2013. augusztus 23., péntek

95. Indulás!

A lányok gyorsan elkészültek, majd átmentek Vicky-ékhez felvenni pár cuccot. Találkoztak mindenkivel akinek elígérkeztek. Chanel már bánta, hogy az utolsó napra hagyott mindenkit. 2 találkozó között beszélt Nick-el és Adam is felhívta. Elmondta mennyi minden változott egy hét alatt. Megismerte Vicky-t aztán el is veszítette, pár napig jártak, de mégis érezte hogy ez a lány más. Chanel-nek úgy tűnt a fiú még mindig szereti a legjobb barátnőjét. Mivel nem volt sok ideje sem kedve elemezni a helyzetet, ezért átirányította Emily-hez.
Már háromnegyed 12 volt amikor hazaért. Rájött, hogy imádja Los Angeles-t a csodás helyek és emberek miatt, de Berlinben szívesen sétálgatott az utcán. Ő ezt szereti. Fogni Nick kezét miközben sétáltatja Mexx-et. Ezt csak Berlinben tudta elképzelni és csak ott akarta. Sajnálta kicsit, hogy a szülei és a barátai nem mennek vele, de megkönnyebbülést jelentett neki, hogy végre hazamehet.
A gyerekkori otthonában felkapta a bőröndjeit és úgy döntött, hogy egyedül akar kimenni a reptérre. Claire persze szeretett volna vele menni, de úgy gondolta, hogyha a lányának otthon könnyebb elbúcsúzni, akkor menjen egyedül. Az apjának sem tetszett túlságosan az ötlet, de még az otthoni búcsúzásra is alig tudott maradni, mert vészhelyzet volt a munkahelyén.
Chan negyed egykor indult el a repülőtérre. Szerencse, hogy közel laktak és csak 10 percet kellett autókáznia, mert már így is késésben volt. Mikor odaért sms-t Dani-nek, hogy megkérdezze miért viselkedik olyan furcsán és leírta, hogy ha ez a majdnem csókjuk miatt van, akkor hajlandó megbeszélni ezt a dolgot. Ezután minden rendben ment és 17:58 perckor majdnem elsírta magát mikor meglátta Nick-et egy csokor vörös rózsával a kezében. A bőröndjei miatt nem tudott odarohanni hozzá és a nyakába ugrani. Nick csak állt egy helyben és mosolyogva nézte, ahogy a lány közeledik felé.
-Kicsim csak egy hétre mentél, minek annyi bőrönd? *kérdezte Nick nevetve*
-Hát mert.. *Chanel ledobta a bőröndjeit és nézte őket*
Nick a jobb kezével elengedte a csokrot, a balt, amiben tartotta, óvatosan leengedte maga mellé. Megfogta Chanel derekát és közelebb húzta magához. A lány karjait Nick nyaka köré fonta és halkan azt súgta, hogy "szeretlek", majd kicsit hátrahajolt, hogy a szemébe tudjon nézni. Nick pár másodpercig nézte barátnőjét majd megcsókolta.
-Én is szeretlek. *mosolygott Nick*
-Mexx hol van? *Chan*
-Nálam, és még egy kis meglepetés is vár. *Nick*
-Jó vagy rossz? *kérdezte a lány ijedten*
-Hát szerinted?! Persze, hogy jó.. ne aggódj semmi gond nincs a kutyáddal. Meddig szeretnél még itt lenni? *Nick*
-Eddig. *mondta Chan és eny puszit nyomott Nick szájára majd elengedte és a bőröndjeit kezdte pakolni*
-Azt hagyjad. Fogd ezt! Neked hoztam. *mondta Nick és Chanel felé nyújtotta a rózsát*
-Köszönöm. Biztos ne vigyek semmit? *Chan*
-Persze, kocsival jöttem és ennyit elbírok. Akkor mehetünk? *Nick*
-Induljunk. *mondta hatalmas mosollyal Chan*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése