Vicky még mindig tátott szájjal nézte a filmet, Emily viszont már aludt. Chanel megállt a lépcső utolsó fokán és jobbra nézett. A film már a majdnem felénél járt. Majd balra fordította a fejét, a konyha pultján volt Emily táskája. Chanel odasétált, mert látta, hogy rezeg benne a telefonja. Nagyon meglepődött attól amit látott.
-Baj van? *Emily szólalt meg Chanel háta mögött*
Chanel szinte felugrott, annyira megijedt.
-Öö..nincs. *Chanel megfordult, de a telefont közben a táskába tette*
-Miért ijedtél meg ennyire? *Emily*
-Csak azt hittem alszol. *Chanel felemelte a jobb kezét és a hajába túrt vele*
-Elég furcsán viselkedsz, biztos minden rendben van? *Emily kérdőn nézett Chanel-re*
-Természetesen. *Chanel felkapta a poharadt a pultról és elindult a kanapé felé*
-Chanel! *Emily*
Chanel ijedten fordult meg, miközben az üdítőt szürcsölte.
-Hmm? *Chan*
-Semmi, csak.. az az én poharam volt. *Emily*
-Ohh, sajnálom. *Chanel*
-Nincs semmi gond. *Emily*
-Megihatom, igaz? *Chan már épp el akart fordulni a TV felé*
-Várj! Nem csörgött a telefonom? *Em*
-De.. Azt hiszem. Rezgett. *Chan*
Ohh, oké. *Emily furcsán nézett Chanel-re majd megfordult és a telefonját kezdte el keresni*
Chanel a kanapéhoz ment és leült Vicky mellé.
-Miről maradtam le? *kérdezte Chan, bár pontosan tudta és kicsit sem érdekelte.*
-Csssh! *Vicky még mindig úgy nézte, mintha nem tudná, hogy mi fog történni.*
Chanel hátrafordult és látta, hogy Emily kétségbeesetten telefonál valakivel. Ez kezdett gyanús lenni. Felállt és odasétált Emilyhez.
-Mi a gond? *Chan*
-Semmi, menj vissza kérlek, és nézd nyugodtan a filmet. *Emily*
-Nem, nem megyek! *Chanel*
-Menj! kérlek.. *Em*
Chanel odament a kanapéhoz és leült a háttámlára. Emily-t nézte. Csak sejtette, hogy kivel beszél, de remélte, hogy téved.
Emily idegesen letette a telefont és felment az emeletre. Chanel-nek ez nagyon nem tetszett, szóval utána ment.
Emily Vicky szobájában ült az ágy mellett.
-Ki volt az? *Chanel*
-Senki fontos. *Emily lehajtotta a fejét*
-Em, mikor kezdtünk el titkolózni egymás előtt?! *Chanel leült Emily mellé*
Emily Chanel-re nézett, majd pár perc után megszólalt.
-Neked nincsenek titkaid? *Emily*
-Éppenséggel egy sem jut eszembe.. Szóval ki vele! *Chan*
-De ez egy lényegtelen hülyeség. *Em*
-Újabb ok, amiért nyugodtan elmondhatod. De szerintem nem semmiség, ha ennyire felzaklatott téged. *Chanel*
-Mikor Berlinben voltunk volt az a srác az étteremben emlékszel? *Em*
-Azt hiszem. *Chan értetlenül nézett Emily-re*
-Adam barátja, ő buzdította arra, hogy idejöjjön és keresse meg Vicky-t. Fogalmam sincs, hogy miért tette ezt. Pedig én általában jól kiismerem az embereket. *Em*
-Ezért akarsz Adam-mel találkozni? *Chanel*
-Mondjuk, de tényleg meg akarom védeni Vicky-t. Én próbálom! Esküszöm! De.. nem megy.. *Em megint kétségbe volt esve.*
-Nyugodj meg! Vicky csak 19, de tud vigyázni magára. Lehet, hogy nem látszik, de tud. Mindig úgy viselkedtél mintha a húgod lenne.. Mindig kicsit másképp kezeltél mindkettőnket. Én vagy az ikertestvéred voltam, vagy a legjobb barátnőd. Ez sosem zavart és nem is fog soha, csak lásd be, hogy így van. Tudod, hogy bármi bajunk van, veled beszéljük meg. Tudom, hogy nem akarod, hogy Vicky-vel az történjen meg, ami veled is mikor Mike-al jártál. Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége.. Sosem volt szimpatikus nekem.. *Chanel*
-Tudom.. hülyeség volt miatta veszekedni. Emlékszel, hogy mit mondtál neki? *Emily-nek már könnyes volt a szeme*
-Persze. Azt hiszem emiatt költözött el a város másik oldalára. *nevetett Chanel*
Emily is felnevetett.
-Ne aggódj Vicky miatt. Mi lesz vele nélküled? *Chan*
-Majd az öregotthonban felelős ápolónő vigyáz rá. *Emily ezt komolyan gondolta, de Chanel elnevette magát*
-És velem? *nézett szomorúan Chan*
-Nick majd vigyáz rád. *emi*
-Azt hiszed.. Te komolyan úgy gondolod, hogy Nick akkor még mellettem lesz? *Chanel*
-Nézd.. Egyértelmű, hogy nem tudtok egymás nélkül létezni, és nem is akartok. Tökéletes pár vagytok. Mindent tudsz róla, nem? *Em*
-Azt hiszem, amit meg nem, már ha egyáltalán van ilyen.. Azt biztos nem is akarnám tudni. *Chan*
-Na látod. Ez más szájából naívság lenne, viszont tőled hallani csak igaz szerelem.. Fujj. Ez csöpögős volt. *nevetett Emily*
-Én tényleg nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled. *Chanel megölelte Emily-t*
-Vége van! *jelent meg Vicky az ajtóban szomorúan*
-Akkor ülj ide mellém és meséld el! *Chanel*
-Szóval..*Vicky*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése