40. Ilyen Chanel.

-Mindegy nem csináltunk semmi olyat. *mondta Vic és kitolta Emily-t az ajtón.*
-Oké oké..de azért sajnálom. *Em*
-Hát meg is értem. *Vic*
-Akkor mégis. *nevetett Em*
-Menj már! *mondta Vic és tovább lökdöste Emily-t a konyháig.*
-Na..mit akarsz tőlem?! *Em*
-Elmesélni, hogy mi volt ma! *Vic*
Chanel nem szólt csak nézte őket..Vicky úgyis elmondja még hatszor..Most inkább beszél Adam-mel.
-Szia. *Chan.*
-Szia..gondolom hallottad az előbb mi történt..*Adam*
-Hogy a szobában mi volt?! Nem azt nem és nem is akarom tudni. *Adam erre nevetett*
-Nem..arra céloztam, hogy az előbb..Áh mindegy már nem is tudom. *Most már Chan is nevetett*
-Hogy mit csináltak Vicky-vel?! *Chan*
-Igen..szóval hallottad. *Adam*
-Melyik volt az?! *Chan*
-Chan most komolyan..nem mindegy?! *Adam*
-Nem..na! A munkahelyedről vagy azok a parasztok a bulikból?! *Chan*
-Hülyeséget fogsz csinálni. *Adam*
-Nem csinálok semmi hülyeséget! *Chanel hangja magasabb lett és hangosabb..*
Adam megfogta Chan karját..
-Tudom, hogy nem hagyod neki szó nélkül! Megmondom, ha megígéred, hogy veled mehetek és leállíthatlak. *Adam*
-Jó rendben..szóval melyik volt?! *Chan*
-Alex. *Adam*
-Hol van a táskám?! Autóval jöttetek? *Chan*
-Igen..gyere elviszlek. *Adam*
Chanel a konyhába ment..És felkapta a táskáját.
-Elugrunk Adam-mel valahova. Majd jövünk. *Chan*
-Várj Chan! Hova?! *kérdezte Em, de Chan már kint volt a lépcsőházban.*
Lementek és beültek az autóba..
-Chanel én kirángatlak onnan, ha..*Adam*
-De nem csinálok semmit! *Chan*
-Csak ne bánjam meg. Már így is félnek tőled. *Adam*
-Ha ilyen nyomorultak félnek tőlem az nekem nem árt. *Chan*
-Hát az utolsó találkozásotokat biztos nem felejti el soha. *nevetett Adam*