-Nem akartad?! *nézett értetlenül Chanel*
-Hát nem. Én szeretek itt lakni. Őszintén.. Én nem értem, hogy hogy tudtad itt hagyni a családodat és a barátaidat. *Vicky*
-Te is nagyon jól tudod, hogy miért mentem el. Ott kaphattam munkát, vagyis ott egyszerűbben és gyorsabban mivel ott születtem. Tudod milyen nehéz volt nekem itt?! Tehetek én róla, hogy anya a nyaralásán szült meg?! Nem. Megértették ezt a dolgot a kormánynál? Nem. Nem az én hibám, hogy egy hónapos korom óta itt élek, mégsem tekintenek amerikainak. Nem érdekel ez az ország, és köszönöm, most rájöttem, hogy az az igazi otthonom. *Chan*
-Itt is ugyanolyan könnyen kaphattál volna munkát, csak neked az nem kellett. *Vicky*
-Figyelj, Vic. Én nem akarok veled most veszekedni. Inkább hazamegyek. *Chanel-nek rosszul esett amit Vicky-től hallott.*
Ha ez volt a véleménye, akkor miért nem mondta? Miért most kell mindent a nyakába zúdítania? Chanel fejében több száz kérdés merült fel, mindennel kapcsolatban, de egyikre se tudta a választ. Talán az egyik legrosszabb érzés mikor nem tudod, hogy mit érzel. A bizonytalanság. Mikor nem tudod, hogy mit mondj, vagy mit tegyél. Talán megbántasz egy csomó embert, de csak mert nem vagy biztos az érzéseidben. Megéri?! Nem!
Chanel felvette a táskáját a pultról és kisétált az ajtón. Vicky az ablakból nézte ahogy barátnője a kocsija felé sétál. Nem csinált semmit, csak nézte. Érezte, hogy utána kellene mennie és bocsánatot kérni. Nem biztos, hogy kellene. Talán hagyni kell kicsit lenyugodni.. Chanel furcsa volt. Valami baja lehet, vagy csak beleunt. Megunta a folytonos veszekedéseket.. Valószínűleg ez a baja. De.. Miért változott meg ilyen gyorsan? Vicky hülyének érezte magát.. Chanel-nek most egy barátra lenne szüksége, nem pedig egy barát okoskodására. Bocsánatkéréssel tartozik. Vicky az ajtóhoz ment, de mire kiért Chan autója az utca végén volt. Írt neki egy sms-t és remélte, hogy válaszolni fog.
-Te kit bámulsz? *Vicky háta mögött Emily szólalt meg*
Hatalmas mosoly volt az arcán.
-És te minek örülsz ennyire? *Vicky*
-Nem tudom. Szép napunk van. Nem? *Emily feltolta a napszemüvegét*
-Most kezdődött. *Vicky befelé indult*
-Szóval nem. Mit csináltál megint? *Em*
-Én? Semmit. Csak.. biztos mondtam valamit Chanel-nek ami rosszul esett neki. Remélem visszajön. *Vicky*
-Vissza fog jönni, de mit mondtál? *Em*
-Hogy kaphatott volna munkát itt is csak neki az nem volt elég jó, vagy valami ilyesmit. Nem tudom. *Vicky*
-Összevesztetek? *kérdezte csodálkozva Em*
-Épp ez a furcsa. Közölte velem, hogy nem akar veszekedni és elment. *Vicky*
-Haragszik. Majd beszélek vele. *Em*
-Szerintem meg Nick miatt van..*Vicky*
-Miért fogsz mindent rá?! *Em*
-Mert Chan nem szeret veszekedni, de az utóbbi időben folyamatosan marták egymást. *Vicky*
-Igen.. Mindegy, majd átmegyünk hozzá, jó? *Em*
-Jól van. Miért akartál átjönni? *Vicky*
-Azért, hogy ne legyél egyedül. És Chanel mit keresett itt? *Em*
-Átjött, hogy ne legyek egyedül. *kacsintott Vicky*
Emily a konyhába sétált és öntött magának üdítőt. Nem értette mi történt a két lány között, de nagyon nem akart beleavatkozni. Ez most rájuk tartozott, nem kell tanácsokkal ellátni egyiküket sem. Majd megoldják egymás között. Ő nem kell hozzá.
-Mi a terved mára? *kérdezte Vicky*
-Nem volt konkrét tervem. Viszont elmehetnénk vásárolni. Rég voltunk így együtt. Jöhetnének anyáék is, mint régen. Anyukád plázájába mennénk. Vagyis oda ahol ő dolgozik. Nem hangzik jól? *Em*
-Nem volt konkrét terved.. Jó, a délutánom szabad.. De nem emiatt öltöztél így fel, igaz? *Vicky*
-De emiatt. Szingli vagyok és élvezni akarom. *nevetett Em*
-Miért hamarosan lesz pasid?! *Vicky*
-Nem, szerelmesnek lenni rossz. Boldog szingli vagyok. Szeretem ha bámulnak az utcán. Mármint ha a ruhám vagy hajam miatt teszik. *Em*
-Aha, igen. Értem. *nevetett Vicky*
-Akkor benne vagy a plázázásban? *Em*
-Persze. *mosolygott Vicky*
-Akkor hazamegyek és szólok anyának. Aztán felhívom Chanel-t. Vagy beszélni fogsz vele addigra? *Em*
-Szerintem igen. De nyugodtan felhívhatod. *Vicky*
-Rendben. Majd téged is hívlak. Most akkor megyek. Délután találkozunk, szia. *Em gyalog jött és most csak elsétált. Vicky nézett utána és megint magányosnak érezte magát*
Pedig nem volt az.. Kicsit sem. Visszasétált az üres házba és elővette a mobilját.. Chanel nem írt vissza. Ezt most elrontotta..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése