80. Bunkó voltam..

-Chanel..én..*Dani elakadt*
-Te mi? *Chan türelmetlen volt*
-Hát..én.. Mindegy hagyjuk. *Dani elindult*
Chanel csak nézett utána értetlenül, majd körbenézett, hogy van-e valaki a folyosón. Nem látott senkit, sőt mikor újra előre nézett már Dani-t sem látta. Tovább ment és kinyitotta az egyetlen ajtót, majd belépett. Illetve ki a folyosóról.
Egy hatalmas terembe toppant. Körbenézett. Jobbról, balról és szemből lelátók voltak. Egyes szektor.. Kettes szektor.. És így tovább egészen a huszonhármas szektorig. A szektorok között széles sorok voltak és az alsó bejárattól a felsőig három vízszintes folyosó. A szektorokat elválasztó sorokat szűk eljárók kötötték össze. Ezeken az eljárókon juthattak el az emberek a székükig.
-Bocsánat hölgyem, de magának ide nem szabad bejönni. *szólalt meg egy hang, ami Chanel-nek nagyon ismerős volt*
-Nem, nem.. Én segí..*Chanel megfordult és mikor meglátta a fiút elakadt*
-Chanel igaz?! *mosolygott a srác*
-Scott? Te vagy az? Mit keresel itt? *nevetett Chan*
-New York-i szervező. És te? *Scott*
-A barátnőmnek segítek.. Hogyhogy nem New York-ban van ez az izé? *Chan*
-Los Angeles a fő szervező, minket mindig meghívnak igazából a társ iskolájuk vagyunk. *magyarázta Scott*
-Áhh, értem..*Chanel a földet nézte, már nem érdekelte Dani*
Őt viszont nagyon is érdekelte Chanel.. Nem tudta, hogy ki az a fiú akivel Chan beszélget és ideges volt, amiért nem merte neki megmondani, hogy szereti őt.
-Chanel nem segítenél? *kérdezte szemrehányóan Dani*
-De igen..*intett Chan*
-Ő kicsoda? *Scott*
-Dani.. a barátnőm bátyja. Szektorokat kell ellenőriznünk. *Chan*
-Értem, akkor nem is zavarlak. *Scott*
-Várj, be akarlak mutatni valakinek.. megadod a számod? *Chan*
-Hát persze..De várj. *Scott elővett egy névjegyet és odaadta Chanel-nek*
-Köszönöm. Majd beszélünk. Hello. *mondta Chan és Dani felé szaladt*
Scott kiment a folyosóra..
-Mit akart? És ki volt ez?! *Dani*
-Az nem a te dolgod.. Inkább a munkával foglalkozz. Mit kell itt csinálni? *Chan*
-Keress szemetet vagy bármi olyan dolgot aminek nem kellene ott lennie. *Dani*
-Értettem. *bólintott Chan*
Chan elindult fel az egyes szektor szélén és Dani csak bámult utána.. A lány megfordult.
-Te nem segítesz?! *Chan*
-De igen. Megcsinálom a kettes szektort. *Dani*
Em bátyja elindult és próbált nem Chanel-el és az ismeretlen pasival foglalkozni. Nem nagyon ment neki, pedig mindent megtett azért hogy elterelje a gondolatait. Nagyon érdekelte a srác neve, de nem tudta senki Chanel-en kívül. Illetve..Senki olyan akivel Dani beszélhetett volna erről a témáról. Ő sem értette, hogy ez az egész miért zavarja ennyire.. Eddig sose volt ilyen érzése.. De Chanel nem a barátnője, sőt a lány már foglalt. Így csak tönkreteszi a barátságukat. Ha Chanel szakítana Nick-el akkor sem tudna túl lépni rajta hosszú ideig.. Talán egy évbe is beletelne mire Dani-nek egy kicsi esélye is lenne.. Ez az egész így nem éri meg. Inkább legyenek barátok. Inkább nem kockáztat. úgy is tudja a választ.. Chanel vissza utasítaná.
Dani gondolatait Chanel hangja zavarta meg.
- Öö.. Dani. Az baj ha rá van valami izé száradva az egyik székre?! *Chan*
-Hát.. várj hadd nézzem. Nem tudom.. Ez nem ragad és nem szembetűnő. Szerintem ha emiatt megkeresel valakit akkor elküld.. Ne foglalkozz ezzel. Menj tovább. *Dani*
-Elmondod azt amit előbb akartál? *Chan*
-Nem, viszont tartozok egy bocsánat kéréssel. Bunkó voltam és nagyon sajnálom. *Dani lesütötte a szemét*
Chanel közelebb lépett hozzá, hogy felemelje a fiú fejét, de nagyon szűk hely volt a székek között ezért megbotlott és Danire esett. Dani megtartotta Chanel-t, de az arcuk túl közel volt egymáshoz..
Már hajoltak egyre közelebb és..