83. Berlin

-Szia kicsim. *mondta Nick és letette a telefont*
Kiment a konyhába, hogy vacsorát adjon Chanel kutyájának,  amikor csengettek. Nick az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Adam állt előtte.
-Csao. Rég láttalaj. Hova tűntél? *Nick *
-Sok dolgom volt. Viszont most segítened kell. *Adam lesütötte a szemét*
-Aha, sok dolgod.. És miért most jutottam eszedbe? *Nick*
-Elég régóta ismersz.. *kezdett bele Adam*
-Várj, gyere be. *Nick becsukta Adam után az ajtót*
-Oké, szóval.. Vissza akarom kapni Vicky-t. Tudom, hogy hülye voltam, de helyre akarok hozni mindent kettőnk között. Nagyon hiányzik. *Adam*
-Emily-hez kellett volna menned. Én az ilyen szerelmes izékben nem vagyok túl jó. *Nick*
-Csak tudsz mondani valami használhatót. *Adam kicsit mérges volt*
-Ebben tévedsz. Van egy dolog.. Ha igazán hiányozna, akkor most épp a ruháidat csomagolnád, hogy utána tudj menni. *Adam*
-Miért akarnék utána menni?! Miért nem jön ő? *Adam*
-Haver, reménytelen eset vagy. Jobb lenne, ha most hazamennél és elgondolkoznál azon, hogy egy csaj hiányzik akivel tudsz szórakozni, vagy Vicky. Tudod soha nem voltam vele olyan jóban, mint Emily-vel, de ezt tudom, hogy ezt egy csaj sem érdemli. Szerintem hagyd elmenni. Mindketten jobban jártok.. *Nick*
-Nem erre számítottam. Azt hittem haverok vagyunk.. *Adam kirohant a lakásból*
-Mint egy hisztis kislány. *mondta gúnyosan Nick*
Nick újra egyedül volt a lakásban. Igazából egyedül az egész városban. Szinte mindenkit isnert, de csak bulizni járt velük és azt sem túl gyakran. Ilyenkor általában átment Chanel-hez és megnéztek egy filmet aztán szép lassan eltelt az este. Most viszont semmit nem tud csinálni. Chanel csak 2 napja ment el, csak 5 nap múlva érkezik. Hihetetlen, hogy milyen lassan telik az idő mikor egy ember hiányzik. Persze nem kérhette arra a barátnőjét, hogy jöjjön vissza már holnap. Ott van a családja és a barátai. Mindig emlegeti, hogy hiányoznak neki.. Most biztos boldog, meg is megérdemli, hogy az legyen.
Nick adott enni Mex-nek mahd leült a TV elé. Csörgött a telefonja. Chanel volt az.
-Szia szívem. *Chan*
-Szia.. Fáradt vagy? *Nick*
-Igen, most értem haza Emily bemutatójáról. Nekem kellett énekelni a himnuszt és alig birtam kinyitni a számat. Olyan lámpalázam volt.. Végülis jól sikerült. Vicky táncolt.. Emily még ott van és nem találod ki, hogy ki hívott. *Chan*
-Ki hívott? *Nick*
-Anyukád! Azt kérte menjek át hozzá vacsorára.. mondtam neki, hogy most nagyon fáradt vagyok és elmeséltem a napomat. De holnap megyek. *Chan*
-Az jó. Honnan tudja, hogy ott vagy? *Nick*
-Nem tudom, azt hittem te mondtad neki. *Chan*
-Én nem. Ja, most ment el Adam. *Nick*
-Ez miért fontos? *Chan*
-Vissza akarja kapni Vicky-t. Ez nem akkora probléma, csak hogy neki csaj kell és nem a barátnőd. *Nick*
-Szóval hangoljam ellene? *Chan*
-Nem teljesen, de valami ilyesmi. Jobban jár vele, hidd el. *Nick*
-Oké, majd beszélek vele.. Viszont most leteszem és elmegyek aludni mert fárasztó napom volt. *Chan*
-Várj! Levideózták ahogy énekelsz? *Nick*
-Igen.. *Chan*
-Megnézhetem? *Nick*
-Majd esetleg.. ha hazamentem, de csak velem és csak miután megígérted, hogy nem nevetsz ki. *Chan*
-Megegyeztünk. Most már mehetsz. Jó éjszakát kicsim. Aludj jól. *Nick*
-Jó éjt szívem. Holnap beszélünk. *Chanel letette a telefont*
Nick is letette, majd Emily-t hívta..