Chan az ágyában feküdt és fáradtan pislogott. Telefon csörgésre ébredt.
-Igen? *szólt bele halkan Chan*
-Szia, holnap este bulizunk? *Vicky*
-Nem. Ma átmegyek. *mondta Chan majd letette a telefont és megfordult az ágyon, majd vissza aludt*
Vicky nem értette a barátnőjét, ezért felhívta Emily-t.
-Szia! *Vicky*
-Szia, mit akarsz? *Em*
-Tegnap nem veled ment haza Chanel? *Vicky*
-De igen. Ezért hívtál fel ilyenkor?! Vicky tudod mennyi az idő? Normális vagy? *Em kicsit dühös volt*
-Nem, előbb felhívtam Chanel-t, de olyan bunkó volt. *Vicky*
-Talán mert álmos volt. Én meg épp zuhanyozni akartam. Szóval leteszem. Majd találkozunk. *Em*
Vicky letette a telefont a pultra a tányérja mellé. Megcsinálta a szendvicsét majd leült a kanapéra és megette. Közben megnézte a reggeli műsorokat. Mikor az összesnek vége lett egy zenecsatornára kapcsolt és elmosogatta a tányérját, majd felment a szobájába átöltözni. Egyszerű, rövid farmerben, egy laza, fekete pólóban, mezítláb sétált le a lépcsőn. Kicsit fázott, ezért felvett egy bolyhos zoknit. Furcsa látvány volt, de jól érezte magát és övé az egész lakás erre a napra. Az anyukája ma a este barátjánál alszik így csak reggel jön haza, addig meg dolgozik. Vicky bement a konyhába és töltött magának üdítőt, de csöngettek. Elment ajtót nyitni.
-Szia Chanel. *Vicky*
-Szia, bemehetek? *Chan*
-Persze, rossz kedved van? *Vicky*
-Nincs, miért kérdezted? *Chan*
-Hát..Nem mosolyogsz. Általában szoktál. Most hogy-hogy nem? *Vicky*
-Áh, csak gondolkozok. Nagyon hiányzik Nick. Tegnap is csak negyed órát vagy mennyit beszéltünk este, azelőtt meg max 10 percet. Alig várom, hogy láthassam. Remélem kijön elém a reptérre. Nem tudok dönteni.. *Chan*
-Mit nem tudsz eldönteni? *csodálkozott Vicky*
-Itt vagytok ti. Ott meg Nick aki nélkül nem tudok élni. Viszont ti is a családom vagytok. Mihez kezdjek? *Chan*
-Menj vissza hozzá. *Vicky*
-Mi? Miért? *Chan*
-Mert látom mennyire szereted. Szerintem ő sokkal jobban hiányzik most neked, mint mi bármikor. *Vicky*
-De most miért mondasz ilyeneket? *Vicky*
-Csak tesztelni akartalak. Tényleg nem tudsz dönteni. Annak örülnél a legjobban, ha Nick ideköltözne nem?! *Vicky*
-Igen, az jó lenne..de..*Chan*
-Semmi de! Beszélj vele..*Vicky*
-Nem vagy normális. *Chan*
-Miért? *Vicky*
-Nem kérhetem arra, hogy hagyjon ott mindent és költözzön ide. *Chan*
-Ha szeret megtenné. *Vicky*
-Te semmit nem értesz.. Nem, még én sem tenném meg, ha arra kérne hogy költözzek Olaszországba, ha nem véletlenül költöztem el onnan. Nick utál Amerikában lakni, és Berlin tényleg jobb hely. Nem vetted észre?! *Chan*
-Nem akartam észrevenni.. *Vicky*
-Szia Chanel. *Vicky*
-Szia, bemehetek? *Chan*
-Persze, rossz kedved van? *Vicky*
-Nincs, miért kérdezted? *Chan*
-Hát..Nem mosolyogsz. Általában szoktál. Most hogy-hogy nem? *Vicky*
-Áh, csak gondolkozok. Nagyon hiányzik Nick. Tegnap is csak negyed órát vagy mennyit beszéltünk este, azelőtt meg max 10 percet. Alig várom, hogy láthassam. Remélem kijön elém a reptérre. Nem tudok dönteni.. *Chan*
-Mit nem tudsz eldönteni? *csodálkozott Vicky*
-Itt vagytok ti. Ott meg Nick aki nélkül nem tudok élni. Viszont ti is a családom vagytok. Mihez kezdjek? *Chan*
-Menj vissza hozzá. *Vicky*
-Mi? Miért? *Chan*
-Mert látom mennyire szereted. Szerintem ő sokkal jobban hiányzik most neked, mint mi bármikor. *Vicky*
-De most miért mondasz ilyeneket? *Vicky*
-Csak tesztelni akartalak. Tényleg nem tudsz dönteni. Annak örülnél a legjobban, ha Nick ideköltözne nem?! *Vicky*
-Igen, az jó lenne..de..*Chan*
-Semmi de! Beszélj vele..*Vicky*
-Nem vagy normális. *Chan*
-Miért? *Vicky*
-Nem kérhetem arra, hogy hagyjon ott mindent és költözzön ide. *Chan*
-Ha szeret megtenné. *Vicky*
-Te semmit nem értesz.. Nem, még én sem tenném meg, ha arra kérne hogy költözzek Olaszországba, ha nem véletlenül költöztem el onnan. Nick utál Amerikában lakni, és Berlin tényleg jobb hely. Nem vetted észre?! *Chan*
-Nem akartam észrevenni.. *Vicky*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése