-Kinyitod? *Em*
-Igen..*mondta Chanel és elindult az ajtó felé*
-Hello Chanel, Em itthon van? *Adam*
-Igen, a konyhában. Gyere be. *Chan*
-Te mit csináltál? *mondta dühösen Adam*
-Én?! *Em*
-Igen, te. Nick mindent elmondott. Szakítottatok?! *Adam Chanel felé fordult.*
-Bocs, de megtudhatnám mi történt?! Először is, nem tudom..mondjuk igen szakítottunk. És mit mondott Nick? *Chan*
-Azt, hogy miatta szakítottatok. *Adam Emily-re mutatott*
-Miattam!? *Em*
-Adam most állj le. Azért szakítottunk, mert bunkó paraszt volt. *Chan*
-De hát smároltak. *Adam*
-Hogy mi?! *Chan*
-Chan, ez nem úgy volt ahogy mondta..és ez..tegnap volt.. miután ti..és..*Emily alig bírt beszélni.*
-Adam, Vic zuhanyzik. Megvárnád a szobájában, vagy a nappaliban, vagy akárhol csak ne itt?! *Chan*
-Oké, a szobájában leszek. *Adam*
-Elmondod miről beszél? *Chan*
-Azt mondtad este, hogy nem érdekel. *Em*
-Szóval..el akartad mondani..Az az nem direkt volt, vagy megbántad.. Vagyis Nick-et hibáztatod.. Egy szóval utálod. *Chan*
-Tegnap este megcsókolt mikor leordítottam, amiért bunkó volt veled. Azt hitte jó ötlet.. De nem volt az. Utána még jobban ordítottam. *Em*
-Szóval nem akartad?! *Chan*
-Nem, nem akartam. És sírtam miatta. Hidd el soha nem tennék ilyet. *Em*
-Tudom. Nem éri meg, nem haragszom. *Chan*
-Biztos?! *Em*
-Igen. Imádlak. Köszönöm, hogy elmondtad. *Chan*
-Nem fáj? *Em*
-De igen.. nagyon.. miatta. Nem miattad. De nem mutathatom. Nincs szükségem a sajnálkozásra, sem a sírásra. *Chan*
Emily megölelte..
-Kicsim össze kéne pakolni Vic ruháit. *Chan*
-Úristen tényleg..*Em*
-Mex! *kiabált Chanel*
-Mi? *Em*
-Megtaláltam. Hát hol voltál kiskutyám?! Úgy hiányoztááál. Lemegyünk sétálni? Nem pisiltél be igaz?! *Chan*
-Szerintem nem fog válaszolni. *Em*
-Mintha nem tudnám. Remélem nem pisilt be..*Chan*
-Biztos nem..*Em*
-Leviszem sétálni. Majd jövök..Magyarázd meg Adam-nek. *Chan*
-Oké..*Em*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése