*
-Holnap hívj fel és mindent megbeszélünk. *Em*
-Miért vagy ilyen kedves velem a történtek után? *Adam*
-Nem kedves.. Csak szeretem Vicky-t. Szia Adam. *Em nem várta meg a választ, csak bement a házba*
Dani és Vicky az ablakból nézték a történteket. Látták, ahogy Adam elsétál.
-Jó a film? *Em*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése