-El kell mondanom Emily-nek és Vicky-nek. *Chan*
-Rendben szívem, hívd fel őket! *Nick*
-De mi van, ha épp nem érnek rá, vagy.. *Chan folytatta volna, de Nick közbe vágott*
-Akkor az van, hogy nem veszik fel, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha most felhívod őket.
-De nem akarom őket zavarni most még nem is olyan nagy dolog.. *Chan megint a kifogásokat kereste*
-Ti nők mindent túl bonyolítotok!
Nick az asztal végéhez sétált, ahol Chan táskája volt. Felkapta a bordó táskát, odasétált a barátnőjéhez és a kezébe adta.
-Hívd fel Vicky-t, most!
Chanel nevetett, majd keresni kezdte a tefont.
-Ne nevess! Igazam van. Nem kell mindig a kifogásokat keresni édesem! Fogod magad és felhívod, ha nem ér rá akkor meg nem veszi fel és majd vissza hív és egyébként is, mi az, hogy nem fontos? Igen is fontos dolog! Na mondd el nekik. *Nick mosolygott, majd egy puszit adott barátnője arcára, ezután bement a fürdőszobába, és becsukta maga mögött az ajtót*
Chanel ezalatt tárcsázta Vicky-t, mivel nem tudta, hogy Emily mikor végez a tánciskolában.
-Szia, nem is mondtad, hogy hívsz, történt valami? *Vicky hangjából aggodalom hallatszott ki*
-Ami azt illeti igen.. De nyugodj meg, nem rossz dolog! Épp ellenkezőleg, képzeld, munkát kaptam. *Chanel nagyon izgatott volt*
-Istenem, Chan, nagyon örülök neked! Részleteket, most!
Chanel felnevetett.
-Igazából még nem kaptam meg, csak egy ajánlat, de elég valószínű, hogy megkapom. Mindent elmondok, de mi lenne ha később Skype-on elmondanám egyszerre mindenkinek? *Chan*
-De én most szeretném tudni!
-Majd elmondom, szóval szólnál mindenkinek hogy mondjuk 4 órakor érjenek rá?
-Igen, persze, de Chan, hány óra van most nálatok? *Vicky felnevetett*
-Jajj, nem egy idő zóna.. El is felejtettem. Nálunk most fél 3 van. Másfél óra múlva jó lesz?
-Megteszem amit tudok, na tedd le, mert sokba fog kerülni!
-Köszönöm, hogy ennyire figyelsz rám.. *mondta Chan nevetve*
-Szia! *mondta Vicky, majd gyorsan letette*
Chanel fél percig arcára fagyott mosollyal állt egy helyben, majd visszatért a valóságba.
-Szívem mit csinálsz? Bemehetek? *kiabálta Nick-nek*
-Gyere nyugodtan.
Chanel kinyitotta az ajtót és belépett a fürdőszobába. Hirtelen meglátta maga előtt Nick-et, aki egy törölközőt tekert a derekára, egy másik törölközővel pedig a haját törölte.
-Tudod, ha Amerikában maradok, sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a látványt. *Chanel árcán hatalmas mosoly jelent meg*
Nick magához húzta és puszilgatni kezdte a lány arcát.
-Mondtam már, hogy te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon? *mondta Nick, majd tovább folytatta barátnője puszilgatását*
-Nem elégszer. *nevetett Chanel*
-Szívem, most haza kell menned. *mondta Nick miután távolabb hajolt*
-Tessék?! *kérdezte Chan meglepődve és kicsit dühösen*
-Haza kell menned, kipakolni és elkészülni. *Nick megpróbálta faarccal elmondani mindent*
-Elkészülni mire?
-Mondjuk 6-ra. *nevetett Nick* mondjuk, nekem tökéletes vagy így is, de gondolom nem így szeretnél jönni vacsorázni.
-Szóval 6-ra? *Chanel szemén látta Nick, hogy a lány tervez valamit *
-Képes vagy erre a nehéz feladatra?
-Azt hiszem igen. *nevetett Chanel*
-De tényleg legyél kész, valami nagyon fontos dolgot akarok kérdezni. *Nick*
-Rendben, 4-kor beszélek a többiekkel Skype-on, aztán rögtön öltözök, ígérem! Akkor már most induljak? *Chan*
-Hát, ha van még fél órád, akkor..
-Ehetnénk. *nevetett Chanel*
-De csak, ha csinálsz enni.
-Neked bármit! *mondta Chan majd megcsókolta a barátját*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése