2013. november 16., szombat

99. Telefonhívások

12:35

-Igen? *Emily kihangosította a telefont*
-Szia, Em. Kérhetek valamit? *Dani*
-Dani? Miért rejtett a számod? *Em*
-Nem tudom, biztos átállítottam. *Dani*
-Hát ezt én is gondoltam. *forgatta meg a szemét Emily miközben egy kakós sütit evett*
-Mit csinálsz most? Azt hittem, hogy ma volt az első napod tanárként. *Dani*
-Az is van. Épp ebédszünet van, úgy hogy kijöttem egy közeli kávézóba és vettem egy kávét meg egy süteményt. *Em*
-Ez az ebéded? *Dani*
-Nem, ettem valami tésztát a suliban. Nem volt túl jó.. *Em*
-Értem. Szóval kölcsönkérhetném az autódat holnap? *Dani*
-Mi van a tiéddel? *Em*
-Az most nem lényeg. Szóval? *Dani*
-Nem. Nekem is kell az autó, kérd el valamelyik haverodtól. Egyáltalán mire kell? Úgy tudtam, holnap nem dolgozol. *Em*
-Hagyjuk. Kösz, a segítséget. *mondta Dani dühösen majd letette a telefont*
Emily-nek egyáltalán nem tetszett, hogy bátyja titkolózik.

-Szia! Ma otthon leszel? *Chan*
-Szia, igen. Ma át tudsz jönni? *Danielle*
-Igen, azt terveztem. Bocsánat, hogy tegnap nem mentem, de elég későn értem vissza. *Chanel*
-Semmi baj, Lily úgy is rosszul volt, szóval orvoshoz vittem. Szóval mikor jössz? *Danielle*
-Épp hajat szárítok, vagyis majd folytatom miután letettük, aztán felöltözök és mehetek is, ha neked úgy jó. *Chan*
-Tökéletes. Körülbelül fél óra igaz? *Danielle*
-Igen, körülbelül. Na, akkor majd mindent megbeszélünk. Sietek, szia! *Chan*
-Várlak. Szia. *mondta Danielle és letette a telefont*
Chanel írt egy üzenetet Nick-nek, mert még nem szállt le Adam gépe, legalábbis Chanel-nek erről senki nem szólt.

-Szia anya! *Vicky*
-Szia, kicsim. Mi a baj? *Miss Murphy*
-Nincs baj, csak kérdezni szeretnék valamit. *Vicky*
-Mi lenne az? *Miss Murphy*
-Mikor jössz ma haza? *Vicky*
-Hatkor. Mit szeretnél? *Miss Murphy*
-Átmenni Emily-hez 4 körül. Chanel-nek megígértük, hogy felhívjuk. *Vicky*
-Az sokba fog kerülni, édesem. *Miss Murphy*
-Nem, anya. A neten hívjuk fel. *Vicky*
-Szóval videochat. Tudod, nem vagyok hülye. Mondhattad volna ezt is. *Miss Murpy*
-Anya! *nevetett Vicky* Akkor mehetek?
-Mikor jössz haza? *Miss Murphy*
-Nem tudom, majd felhívlak, oké? *Vicky*
-Oké, de zárd be rendesen a házat és vigyázz magadra! Most le kell tennem. Szeretlek. *Miss Murphy*
-Én is téged. Szia. *mondta Vicky majd letette a telefont*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése