34. Danielle.

-Te jó Isten..mit csináltam?! *Chan*
-Mit? *Vic*
-Megöleltem..és.. Mintha megint járnánk..de nem nem akarom újra végigcsinálni. *Chanel*
-De szereted..ez látszik. *Emily*
-De pont ezt nem akartam. Vissza fog jönni..*Chan*
-Vissza jön, és megkapod. *Vic*
-De nem akarom! Nem.. szeretem de soha többé nem tudok úgy nézni rá ahogy régen.  *Chan*
-Hát vettem észre..*Emily*
-Nem értheted..Ezek az érzések rohadtul fájdalmasak. Nem akarom, hogy küzdjön értem..Azt akarom, hogy lépjen tovább. Hogy legyen boldog, de nélkülem. *Chan*
-Tényleg hagyod, hogy elmenjen? *Emily*
-Igen..ez lesz a legjobb..Így talán tovább fog lépni. *Chanel*
-Esküszöm nem értelek..*Vic*
-Ez már jelent valamit..*Em*
-Belefáradtam. *mondta Chanel és bement a szobájába*
Megint csöngettek. Emily nyitott ajtót.
-Szia! Danielle vagyok. Nick nővére. Chanel-hez jöttem. Itthon van? *mondta Danielle és kinyújtotta a kezét Em felé*
-Szia. Emily vagyok, de mindenki Em.-nek hív. Igen itthon van. Gyere be, szólok neki. *mondta Em és kezet ráztak*
Danielle nagyon jól nézett ki. Világos barna haja épphogy a háta közepéig ért, egy ránc se volt az arcán, természetes szépség volt. Egy kevés alapozó lehetett rajta és szempillaspirál és valami natúr színű szemfesték. Magassarkút viselt és a nem túl feltűnő, de nagyon csinos és korához illő összeállításban elegánsan és fiatalosan mutatott.
-Te is jelentkezhettél volna. Még nincs elég modell és más álláslehetőségeink is vannak ha ez nem tetszik. *Danielle*
-Én nem modellkedek. Nem tudnék olyan életet élni mint a modellek. *Emily nem ítélte el a modelleket, de nem is rajongott értük, főleg nem az anorexiásokért. Chanel egyáltalán nem volt ilyen. Egészséges súlya volt.*
-Akkor mit csinálsz? *Danielle hangjában tényleg érdeklődés tűnt fel*
-Táncolok. Ez a hét is elég rázós nélkülem Amerikában. *Emily*
-Egyszer megnéznélek. Én is táncoltam régebben, bár biztos nem olyan szinten mint te. De imádtam.*mondta Danielle*
-Most mit csinálsz pontosan? *Em*
-Modell ügynökségen dolgozok. És szeretném elvállalni Chanel-t. Szivesen lennék az ügynöke. Látok benne fantáziát és szerintem minden stílus jól állna neki. *Danielle*
-Azt hittem, hogy te is modell vagy. *Em*
-Voltam..de az én koromban már nem keresik a modelleket. És a ránctalanító reklámokat nem vállalom el. *Danielle*
-Miért hány éves korig keresik a modelleket? Ha nem sértelek meg. *Em*
-Nem sértő..30 a maximum. Ém már 33 vagyok. És van egy lányom. Így már nem vagyok annyira vonzó az ügynökségeknek. *Danielle*
-Ez hülyeség. Maximum 25-nek néztelek a többit simán letagadhatnád. *Emily-nek ez csak véletlenül csúszott ki a száján.*
-Köszönöm..*Danielle.*
-Szia. Baj van? *Chan*
-Nem..az az igazság, hogy jó híreket hoztam neked. Tudom azt mondtuk hogy majd hívunk, de úgy gondoltam beugrok, úgyis erre jártam. *Danielle*
-Tényleg? *Chan*
-Igen..nincs több meghallgatás. Bent vagy! *Danielle*
-Ááááh..ez komoly?! Köszönöm köszönöm köszönöm!! Úúú..Úgy örülök. *Chan*
-Lenne még egy kérdésem..Lehetek az ügynököd? *Danielle*
-Ööö..igen persze, bízom benned. De csak a mostani munka után tudok majd fizetni..*Chan*
-Nem baj. Nem kérek sokat, szívesen segítek neked. *Danielle*
-Akkor köszönöm. De akkor is teljes árat fizetek. *Chan*